Az első hullám tanulságai jól mutatják, miért nem kockáztatta meg a kormány az újabb lezárást

A foglalkoztatottság 3,7 százalékkal esett vissza 2020 január–februárja és április–júniusa között. Azonban a visszaesés 7,6 százalékos, ha azokat kivesszük, akik hivatalosan ugyan foglalkoztatottak voltak, de egy órát sem dolgoztak. A ledolgozott munkaórák száma pedig 9 százalékkal esett, vagyis már akkor is sokakat küldtek rövidített munkaidőre.

Mindez egy, a Közgazdasági Szemlében megjelent tanulmányból derül ki, amely annak járt utána, hogyan hatott a koronavírus-járvány a magyar munkaerőpiacra és a vállalatok árbevételére. A két szerző, Köllő János és Reizer Balázs ennek a megállapításait mutatta be a Magyar Közgazdasági Társaság online rendezvényén.

Első ránézésre úgy tűnik, nem sok értelme van egy olyan elemzést készíteni, amely a járvány első hullámának tanulságaival foglalkozik. De pont ettől lett igazán mély a felmérés: a szokásos munkaerőpiaci adatsoroknál a mostani felmérés sokkal nagyobb mintán készült, így precíz, részletes adatokat lehet kapni arról, hogyan ütötte meg a válság a magyar gazdaságot. Ráadásul a tavaly tavaszi, nagyon szigorú lezárások alatti adatok elemzése jól mutatja azt is, hogy idén tavasszal, a sokkal pusztítóbb harmadik hullám alatt miért nem akar a kormány szigorúbb lezárásokat – aligha bírná el a gazdaság azt a sokkot még egyszer.

MTI / Balázs Attila

A 2008–2009-es válságban a problémát az okozta, hogy akinek még nem volt munkája, nehezen helyezkedett el – magyarán a mostaninál kisebb volt a kockázat, hogy elveszti valaki az állását, de ha ez megtörtént, úgy nehezen talált újat. Ezúttal más a helyzet, most a munkahely elvesztése a legkomolyabb veszély és bár könnyebben lehet újra elhelyezkedni, mint 2008–2009-ben, az új munkahelyen is nagyobb lesz az állásvesztés esélye – mondták el a szerzők.

A kutatásból kiderült, hogy aránytalan mértékben érintette a válság a pályakezdőket és a fiatalokat. Egyértelmű az is, hogy a nőket súlyosabban érintette a válság. Az iskoláskorú gyerekeket nevelő nők közül is többen vesztették el az állásukat, mint a 6 éven aluliak szülei közül, feltételezhetően ennek az iskolazár az egyik magyarázata.

A legrosszabbul a kisvállalkozók, az 1–10 fős cégek dolgozói, az összeszerelők, gépkezelők, a járműgyártók és a szolgáltató szektorban dolgozók jártak. Ezekben a szektorokban az állásvesztési esély ugyanis ötszörösére ugrott.

Sokan láthattuk úgy, hogy a home office hoz nagy változást a munkavégzésben. Csakhogy a részletes számokból kiderül, hogy ez szinte csak a diplomások körében volt így, a válság a nagy többség számára pontosan ugyanolyan következményekkel járt, mint az internet és a távmunka terjedése előtti krízisek.

KSH, Közgazdasági Szemle

És látszik az is, hogy mely szektorokban volt kimondottan nagy a visszaesés, illetve hol álltak át hamar a távmunkára:

KSH, Közgazdasági Szemle

Amikor statisztikát nézünk, általában adottnak vesszük, hogy kiknek a válaszaiból hozták ki a számokat, ezúttal azonban tanulságos az az adat is, hogy milyen cégek tűntek el egy idő után a statisztikusok szeme elől: ha egy vállalat egyik hónapról a másikra nagy veszteséget szenvedett el, akkor nagy volt az esély arra, hogy az újabb egy hónappal későbbi adatfelvételnél már el is tűnjön a cég.

Az is kiderült a számokból, hogy tavaly tavasszal 30 százalékkal esett a cégek összesített árbevétele, és még a nyárra sem tért vissza a válság előtti szintre – ez másfélszer akkora zuhanás, mint amekkora a 2008/2009-es válságban egy egész év alatt volt.

Az adatokból az is kimutatható, hogy a külföldi, exportáló vállalatok visszaesése sokkal nagyobb volt, de rövidebb. A belföldiek visszaesése lassabb volt, de ezek a cégek kisebb eséllyel tértek vissza az első hullám lecsengése után.

2020 egészét nézve a foglalkoztatottság csökkenése szinte pontosan olyan volt, mint az EU-átlag, de hogy csak ekkora, az szinte kizárólag a diplomásoknak köszönhető – mondta el Artner Annamária, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa. Ő hívta fel a figyelmet arra is, hogy ha a foglalkoztatottság és a munkanélküliség adatait egymás mellé tesszük, 60 ezer olyan ember nem jelenik meg a munkanélküliségi statisztikában, aki valójában nem dolgozott.

A legfurcsábban ez a 8 osztályt sem végzetteknél látszik: ennek a csoportnak a foglalkoztatottsága és a munkanélkülisége egyszerre csökkent, tehát nagyon sokan közülük egyszerűen nem tudtak bejelentkezni munkanélkülinek.

Palócz Éva, a Kopint Tárki Zrt. vezérigazgatója arról beszélt: amint lesz több adat, érdekes lesz azt figyelni, hogy a második és a harmadik hullámban a kis cégek mekkora része tűnik el, és mi lesz az ő dolgozóikkal. „A munkaerőpiac előbb-utóbb rendeződni fog, ami itt marad velünk, az a tanulság, hogy az alacsony végzettségűek mennyire sebezhetőek” – fogalmazott.

Reviczky Zsolt

Bod Péter Ákos egyetemi tanár is azt emelte ki a vizsgálatból: meglepő, hogy mennyire nem terjedt el a távmunka, azt hihettük pedig, hogy ennek az aránya nagyot fog ugrani. Ez is mutatja, hogy a képzettség szerint

„nem aránytalanságok vannak, hanem botrányos törések: mi, értelmiségiek köszönjük szépen, átlépünk egyik kultúrából a másikba, a képzetlenebbek mellett pedig elmegy a világ”.

Sokkolónak nevezte azt is, hogy mennyire nagy a férfiak és a nők, valamint a gyerektelenek és a gyerekesek közötti különbségek.

Hozzátette azt is, hogy nem csak csőd miatt tűnhettek el vállalatok a felmérésben, sok közülük „zombivá vált”, azaz létezett ugyan, de minimalizálta a működését. Sőt az is magyarázhatja szerinte a növekvő nem válaszolást, hogy az emberek mérgesek, ezért a cégvezetők vagy a HR-esek inkább nem foglalkoznak a statisztikai adatszolgáltatással, ami szintén azt mutatja, hogy sokan érzik úgy, hogy magukra hagyták őket.