Jogszabályi megfelelés az akkumulátorgyártás hulladékkezelésében – mit ír elő az EU és Magyarország?
A szabályozás egyre szigorúbb, a megfelelés jogi kötelezettség és stratégiai kérdés is.
Hernádi Zsolt a kormánybarát Mandiner hetilapban megjelent írásában bőven merített a Galaxis útikalauz stopposoknak című regénysorozatból, amelyekkel az elmúlt 5 év folyamatait próbálta jellemezni. „Vicces, hogy amikor azt hinnéd, ennél rosszabbra már nem is fordulhatnának a dolgok, hirtelen mégis megteszik” – idézi az egyik híres mondatot.
Hernádi szerint az elmúlt évek hoztak mindent: pandémiát, európai háborút, két számjegyű inflációt, árplafonokat, üzemanyaghiányt. Mindez azonban „kismiska ahhoz képest, ami még jöhet: Donald Trump a feje tetejére állítja az ismert világot, és vámpolitikájával szorongatja az európai gazdaságot”, az EU viszont sodródik, és követhetetlen céljaival hátrányba hozza a hagyományos iparra épülő országokat. Ráadásul a helyi kormányok költségvetési présben, a frusztrált választók miatt pedig „kényszerlépésben” vannak, és „satu alatt tartják a vállalatokat”.
Egy ilyen helyzet megoldására kínál recepteket Hernádi, és bár finoman fogalmaz, javaslatai nagy része nem az üzleti szektort, hanem az állami döntéshozókat célozza.
A Mol-vezér szerint:
- Növelni kell a versenyképességet, hogy „exportorientált kis országként bírjuk a strapát”, az első feladat itt a takarékosság, a spórolás és a hatékonyság.
- Költeni csak okosan és jó helyre, például digitalizációra és a közművek fejlesztésére szabad, ez utóbbi „nemcsak versenyképességi, hanem létkérdés is a spanyolországi áramszünet után”.
- A vállalatoknak több lábra kell állniuk (szélesebb portfólió, több üzletág), de az államoknak is: csökkenteniük kell az egyoldalú kitettséget az adósság, az infrastruktúra és a munkaerő területén (az energetikát szemérmesen kihagyta, noha Magyarország erősen függ az orosz energiahordozóktól, aminek importját az Európai Unió épp betiltani készül 2027-től).
- Érdemes várni „a régi világra tervezett” beruházásokkal, és csak azt megvalósítani, ami az új környezetben is biztos üzleti sikert hoz, ugyanakkor nyitottnak kell lenni, „mert zavaros időkben halászni is lehet”.
- Negyedik feladat: „Hagyjuk a piacot szabadon működni, a túlszabályozás, a túlzott állami beavatkozás hosszú távon roncsolhatja a gazdaságot”. Szerinte válság idején érthető a különadóztatás, de „fenntartani több mint veszélyes, mert a jövőbeli beruházásoktól veszi el a levegőt”.
- Ha pedig állami intervenció: a támogatások a versenyképes szereplőkhöz áramoljanak, szűkös források idején ugyanis nem jut mindenkinek pénz.
- A legfontosabb tanács Hernádi szerint: „Ne essünk pánikba, a krízis része az életünknek, úrrá kell lenni rajta. Válságból csak az tud megerősödve kijönni, akit belső iránytű vezet”. Ettől még néha radikálisan bele kell nyúlni a dolgokba, de „vannak az előző évtizedben világos értékek mentén elért eredmények, amiket nem szabad veszni hagyni. Küzdjünk értük a végsőkig!” – szól a jótanács.
