"Nagyon kell figyelnünk, hogy rendben menjenek a dolgok:

a mi ügyfeleink éhesek. Ha valami félremegy, egy frusztrált, alacsony vércukorszinttel rendelkező vevővel kerülünk szembe."

Szórád Gábor, a Netpincért működtető Viala Kft. ügyvezetője vallja ezt arról, hogyan is működik az internetes ételrendelés.

Szórád Gábor

Mónus Márton

Pedig a modell egyszerűnek tűnik: a NetPincér összegyűjti a házhoz szállítással foglalkozó éttermek étlapját, a regisztrált felhasználók pedig cím alapján választhatnak ezek közül, rendelhetnek és akár fizethetnek is. Az ételeket viszont nem ők, hanem (a szolgáltatásért a Netpincérnek jutalékot fizető) éttermek készítik el, és ők bonyolítják a kiszállítást is. Csak épp itt percekben mérik az időt, nem úgy, mint a klasszikus e-kereskedelemben, ahol legfeljebb akkor zúgolódnak a vásárlók, ha a karácsonyfa alá szánt ajándék az ünnepek után, késve érkezik meg.

Az éhes ember türelmetlensége már a NetPincér születésénél is tetten érhető volt. Perger Péter és Csontos Zoltán a Közgáz kollégiumában alapította meg a céget 1999-ben. A legenda szerint a két végzős hallgató azt elégelte meg, hogy ha pizzát akartak rendelni, mobiltelefon híján a kolesz egyetlen telefonjához, a portára kellett lemenniük, így inkább kifejlesztettek egy interneten működő, a saját számítógépükről is elérhető rendszert erre.

Az első pizza

A NetPincér nem csak Magyarországon számított úttörőnek. Az online ételrendelés is mindössze öt évvel korábban született meg – a Pizza Hut 1994. január 2-án vette fel az interneten keresztül az első rendelését. A nagy pepperonis, gombás, extrasajtos pizza a web történetében is mérföldkőnek számított, hiszen ez volt az első e-kereskedelemben értékesített tárgy.

A gyűjtőportálok között a magyar rendszer világszinten is az elsők között indult el, és a kezdetekben mindössze öt étterem vett részt benne. Ez eleinte nem is nagyon szaporodott, ami egészen egyszerű okra vezethető vissza: az emberek nemhogy az internetes vásárlástól idegenkedtek, de még a világhálót sem nagyon használták – emlékezett vissza Szórád Gábor.

A nagy áttörés bő tíz évvel később, 2010 táján következett be az időközben már több országban is próbálkozó cégnél. Az európai kalandozások nem bizonyultak tartósnak, de Magyarországon végig őrizte piacvezető helyét a NetPincér. Üzemeltetője, a Viala Kft. 2011-től már stabilan 400 millió forintnál magasabb árbevételt ért el főleg a rendszerben lévő, időközben 500-nál is több étterem által fizetett jutalékokból.

Mónus Márton

A nagy változás pedig négy éve indult el a cég életében – és a hazai ételrendelési piacon is. 2013 márciusában jelent meg Magyarországon a Food Panda. A nagy német konkurens egy másik magyar gyűjtőoldal felvásárlása után a saját nevével próbálkozott, végül azonban nem a NetPincér leverése lett a célja, hanem a felvásárlása. 2014 végén – három délkelet-európai, hasonló profilú portállal egy időben – a két alapítótól vette meg a céget a Food Panda, amelyet aztán két évvel később az ugyancsak német Delivery Hero, a világ legnagyobb online ételrendelő-hálózata kebelezett be.

A tulajdonosváltásnak volt egy nagy vihart kavart mellékhatása is: a NetPincér átalakította jutalékos rendszerét. Akkor megszűnt a belépési és a havi díj is, ám az éttermeknek a rendelések után 7 helyett 15 százalékot kellett adniuk a portálnak. "Volt, akinek ez nem tetszett, de az e-kereskedelem is fejlődött közben, és mi is plusz szolgáltatásokat, több hirdetést is kínáltunk nekik" – mondta erről az ügyvezető.

Ami maradt, az a márkanév – tette hozzá Szórád Gábor, aki az összevonások után már nem csak a magyar piacért felel, hanem a régió másik kilenc országáért is. Az, hogy megőrizhették a nevet, nem magyar sajátosság: a Delivery Hero több mint 50 piacon van jelen és ezekben az országokban több mint 30 különböző néven működik – ha a helyi brand bevált, akkor hagyták. A cég is nagyjából változatlan formában működik tovább: 35 munkatársuk közül öt fejlesztőként dolgozik, a saját motorját használja az oldal, és új applikációjukat is a helyi igények alapján fejlesztik.

A helyi igények pedig igencsak eltérnek egymástól. Például abban, hogy ki hogyan rendel. "Általánosságban ma nagyjából a rendelések 70 százaléka zajlik telefonon, 30 pedig a neten keresztül, a mi célunk az, hogy ezt az arányt megfordítsuk." Szórád Gábor kívánsága egy 2015-ös amerikai elemzés alapján a 2020-as évek közepére válhat valóra, a piackutatók szerint nagyjából öt év múlva várható az, hogy kiegyenlítődik a két rendelési forma aránya.

A németek faxon nyomják

A magyarok nem csak a rendszer kiépítésében jártak az élen, hanem – legalábbis a régióban – az online rendelésben is, és a rendszeren belüli kártyás fizetés is gyakoribb itt, mint például Romániában vagy Bulgáriában.

De van, ahol szinte kizárólag a mobilapplikáción keresztül rendelnek – ez főleg azokra a fejlődő országokra jellemző, mint például India. A németeknél ehhez képest még az is előfordul, hogy valaki faxon ad le rendelést. Az alábbi török reklám pedig azokat igyekezett meggyőzni, akik még mindig a telefonos rendelésben hisznek.

A kínálat is eltérő: a görögök például még egy jegeskávét is házhoz szállíttatnak, náluk van fagylalt, kürtőskalács, de étrend-kiegészítő is a választékban. A legnépszerűbb ételek sorrendje azért nagyjából az egész világon ugyanaz. Az első a pizza, aztán jön a burger, utána pedig a szusi.

A magyaroknál a helyi konyha a lista harmadik-negyedik helye között ingázik, és ha csak a NetPincér friss pizzarangsorát nézzük, ott is a bronzérmes (a sonka-gomba-kukoricás és a hawaii-i után) a magyaros verzió.

A kiszállítás sem egyforma: nálunk például száz százalékban az éttermek viszik ki az ételeket, de van, ahol a rendszer is foglalkoztat futárokat. Hongkong vagy Szingapúr például ilyen – vagy azért, mert egyszerűen nem bírták a rendeléseket, vagy minőségbiztosítási okokból. Szórád Gábor szerint bonyolult logisztikai feladatról van szó, hiszen nem csak a rendelést kell követni, de azt is, hol található a leggyorsabban elérhető futár.

Ugyan Magyarországon nincsenek ilyen tervek, de szeretnék automatizálni a rendelési rendszert. "Nem célunk persze, hogy a futárok minden lépéséről tudjunk, ezt ők sem feltétlenül szeretnék, de a fejlett technológia segítségével jobban nyomon tudjuk követni a rendeléseket."

Ausztriában egy egész más irányban fejlesztett a cég: miután a legtöbb új étterem török az országban, török saleseket vettek fel, hogy könnyebb legyen megállapodni velük.

Belép George, a robotpincér

A számítógépes rendszer is fejlődik, amihez Szórád Gábor szerint nagy segítség, hogy egy multicég részeivé váltak. Nagyobb rálátásuk van ugyanis nem csak az eltérő kultúrákra, de az adatokra is, és olyan bigdata-alapú rendszert képesek kialakítani, amely jobban igazodik a felhasználók szokásaihoz. "A cél az, hogy minél pontosabban tudjunk ajánlani, nem csak az alapján, hogy a felhasználó miket rendelt korábban, de azt is figyelembe véve, hogy a hozzá hasonlókat választók miket szerettek még" – magyarázta az ügyvezető. Hasonló a logika, mint az Amazonon, de amíg egy könyvnek mindegy, hogy hova viszik ki, itt egy étterem csak egy adott körzetben szállít, vagyis ez alapján is szortírozni kell az adatokat.

A rendelés modernizálásának másik eszköze a chat, erről a fejlesztésről beszélt budapesti előadásán Satya Nadella, a Microsoft vezérigazgatója is a napokban. A NetPincér is a Microsoft Azure rendszerét használja az ügyfeleikkel való kapcsolattartásban, a chatbot eltérő platformokon is egyszerű kommunikációt tesz lehetővé.

Mónus Márton

Ez a megoldás alapvetően a 18-25 éves generációnak szól, akik inkább chatalapúbb világban szeretnek mozogni – nekik az az igényük, hogy "beszélgessenek" – véli az ügyvezető. És – ahogy nyelvtanulásnál is először a káromkodásokat sajátítja el az ember – az első tapasztalatok szerint a chatbot robotpincérének, George-nak is elég sok trágárságot kell olvasnia. Erre pedig általában egy étellel válaszol – azt ő is tudja, hogy az éhes embereket nem jó felbőszíteni.