Az antik meztelen szobrok a mai kor emberében azt a képzetet keltik, hogy az ókori görögök sohasem viseltek ruházatot - olvasható a LiveScience című angol nyelvű hírportálon. „A görög férfiak nem járkáltak ruhátlanul a városban, s nem lovagoltak meztelenül, ahogy nem vonultak hadba sem fedetlen testtel. A legtöbb helyzetben a ruhátlanság fel sem merült, mint lehetőség, a csatában pedig a meztelenség az öngyilkossággal volt egyenlő" – vélekedik Jeffrey Hurwit, a University of Oregon kutatója, aki tanulmányát az American Journal of Archaelogy című tudományos folyóiratban publikálta.

Az amerikai tudós szerint azonban az antik görögök igenis időnként megszabadultak tógáiktól. A férfiak leplezetlenül mulatoztak a szimpozionnak nevezett lakomákon, s a meztelenség általános volt az atlétikai pályán, valamint az ókori olimpiai játékokon is.

Az antik görög képzőművészetben a meztelenség számtalan formája különböztethető meg, amelyek mást és mást jelentettek. A harcosokat gyakran, bár nem mindig, fedetlen testtel ábrázolták a művészek, akik ezzel jelenítették meg azt a fizikai erőt és bátorságot, amelynek révén a hősök győzedelmeskedhettek ellenségeik felett.

Az antik szobrászok ugyancsak meztelenül ábrázolták a legyőzötteket, a haldoklókat és az elesetteket – ebben az esetben a ruhátlanság a sebezhetőség, esendőség kifejezésére szolgált. Gyakorta ábrázolták fedetlenül a rabszolgákat is, kiknek verítékező teste, megfeszített izmaik a nehéz fizikai munkát volt hivatott megjeleníteni.

Istenek és magas rangú személyek esetében a meztelenséggel néha az ábrázolt személy társadalmi helyzetére utaltak az alkotók.