Új tervvel állt elő a magyarországi üdülésijog-piac legnagyobb, saját bevallása szerint nehéz helyzetbe jutott szereplője, az Abbázia-csoport – derül ki az ügyfeleiknek elküldött levelükből, amit a hvg.hu több érintett olvasójától megkapott. A levélben amúgy a kézbesítéstől számított 15 napos válaszadási határidőt tűztek ki az ügyfeleknek, de ezt nem kell komolyan venni. A határidő betartását az Abbázia csak ajánlja, retorzió nem kapcsolódik hozzá, ráadásul állításuk szerint hónapokba fog telni a válaszok feldolgozása.

Korábbi levelükben még azt írták az ügyfeleiknek, hogy az elmúlt években tapasztalt béremelkedések miatt drasztikusan nőttek a kiadásaik, ezért az inflációt meghaladó mértékben akarják emelni az üdülési jogokért fizetett éves fenntartási díjat. Azonban erre valójában nem lett volna lehetőségük, az ügyfelekkel kötött eredeti szerződések ugyanis a díjak inflációkövető emelését írják elő, a feltételek egyoldalú módosítását pedig nem teszik lehetővé.

A fagyi visszanyal: már a szállodásoknak is fáj a sok üdülési jog

Magyarok tízezrei vettek maguknak üdülési jogot tetemes summáért (és borsos éves díjért). Rengeteg azonban a rossz konstrukció, márpedig ezek akár 90 évre is szólhatnak, és kilépni belőlük szinte lehetetlen. Ám a munkaerőhiány miatt már a szolgáltatók vannak bajban.

Az ügyfelek szabadulhatnak, ha az Abbáziának adják az áfacsökkentést

Az új terv keretében két opciót kínálnak az ügyfeleiknek, amik közül nekik választaniuk kell. Mindkét lehetőség esetében fontos körülmény, hogy 2020. január elsejétől a szálláshely-szolgáltatást terhelő forgalmi adó (áfa) kulcsa 18 százalékról 5-re csökken, ugyanakkor a szolgáltatóknak a befolyt bevétel után fizetniük kell egy 4 százalékos új sarcot, a turizmusfejlesztési hozzájárulást. A hozzájárulás egy áfaszerű adó (de nem azonos azzal), vagyis gyakorlatilag a szálláshely-áfa nem 5 százalékra csökken, hanem 9-re.

Ennek alapján az Abbázia nem kicsit keszekuszán megfogalmazott két ajánlata:

• Az Abbázia megtartja magának azt a pénzt, amit az áfacsökkentés és a turisztikai adó bevezetésének eredőjeként nyer, az ügyfelek annyi fenntartási díjat fizetnek, mint eddig (illetve az infláció mértékével emelt összeget). Cserébe a csoport belemegy abba, hogy a sok évtizedes szerződéseket 7-10 év közti időtartamra rövidítsék. Továbbá az ügyfelek azonnal átruházhatják a csoport valamelyik tagcégében lévő részvényeiket – vélhetően a csoport egyik tagjára, ezt az ajánlatban nem részletezik. (Az Abbázia ügyfelei anno nem egyszerűen megvásárolták az üdülési jogokat, hanem részvényeket vettek egyik vagy másik cégben.) Az Abbázia pénzt nem ad a részvényekért, viszont sok ügyfél csak ezek miatt tart értékpapír-számlát, amit így megszűntethetnek, és nem kell tovább fizetniük annak díját. Egyszóval lényegében az Abbázia azt ajánlja, hogy pár évig benyeli az áfacsökkentés hasznát és az ügyfelekre hárítja a turisztikai hozzájárulást, cserébe kiengedi az ügyfelet a sok évtizedes, évi sok tízezer forintos kötelezettséggel járó szerződésből.
• A másik lehetőség szerint az Abbázia átengedi az ügyfélnek azt a pénzt, amit az áfacsökkentés és a turisztikai adó bevezetésének eredőjeként nyer, az adócsökkentést érvényesíti az éves fenntartási díjban, ami így alacsonyabb lesz (persze minden évben az infláció mértékével emelkedik). A szerződésben amúgy nem változik semmi.

Az első opciót azoknak lehet érdemes választani, akik szabadulni akarnak az üdülésijog-szerződésükből. Nagyon sok ilyen ügyfél van, többen nem mérlegelték mondjuk a 90-es években, hogy a nyugdíjukból már nem fogják tudni fizetni az éves díjat, illetve az sem tudatosult bennük, hogy a határozott időre szóló szerződésből képtelenek lesznek kilépni. A második opció azoknak lehet jó, akik amúgy elégedettek a helyzetükkel és az Abbázia nyújtotta szolgáltatással.

abbaziagroup.com

Maga az Abbázia azonban minden „klubtagjának” azt ajánlja, hogy inkább az első opciót válassza – a jelek szerint már nemcsak az ügyfelek tömegeinek teher a kőbe vésett szerződés, de a szállodacsoportnak is. Ami nem meglepő, racionálisan gondolkodó vállalkozás épp úgy nem ír alá egy közel 100 évre szóló, módosíthatatlan és felbonthatatlan szerződést, ahogy racionálisan gondolkozó magánszemély sem.

Épp csak a jogszerű, harmadik lehetőséget nem kínálják fel

Az Abbázia-csoport által az ügyfeleknek/részvényeseknek felkínált egyik lehetőség sem jogszerű – mondja a hvg.hu-nak Kende Júlia, üdülési joggal kapcsolatos ügyekre szakosodott ügyvéd. Az Abbázia ugyanis mindkét esetben azt írja, a bevezetendő, 4 százalékos turizmusfejlesztési hozzájárulási adót beépítik a fenntartási díj bruttó értékébe. Erre azonban jogszerűen (legalábbis az ügyfelek hozzájárulása nélkül – épp ezt kérik a levélben, csak ezt nem emelik ki) nincs lehetőségük, a fejlesztési hozzájárulás ugyanis egy új adónem, amely kimondottan a szállodai szolgáltatásokat, illetve a szálláshely-szolgáltatókat terhelő közteher lesz. Ráadásul az első felkínált lehetőség szerint az Abbázia (a szerződési idő lerövidítése és a részvények átvétele fejében) nem érvényesítené az ügyfelek által fizetett díjban az áfacsökkentés hatását, amit pedig meg kellene tennie. Sőt, tulajdonképpen a második lehetőség szerint sem, mivel ugyan a csökkentett, 5 százalékos áfával számolnak, de kérik a 4 százalékos hozzájárulást is.

Az Abbázia a harmadik, jogszerű lehetőséget nem kínálta fel az ügyfeleinek: e szerint

az áfacsökkentés hatását érvényesítenie kellene az éves díjban, a turisztikai hozzájárulás jelentette pluszterhet pedig neki kellene állnia,  

azt nem terhelhetné tovább az ügyfelekre – minthogy az üdülési jogokról megkötött eredeti szerződésekben szó sem esik arról, hogy a cégek őket sújtó új adónemek okozta költségeket érvényesíthetnének a fenntartási díjban.

Sajnos nem csak az Abbázia nem kínálta fel ezt a lehetőséget, az üdülésijog-tulajdonosoknak perelni sincs lehetőségük az Abbáziát a fenntartási díjjal kapcsolatban – mondja Kende Júlia.

Az ügyfelek annyit tehetnek, hogy egész egyszerűen nem fizetik ki a fenntartási díjat.  

Akkor a cég fizetési meghagyásos eljárást indíthat, az ügyfél ellentmondással élhet, ezt követően az eljárás perré alakul. Itt a cégnek bizonyítania kell, pontosan miért követel annyi díjat, amennyit – az ügyfélnek pedig ellenkérelemben kell levezetnie, miért nem jogszerű a cég követelése, és mekkora lenne a jogszerű összeg. Ha az ügyfélnek van igaza, azt a bíróság megállapítja, és neki csak a kisebb összeget kell kifizetnie. Mindez persze hosszas jogi hercehurcával jár, illetve ügyvédi költségekkel.

Fontos megjegyezni, hogy akármelyik felkínált lehetőséget is választják az Abbázia ügyfelei, a csoport érintett cégének visszaküldött nyilatkozat önmagában nem módosítja a fennálló szerződést. A nyilatkozat nem hivatalos dokumentum, és senkit nem kötelez semmire. A változtatások hivatalossá tételéhez az ügyfélnek rá szabott megállapodást kell kötnie az Abbáziával (illetve az adott céggel) az üdülési jog időtartamának lerövidítéséről és a részvények átruházásáról – ha az első lehetőséget választja. Az Abbázia az elmúlt években néhány ügyfelének már biztosította ezt a lehetőséget, Kende Júlia tapasztalatai szerint az erre szolgáló dokumentumok jók, rendben vannak. Az is fontos – az ügyvéd tapasztalatai szerint ezzel sokan nincsenek tisztában, és a levél sem említi –, hogy a részvények átruházása egyszeri költséggel jár az ügyfelek számára.

Kérdéses, mi lesz azokkal az ügyfelekkel, akik nem válaszolnak az Abbázia megkeresésére  

– például mert nem kapták meg a levelet. A cégek által kiküldött tájékoztatásban erről egy szó sem esik. Mindenesetre nagyon úgy tűnik, hogy az Abbázia most már szabadulni szeretne az üdülési jogos szerződéseitől. Nem lehet tudni, összesen hány ilyen szerződés van a piacon, de biztosan tízezres nagyságrendű a számuk, az ügyvéd tapasztalatai szerint úgy 65-70 százalékuk lehet az Abbáziánál, rajta kívül már csak néhány kisebb szereplő maradt.

Elfoglaltak, tőlük ne kérdezzen senki

Némileg visszás, hogy a csoport a részvényekért pénzt semmi szín alatt nem hajlandó fizetni – ezt külön hangsúlyozzák. Az Abbázia szerint a részvények eredeti ellenértékét beruházásokra (és „üdülési jogok értékesítésére”) fordították, és a pénzt ugyebár nem lehet kétszer elkölteni. A gyakorlatban viszont az a helyzet, hogy a csoport részvénytársaságai zártak (zrt-k) egy-egy „klubtag” kezében pedig csak kevés részvény van, amivel aligha tud mit kezdeni, szóval nincs miért ragaszkodni hozzájuk – sőt, akinek nincs egyéb részvénye, annak csak ezek miatt kell értékpapír-számlát fenntartania. Ezt nyilván az Abbáziánál is tudják, ezért ajánlják olyan nagyvonalúan, hogy átveszik a papírokat.

Az Abbázia több üdülési jogos ügyfele/kisrészvényese fejezte ki felháborodását a cég kommunikációja miatt a hvg.hu-nak. Állítólag nagyon nehéz elérni őket, a megkeresésekre, adott esetben kritikákra sokszor nem reagálnak – igaz, hogy a bírálatok egy részére a most kiküldött tájékoztatásban egy füst alatt próbáltak válaszokat adni, „a levelek nagy számára tekintettel nem egyenként”. A tájékoztató leveleket sima küldeményként adták fel, így állítólag sok ügyfél meg sem kapta. Az Abbázia szerint az előző, díjemelést belengető levelükre a „klubtagok” 88 százaléka nem válaszolt – ebből azt a következtetést vonták le, hogy ők biztos egyetértettek az abban foglaltakkal.

Ami a mostani, kétopciós tájékoztatást illeti, a szöveg sok helyen bonyolult, nem egyértelmű, ráadásul az első választási lehetőséghez tartozó információkat sikerült a második választási lehetőségnél (mint annak ellenpontja) felsorolni. Azok az ügyfelek viszont, akik valamit nem értenek, az Abbáziához hiába fordulnak, ők előre szóltak, hogy tőlük válaszra ne számítson senki:

Az elkövetkező hetekben a megnövekvő adminisztrációs terhek következtében a visszaérkező Nyilatkozatok és Kérelmek feldolgozásán túl egyéb megkereséseket nem áll módunkban megválaszolni, kérjük ezért szíves türelmüket.  

Azt nem részletezik, hogy ha valamelyik ügyfélnek épp a nyilatkozat kitöltésével kapcsolatban akad kérdése, akkor hogyan fogja kitölteni azt, ha nem válaszolnak neki, amíg fel nem dolgozzák a kitöltött nyilatkozatokat. A hvg.hu szintén kereste kérdéseivel a csoportot, de választ nem kaptunk.