Az új kormányzati javaslat, amely lehetővé tenné az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások ingatlancélú felhasználását, 2025-ben kockázatot jelenthet. Habár a kormány azt hangsúlyozza, hogy a döntés önkéntes, és csak egy évre szól, mégis csökkentheti a hosszú távú megtakarítási hajlandóságot – figyelmeztet a Portfolión megjelent elemzésében Farkas András nyugdíjszakértő.

Fontos részleteket jelentett be az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások ingatlanbefektetésekbe csatornázásáról készülő tervekről Kovács Zsolt, a Nemzetgazdasági Minisztérium biztosa az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége (ÖPOSZ) éves Pénztárkonferenciáján – ezekről a HVG is beszámolt.

• Az intézkedés csak egy évre, 2025-re szólna (egyelőre). Az akció nyilván meghosszabbítható lenne, ha még maradna pénz a pénztárakban, és arra a gazdaságösztönzés érdekében még 2026-ban is szükség lenne.
• A pénztári számlán lévő összeg ingatlancélú kivétele szigorúan önkéntes lenne, minden pénztártag saját maga dönthetne, nincs semmilyen kényszer. Csak éppen olyan mértékű adókedvezmény járna hozzá, ami a legtöbb pénztártagot akár az azonnali és teljes számlakisöprésre is ösztönözhetné.
• A javaslattevők indoklása szerint a nyugdíjkorhatárt betöltött nyugdíjpénztári tagoknak úgyis csak az elenyésző töredéke kéri pénztári járadékként a számláján lévő összeg kifizetését, az elsöprő többség egyösszegű kifizetést akar (amit jellemzően gyorsan felélnek), így miért ne lehetne előrehozni ezt a kifizetést, ráadásul biztosan értelmes, hosszú távú befektetési (azaz ingatlanbefektetési) céllal.

A hivatalos javaslat előterjesztői szerint azonban így sem kell attól tartani, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári vagyon elolvadna, hiszen a kormányzati kalkuláció szerint legfeljebb 300 milliárd forint mozdulhat meg jövőre lakáscélokra a nyugdíjpénztári megtakarításokból, ami mintegy 30 ezer lakástranzakció finanszírozásában játszhat szerepet, vagyis e kivonást követően is megmaradna 1800 milliárd forint körüli összegben az önkéntes pénztári számlákon lévő összeg.

A nyugdíjszakértő szerint ezzel a becsléssel a kormány vélhetően csak a pénztári szektort kívánja nyugtatgatni, hiszen a keretrendszer lehetővé tenné a teljes vagyon elillanását.

A becslés egyébként nehezen érthető, mivel 30 ezer tranzakcióra eső összesen 300 milliárd forint egy-egy tranzakcióra 10 millió forint átmozgatását feltételezi, de az egy pénztártagra eső átlagos megtakarítási összeg alig éri el a 3 millió forintot

– hívja fel a figyelmet a szakértő.

A javaslat mellett felhozott érvek egyike szerint az intézkedés nyomán csökkenhet a pénztári tagok passzivitása, hiszen nyilván szívesebben tesznek félre vagy használják fel a meglévő megtakarításaikat lakásra vagy otthonbővítésre az emberek, emiatt nyilván élénkülne az érdeklődés a fiatalok körében is a pénztári tagság iránt, hiszen nem nyugdíjra, hanem lakásra gyűjthetnének. Ez persze csak akkor lehet igaz, ha a pénztári megtakarítás mégsem csak egy évig, hanem folyamatosan felhasználható lesz lakáscélok megvalósítására. Erre viszont eleve alkalmasabb lenne a lakás-takarékpénztár intézményének újraélesztése.

A szakértő szerint a nyugdíjrendszer öngondoskodási lábait éppenséggel erősíteni kellene, nem pedig gyengíteni – például úgy, hogy az állam (újra) vonzóvá tegye a munkáltatók számára a dolgozóiknak nyújtott nyugdíj-takarékossági megoldásokat.