Kínos magyarázkodás vár Bernd Storckra: a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, Csányi Sándor a válogatott andorrai veresége után kezdeményezte, hogy a szövetség elnöksége a mai ülésén hallgassa meg a szövetségi kapitányt, és a beszámolója után az elnökség tárgyaljon a kialakult helyzetről. Csányi korábban többször is arról beszélt: Storck akkor is maradhatna a posztján, ha a válogatott nem jut ki a vb-re – mostanra arra, hogy akár csak egy pótselejtezős helyet is megcsípjünk, csak minimális matematikai esély maradt, gyakorlatilag inkább a 2020-as Eb selejtezőire lehet megkezdeni a felkészülést. De az is biztos: akár elfogadják a kapitány magyarázatát a múlt pénteki gyalázatról, akár leváltják Storckot, azoknak is bőven lenne miért magukba nézniük, akik a magyar foci pénzügyeiért felelnek.

Az andorrai válogatott öröme az 1-0-ás győzelem után

MTI / EPA / Guillaume Horcajuelo

Nem azért, mert a focinkra nem jutna elég forrás. A probléma éppen az, hogy hiába a pénzbőség, az eredmények hiányoznak, nézők gyakorlatilag nincsenek, a válogatott tavalyi Eb-szereplése pedig csak ideig-óráig leplezi, hogy klubszinten Európa legrosszabbjai között jegyeznek minket. Úgy tűnik, a Puskás Ferencnek tulajdonított híres „kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci” mondás akkor nem igaz, ha a foci irányítói azt látják, nem kell semmi érdemi teljesítményt felmutatniuk, máris záporoznak hozzájuk a százmilliók.

A HVG e heti összeállításából kiderült: a frissen leadott 2016-os beszámolók szerint az NB I leggazdagabb csapata a Ferencváros, egy év alatt 4,3 milliárd forint bevétel érkezett Kubatov Gábor csapatához – hogy ez mire volt elég, az kiderült, amikor a zöld-fehérek tavaly a BL-selejtezőben szembekerültek az albán bajnokság második helyezettjével. A második helyre a Videoton került, 3,7 milliárdos bevétellel, a dobogó harmadik fokára pedig úgy került fel a Felcsút 2,5 milliárdos bevétellel, hogy az előző szezont az NB II.-ben töltötte.

A pénz és a sikerek között még a magyar bajnokságban ragadva sincsen feltétlenül összefüggés. A Ferencváros és a Videoton évek óta ott van ugyan az NB I élmezőnyében, de jellemző, hogy az idei bajnok Kispest 1,4 milliárdjával a bajnokság bevételi listáján csak a 7. lett. Ugyanezen a listán a nagy hármast közvetlenül a Debrecen és az MTK követte – az utolsó fordulóban mindkét csapat még azért küzdött, hogy elkerülje a kiesést. Az MTK-nak ez nem sikerült.

Döcög a tao-rendszer is

Minderre persze még lehet azt mondani: a válogatott teljesítményének nincs feltétlenül köze ahhoz, hogy klubszinten mi történik. Az viszont szintén sokatmondó, ha azt nézzük, mi történik az utánpótlással. Hiába találták ki ugyanis 2011-ben a tao-rendszert azzal a céllal, hogy a cégek az államkassza helyett az utánpótlás-nevelésbe tegyék be a társasági adójukat, egyelőre nem úgy tűnik, hogy az így képzett fiatalok váltanák meg a magyar focit.

Edzésbemutató a Debreceni Futballegyetem tavaszi konferenciáján a debreceni Nagyerdei Stadionban 2016. május 19-én.

MTI / Czeglédi Zsolt

2011 és 2016 között a Felcsút mögött a második legtöbb tao-pénzt, 1,9 milliárd forintot a Diósgyőr kapta, ehhez képest a miskolci utánpótláscsapatok eredményei közel sem ilyen kiugróak. A felcsúti akadémia mellett az MTK, a Kispest és a Haladás fiataljai vannak ott minden korosztályos bajnokság élén, de a két budapesti klub tao-pénzei (MTK: 1,06 milliárd, Kispest: 984 millió forint hat év alatt) a támogatási lista alsó felében találhatóak. A Felcsút külön világ, oda 2011 óta legalább 11 milliárd forint tao-pénz jutott – ehhez képest az első csapatuk az előző bajnokságban nem egyszer úgy állt ki, hogy meglepetés volt, ha akadt a pályán egy saját nevelésű játékos. A politika azonban kitart a rendszer mellett, sőt, 2018-tól nem csak a társasági adóból lehet levonni a látványcsapatsportoknak szánt támogatást, hanem a bankokra kirótt ágazati különadóból is.

Néző? Minek?

A beszámolókból az is egyértelműen kiderült, hogy a klubok nagy részénél egyáltalán nem számít, vannak-e nézők. Szélsőséges példája ennek a Videoton, ahol az összes bevétel 1 százalékát tette ki a jegyárbevétel, de szinte sehol máshol sem számottevő az, amennyi pénzt a nézők adnak. Pedig a kormány 2020-ig 32 stadiont tervez építeni, vagy felújítani 240 milliárd forintból, de a nézők csak nem akarnak jönni. Ez pedig tovább erősítheti azt, hogy a rendszer következmények nélküli: sehol nem kell attól félni, hogy ha csapnivaló a teljesítmény, akkor a kieső jegyárbevétel megrengeti a klubot.

Lelátó egy, a felcsúti Pancho Arénában rendezett mérkőzésen

Stiller Ákos

A válogatott mellett még kitartanak a szurkolók – hogy Andorra után mi lesz, persze kérdés –, de klubszinten nem csoda, hogy a nézők néha úgy érzik, csak zavaró tényezőnek számítanak – majdnem sikerült összehozni azt a bravúrt, hogy a 2017/18-as NB I fele ne játszhasson a saját stadionjában. Végül ez csak azért nem történt meg, mert nem a Kisvárda jutott fel, de ha most kezdődne a bajnokság, akkor a 12 csapat közül az építkezések és licencproblémák miatt öt nem játszhatna otthon. Az Újpest Szolnokra költözik, a Vasas talán Győrbe, a Haladás Sopronba, a Diósgyőr Mezőkövesdre, a Kispest pedig, amint elkezdik építeni a stadiont, megy az MTK-hoz, vagyis az ötből legalább egy a saját városában maradna. Egészen extrém példa az újpesti: a lilák stadionját kétszer is felújították közpénzből, majd kitalálták, hogy az új előírások miatt alkalmatlan az NB I-re. De látványos az is, ami a most feljutott Balmazújvárosnál történt: közel egymilliárd forint állami pénzből megújult a stadion, pályafűtést is építettek, majd idén az első téli meccs elmaradt, azzal az indoklással, hogy a pályafűtés

hosszú távú üzemeltetése olyan költséggel járna, amelyet jelen pillanatban az önkormányzat nem tud bevállalni.