„A valóság egészen másként fest. Csak lebegünk tavaly október óta, és nem tudunk semmit. Jelenleg ismét csak a kokszoló működik minimumszinten, miután januárban legyártottak 7300 tonna acélt az évi másfél milliós kapacitásból. A felszámolásból átvett 3200 dolgozó munkaerejének jó, ha az ötödét használják ki. A fiatalabbak elszállingóznak, például az iváncsai akkugyárba, az évtizedek óta ide kötődő, idősebb szakemberek azonban még várnak, például arra, lesz-e új kollektív szerződés” – jellemezte a helyzetet a HVG-nek névtelenül egy bennfentes.

Pedig az utóbbi időben csupa jó hírt lehetett hallani: az egykori Dunaferr, ma már Liberty Dunaújváros zöldtechnológiával gyártaná az acélt, alá is írtak egy szerződést egy kínai elektromos kemence megvételéről, az ilyen gyártásra pedig van is kereslet, hiszen az Audi Hungáriával is terveznek együttműködést, a kormány pedig lépten nyomon azt hangoztatja, hogy megmentette a gyárat, és most már tényleg jó lesz minden.

Bár elsőre érthetetlennek tűnik, hogy az új tulajdonos miért hagyja halódni a dunaújvárosi erőművet – a Liberty európai szóvivője nem kívánt válaszolni a HVG kérdéseire –, ám lehet benne logika: ha a Liberty továbbra is az eddigi alacsony szinten működteti a Dunaferrt, pénzzé teheti a nagyobb fordulatszámra szabott, ingyenes szén-dioxid-kvótáit, amelyekért évente tízmilliárdokat, az idén nagyjából negyvenmilliárd forintot kaszálhat. Épp annyit, amennyiből a megnyert értékesítési pályázatban előírt alapszintű környezetvédelmi beruházásokat fedezhetné.

Márpedig, ha így van, akkor a magyar kormány csúnyán lyukra futhat a Dunaferrel, hiszen számtalan támogatást adott neki, egy időben például még a fizetéseket is ő állta. És bizony az sem ad okot a bizakodásra, hogy a Liberty a GFG Alliance része, amely igen súlyos anyagi gondokkal küzd.

További részletek az e heti HVG-ben, és a hvg360-on olvashatók.

HVG