A kérdést egy jelenleg ellenzéki dél-koreai parlamenti képviselő tette fel, és aztán a válasz megtalálásához beleásta magát a hivatalos kínai statisztikákba, amelyek a Mennyei Birodalom és Észak-Korea kereskedelméről szólnak. Nem öt perc, hanem hosszú hónapok alapos kutatása és elemzése után jutott arra a következtetésre, hogy Kínán keresztül játsszák ki az Észak-Koreát elvben sújtó gazdasági szankciókat. Yoon Sang-hyun konkrét adatokat is közzétett. Tehát: szerinte 2012, vagyis a diktátor hatalomra kerülése óta Észak-Korea négymilliárd dollár értékben importált luxuscikkeket. A szankciókat kijátszó behozatalban az elektronikus termékek viszik a prímet.

Például a fővárosban létrejött egy luxusmozi, ahol a rezsim elkötelezett hívei láthatnak nyugati filmeket. Maga a diktátor is masszívan partner ebben, hiszen ő diákéveit Svájcban töltötte, ahol evidencia volt a legjobb filmkehez való hozzáférés. A második fő kiadási tétel a luxuskocsikra megy, 1,4 milliárd dollárt költött Észak-Korea diktátora a saját és közvetlen környezetének biztonságos utaztatására. A harmadik helyen viszont az „ihaj-csuhaj” kiadások állnak, vagyis a kiváló skót whiskey-re és a francia konyakra költött 147 millió dollár.

Természetesen nem a diktátor issza meg egyedül ezt a hatalmas mennyiséget, csurgat belőle az őt mindhalálig támogató titkosszolgálati és katonai elit tagjainak is, nem is keveset. A többi tétel szinte nevetséges: 52 millió dollár parfümökre, 49 millió luxus órákra, 48 millió prémekre, 47 millió szőnyegre és csak 38 millió luxus hajóra, igaz e tételt gyakorlatilag a Kim Dzsong Un által használt, 36 milliós luxusjacht teszi ki.

A dél-koreai képviselő által feltárt adatokban szinte semmi meglepetés nincs: mindenki tudta eddig is, hogy Kína tartja életben a rezsimet a szankciók kijátszásával. Pekingnek sokkal kedvezőbb egy diktátor uralta, de kontrollálható Észak-Korea a maga minden mocsokságával együtt, mint egy összeomlás és menekültáradat, ami beláthatatlan következményekkel járna, Dél-Korea számára is. 

Tehát Kim Dzsong Un, amíg valamilyen nagyon nagy hibát nem csinál, szinte abszolút biztonságban érezheti magát. A luxusra fordított kiadásokból akár az észak-koreai tömeges éhínség is csökkenthető lett volna, de a jelek szerint ez Kim Dzsong Unt nem érdekli, mert hatalma megtartása nem a saját népének a szenvedéseitől, hanem a nagyhatalmak cinikus játszmáitól függ. (via Les Echos, RFI)