Túlárazottnak tartja az Apple termékeit? Idegesíti, hogy egy apró javítás is több tízezer forintba kerül? Tudjuk fokozni: az Európai Bizottság számításai szerint a cég európai bevételi után 13 milliárd euró adót nem fizetett meg 2003 és 2014 között.

A forintban 4000 milliárd körüli összeg nem csak első látásra tűnik óriásinak. A magyar költségvetésnek nagyjából a negyede, de akkor is elképesztő szám, ha a társasági adóból befolyó forintokkal vetjük össze. Erre az évre a kormány ennek nagyjából a tizedét tervezi beszedni, de összességében az említett, 2003-2014 közötti időszakban sem folyt be sokkal több ebből a magyar államkasszába.

Brüsszel viszont most ezt a pénzt (és az összeg kamatait) fizettetné meg az Apple-lel. Egészen pontosan azt várja el, hogy az ír adóhivatal ekkora adót rójon ki utólag a világ legnagyobb cégének két Dublinban működő leányvállalatára.

A bizottság vékony jégen jár, hiszen az EU adózási kérdésekben nem szólhat bele a tagországok gyakorlatába, azt azonban megítélheti, hogy egy adott cég esetében kivételes bánásmódot alkalmaztak-e. És az Apple esetében egy kétéves vizsgálat alapján arra jutott: ez történt. Méghozzá nem is kis mértékben: egy kétoldalú egyezménynek hála 1991 óta csökkenthették a befizetett társasági adót, így annak mértéke 2003-ra 1 százalékra csökkent, 2014-ben pedig mindössze 0,005 százalékot tett ki.

Írországban amúgy sem magas a tao, ám a profit 5 százezred része fényévekre van a 12,5 százalékos általános szinttől. A gyakorlat mégsem törvénytelen, és erre egy nálunk is bevett gyakorlat ad lehetőséget, az úgynevezett feltételes adómegállapítás. Nagyon leegyszerűsítve ez annyit jelent, hogy egy cégnek nem az általános adótörvényekhez, hanem ehhez a szerződéshez kell tartania magát, és ha ebben például az szerepel, hogy 2 százalékos a tao, akkor csak arra kell ügyelnie, hogy ennyit valóban bevalljon nyereségéből.

Juncker a hibás?

Ezek a megállapodások két éve váltak széles körben ismertté, amikor oknyomozó újságírók csoportja LuxLeaks címmel hozott nyilvánosságra megannyi, 350 multicég és jobbára a luxemburgi adóhivatal között megkötött szerződést. A dokumentumok publikálását arra a napra időzítették, amikor Jean-Claude Juncker átvette az Európai Bizottság vezetését, nem véletlenül: a politikus korábban 18 évig miniszterelnökként állt Luxemburg élén, mellesleg éveken keresztül vezette az EU pénzügyminisztereinek informális – ám annál befolyásosabb – tanácsát, az Eurogroupot.

MTI / EPA / Olivier Hoslet

Juncker túlélte a támadást, és a bizottság élén harcot is hirdetett az adóelkerülők ellen, még sincs könnyű helyzetben. Leginkább azért, mert a tagországok sem igazán érdekeltek abban, hogy bezárják a kiskapukat. Egyfelől azért, mert az EU-ban, és még inkább az euróövezetben ma már a legkomolyabb kincs az önálló adózási politika, az pedig még inkább, ha sikerül egy olyan céget az országba csábítani, amelyik adót fizet – még akkor is, ha ez a reális szint töredéke.

Dupla ír-holland szendvics

A trükközés azonban itt még nem ért véget. Számos multicég ugyanis művészi szintre emelte az adóelkerülést, kihasználva az európai piacok átjárhatóságát, az adóadatbázisok átláthatatlanságát, és bevonva természetesen pár Európán kívüli adóparadicsomot is.

Az egyik kedvelt módszer az úgynevezett dupla ír, amelyre az ad lehetőséget, hogy az Írországban bejegyzett cégek leányvállalatai máshol is fizethetnek adót. Pontosabban adott lehetőséget, mert tavaly január óta erről szóló megállapodást nem köthetnek az ottani cégek – igaz, 2020-ig még van idejük így (nem) fizetni az államkincstárba. A dupla írhez két céget kell alapítani, amelyből az egyik jogdíjat fizet a máshol (egy adóparadicsomban) bejegyzett másiknak. Az első cég a jogdíjjal csökkenti az adóalapját, ezért nem fizet, a másik meg azért, mert az adóparadicsomokban azt nem szokás.

Az, hogy ez a kiskapu mekkora szerepet játszott az ír gazdasági csoda kibontakozásában, legalábbis elgondolkodtató, ám a nyolcvanas évek eleje óta alkalmazott módszer komoly vonzerő lehetett több tech multi számára. Az úttörők között pedig ott volt az Apple, amely 1980-ban nyitotta meg európai központját Corkban. Ebbe a központba áramlik a cég európai eladásai után az összes profit – hogy aztán egy része az Egyesült Államokba menjen tovább, hivatalosan az ottani kutatás-fejlesztési költségek finanszírozására, a másik része pedig egy csak papíron létező leánycégnél landoljon.

Méregdrága kávé

A sémát lehet bonyolítani, és ezt többen – Brüsszel gyanúja szerint például a Google – meg is teszik. A turbózott verzió neve dupla ír-holland szendvics, itt egy (holland) holdingcéget iktatnak be, és oda áramlik a jogdíj, aztán tovább az offshore leánycéghez. És természetesen itt is igaz: a képlet minél bonyolultabb, vagyis minél több (akár fiktív, akár holding stb., stb.) cég van benne, annál kevésbé átlátható a pénz útja.

Ilyen trükkből rengeteg van, az ellenük vívott harc pedig nagyjából olyan sikerrel kecsegtet, mint felvenni a harcot az élsportolók doppingolása ellen: kevesen buknak le, de addig ők is nyernek jó sokat. A McDonald’s például Luxemburgban kötött egy olyan megállapodást, amely lehetővé teszi számára, hogy európai bevételei után az Egyesült Államokban fizessen adót. Ott viszont azért nem fizet, mert a jövedelem nem ott keletkezett. A Fiat pénzügyi leányvállalata cégen belüli hiteleivel csökkentette minimálisra az adóalapját. A Starbucks pedig nem csak a saját leánycégétől csillagászati áron beszerzett kávé árát vonta le adóalapjából, de azokat az ugyancsak jelentős összegeket is, amelyeket egy másik leánycégnek fizetett, hogy megtudja a kávé pörkölésének a módját.

AFP / Andrew Burton

Az OECD becslései szerint a trükköző cégek miatt tűnik el a világ társaságiadó-bevételének 4-10 százaléka, vagyis éves szinten 28-70 ezer milliárd forint. Ennek nagyjából a fele tűnik el az EU valamelyik országából. (A magyar GDP nagyjából 34 ezer milliárd forint.)

Mindennek nincs törvényes akadálya, sőt az unióban az sem tiltott, ha egy cég azért telepszik le egy másik országban, mert ott kedvezőbb feltételekkel tud adót fizetni. Ezzel az indoklással nyert nemrég Gattyán György a NAV ellen. Az üzletember Magyarország helyett Madeirán üzemeltette erotikus weboldalát – az Európai Bíróság szerint emiatt a magyar adóhatóság nem büntethette volna meg őt.

A cégekkel szemben az Európai Bizottság is legfeljebb arra hivatkozhat, hogy egy adott ország adóhivatala volt túlságosan megengedő egy-egy céggel szemben. Idén januárban emiatt rótta meg a belga adóhatóságot, amit azzal indokoltak, hogy legalább 35 multinak kedvezett a társasági adó megállapításánál – Luxemburggal szemben mindenesetre nem vizsgálódnak.

Készül azért egy jogszabálycsomag is, és igyekeznek átláthatóvá tenni a céges mérlegeket is, hogy kiderüljön, egy társaság ott adózik-e, ahol a bevételét megszerezte. A jogszabályi szigorítás azonban egyelőre bizonytalan.

Dublin háborog

Az Apple esetében is előbb várható jogi hercehurca, mint a 13 milliárd euró átutalása. A cég máris jelezte, hogy fellebbez a döntés ellen; ezt tette egyébként a Fiat és a Starbucks is, miután a bizottság a luxemburgi és a holland adóhatóságot kötelezte az elmaradt adó beszedésére. Fellebbezést ígért ugyanakkor az ír kormány is. Michael Noonan pénzügyminiszter jelezte: az Európai Bíróságon keresnek jogorvoslatot a brüsszeli döntés ellen.

Úgy tűnhet, a politikus a vártnál jóval magasabb büntetés miatti sokk hatása alatt nyilatkozott, de nem erről van szó. Az írek attól tartanak, hogy az amerikai cégek elfordulnak az országtól, ami végképp betenne a kelta tigris sikertörténetének. A helyi Amerikai Kamara összesítése szerint 700 amerikai multi 140 ezer embernek ad munkát Írországban, Washington pedig szintén élesen bírálta a döntést, és azt is, hogy Brüsszel amerikai cégeket céloz vizsgálataival. A dublini kormánynak nem ártana meggyőzni az íreket is arról, hogy ők is szívesen lemondanának arról a 13 milliárdról, ami nagyjából megfelel az ország éves egészségügyi kiadásainak.