Sőt, ötletelésre buzdította facebookos barátait. Sree Sreenivasan merész húzása bejött. 1200 barátja lájkolta a sztorit, és 1300-an beszálltak az ötletelésbe is: hol helyezkedhet el egy kirúgott fő informatikus? Végül állása is lett: New Yorkban a városháza alkalmazza éppúgy vezető informatikusként, mint a múzeum.

Mi ebből  a tanulság?

Először is az, hogy nem árt, ha sok ismerősünk van a Facebookon. Hősünknek 5000 barátja volt és van, míg az átlagos Facebook-felhasználónak csak 500. Az sem mindegy, hogy kik azok az ismerősök és barátok. A lényeg az, hogy minél többen megtudják: itt egy ember, aki sok mindenhez ért, de jelenleg nincs állása – idézi a BBC az informatikust.

Az Egyesült Államokban hagyományosan szégyellni szokták, ha valakinek nincs állása. Még otthon is nehéz bevallani ezt. A Facebook ezen változtat – véli az informatikus. Aki szerint az a legfontosabb, hogy az előremutató pozitív dolgokat hangsúlyozzuk. Ne mondjunk rosszat arra a munkaadóra, aki kirúgott. Lehet, hogy dühösek vagyunk rá, de nem szül jó vért, ha ennek hangot is adunk. Jó húzás viszont az "ötletroham".

Így a kirúgott azt érzi: nincs egyedül a problémájával. Persze informatikusnak lenni az USA-ban is kissé kivételezett helyzetet jelent. Ráadásul hősünk New Yorkban él és dolgozik. Isten háta mögötti vidéken és rossz szakmával a Facebook sem segít. Annyi viszont kiderült: a digitális korban az őszinteség kifizetődhet.