Absztrakció és látványtechnikai bravúrok adják a demók lényegét © farbrausch.de

Méltatlanul kevéssé ismert számítógépes alkotói szubkultúra a nyolcvanas évek közepétől virágzó demoscene. Tagjai tizen- és huszonéves programozók, grafikusok és zenészek, akik demónak nevezett videóklipeket gyártanak saját kedvtelésükre, technikai brillírozás gyanánt. A klipektől eltérően azonban a demók számítógépes programok, amik valós időben állítják elő a képernyőn megjelenő, gondosan megtervezett látványt és a közben felhangzó zenét, ám ehhez irányítást nem igényelnek.

A világviszonylatban 10-20 ezer főre tehető közösség melegágya Svédország, Finnország és Németország, ahol is a demoscene legnépesebb „világkiállításai”, a demopartyk zajlanak (Assembly, Breakpoint, The Gathering) – az alkotócsoportok itt mutatják be egymásnak különféle technikai és méretkategóriákban rendezett versenyeken a programjaikat.

Míg a demoscene javarészt l’art pour l’art, önmagáért létezik, a tagok pedig leginkább saját maguk tudásáért vagy a versengés öröméért alkotnak, a szubkultúra jelentős hatást gyakorol a kortárs művészetekre és a játékfejlesztésre: a mai aktív játékfejlesztők nagy része valamikor a demoscene-hez tartozott és számos ma aktív zenész dolgozott demoscene csapatoknak a múltban.

Az alább megszólaló Conspiracy a külföldi viszonylatban legsikeresebb hazai demoscene alkotóközösség: legutóbbi demójuk, a Chaos Theory alkalmazott művészek, dizájnerek, játékfejlesztők és a digitális kultúra elkötelezettjeinek osztatlan elismerését vívta ki 2006 augusztusa óta.

hvg.hu: Milyen elismerésekben és díjakban részesült eddig legutóbbi filmetek, a Chaos Theory?

BoyC: Tekintsünk el a demoscene szakmai elismeréseitől. Bemutattak minket az amerikai Siggraph 2007 fesztiválon, itt végül sajnos nem kaptunk zsűridíjazást, ami Oscar-kvalifikálással járt volna – maga a bemutatás azonban elég sokat jelent számunkra. Szeptember elején mutatnak be minket a linzi Prix Ars Electronica fesztiválon, de emellett kísérleti kategóriában díjnyertesek lettünk az AniBOOM animációs versenyén és több filmfesztiválon is bemutatták az anyagot, többek között a francia Nemo-n, feltűntünk még emellett a Local Point TV-n és az AXN Sci-fi csatornáján, és még a Ghost in the Shell japán sci-fi rajzfilm magyar kiadású DVD-jén is megtalálhatóak vagyunk. Mostanában még mindig jönnek megkeresések, sőt, az összes filmfesztiválra úgy küldtük el a Chaos Theory-t, hogy ők kértek minket rá.

hvg.hu: Miért éppen a káoszelmélet?

ZooM: Leszámítva azt, hogy a demogyártók között dívik az absztrakt matematika szeretete? Jól hangzott a cím, és mivel pár nap alatt kellett elkészítenünk, a káosz mint téma, jól feküdt.

hvg.hu: Hogyan, milyen eszközökkel készítitek el a demókat?

BoyC: Készítettünk egy fejlesztői rendszert, amellyel rövidebb, úgynevezett intro filmeket csinálunk. Ebben úgy két-három évnyi munka volt, mielőtt úgy döntöttünk volna, hogy ezzel az aDDict fantázianevű szoftverrel készítjük el a Chaos Theory-t.

hvg.hu:

Városképet tíz perc alatt

Az aDDictot egy ideje ingyenesen hozzáférhetővé tettétek weboldalatokon, ahonnan előző demóitokat, zenéiteket, játékaitokat, az úgynevezett release-eket is letölthetik az érdeklődők. Ezek között az aDDict az egyetlen, amellyel sokan nem tudnak első, sőt második látásra sem mit kezdeni. Mit érdemes róla elmondani?

BoyC: Ez egy olyan tartalomgeneráló, úgynevezett content creation szoftver, amivel a két- és háromdimenziós grafikát, animációt, videovágásokat, zenét lehet elkészíteni és összeilleszteni. Főleg 64k intro-k elkészítésére van optimalizálva, azaz olyan videoklipekére, amelyek a merevlemezen nem foglalnak több helyet egy 4 másodperces mp3 file-nál. Csak az összehasonlítás végett: a Chaos Theory esetében négyperces zenéről és a hozzá kötődő grafikai anyagról van szó, amit ebbe a méretbe sikerült beletennünk.

A zeneszerkesztő az egyetlen, amit nem mi készítettünk, a zenészeink által használt Buzz nevű programhoz írtunk kiegészítőket (hanggenerátorokat és szűrőket). A többi már elég magától értetődő – van benne egy képszerkesztő, egy 3D szerkesztő, amelyben a testeket készítjük el, egy jelenetanimáló, amelyben a 3D modellekből lehet komplexebb jeleneteket építeni. Dolgozni egyszerű benne – megépítjük a jelenetet 3D-ben, elhelyezünk benne kamerákat, majd a kamerák által látott és rögzített filmanyagokból tudjuk összevágni a filmet.

hvg.hu: Programozási és grafikai ismeretek nélkül mennyire könnyű összeállítani egy jelenetet?

BoyC: Nem külső használatra szántuk a programot, úgyhogy elméletileg nem túl triviális, de a felhasználóktól úgy halljuk, nagyon gyorsan lehet látványos részeket gyártani. Idén szeretnénk kihozni az aDDict 3-at; az új szoftverrel képesek leszünk a modernebb videokártyákat is programozni, ami elég nagy komplexitást és vizuális lehetőségeket ad a rendszernek.

hvg.hu: Hol jöhet jól az általatok fejlesztett technológia?

BoyC: A készített anyag mérete nagyon kicsi, ezért kifejezetten ajánlott mindenféle online tartalomhoz, legyen az reklám, játék, akármi más. Másfelől mivel realtime, azaz valós idejű manipulációra képes, ha van egy minőségi szoftverünk hozzá, akkor reklámvideókat is gyárthatunk vele, emellett a játékiparban is nagy szükséglet mutatkozik ezekre. Rendezvényekre vizualizációs (VJ) szoftvernek túl bonyolult, bár lehetne valami egyszerűsített verziót csinálni ugyanezzel a technológiával. A valós idejű szoftverek esetében minden változtatás egyből látszik, nem kell időt rabló leképeztetésre, újraszámoltatásra várni, ezért igen gyors. Ha a megrendelő azt mondja egy testre, hogy az legyen zöldebb, nem kell órákat várni egy módosításra, csak hogy a végén kiderüljön, az még mindig nem jó.

hvg.hu: Ezek szerint ebben van némi gyakorlatotok már...

ZooM: Igen, a Pannon mellett volt még néhány, csináltunk már gyártósoros működést egy alumíniumhulladék-feldolgozó gyárnak, készítettünk anyagot az Intel Centrino Duonak is többek között, illetve van még egy nagyobb projektünk, amiről év végén rántjuk le a leplet.

Látványos matematika

hvg.hu: Ha a demoscene a szakmai gyakorlótelep, akkor mi az igazi szakma: mit tartotok a következő lépcsőfoknak?

ZooM: A játékfejlesztés csak addig jó, amíg nem találunk ki valami mást. Az úgynevezett generált tartalmakkal és a valós idejű szerkesztéssel el lehet érni sokkal többet is, de ennek a piaca csak most kezd formálódni, eléggé új és ismeretlen terep sokaknak. Az első olyan „újkori” játék, a zseniális Will Wright által fejlesztett Spore, amelyet demotechnológiák segítségével alkottak meg a programozók, 2008 tavaszára készül el, hosszú csúsztatás után. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a jövőben a tévéadók keretgrafikáját valós időben lehet majd manipulálni, tetszés szerint; de olyan ötletünk is akadt, hogy a CD-kre minden szám mellé lehetne valamilyen vizualizációt gyártani, ami a mai korongokon található, számítógéppel olvasható data trackek töredékrészét foglalná csak el, nem annyit, mint most két videoklip.

hvg.hu: Hogyan tudjátok összehangolni a professzionális munkát a "scener" mentalitással?

ZooM: Elég sok helyről megkerestek már minket ajánlatokkal; a legközelebbi iparág egyértelműen a játékipar. Ha elmennénk ezekre a helyekre dolgozni, nem maradna a scene-re időnk. Erre rengeteg példa akad – persze simán bevállalhatnánk egy munkahelyet is, a lényeg csak az, hogy kreatív munkát kapjunk. A magyar játékfejlesztő cégek alapítótagjai között vannak scenerek és dolgoznak programozóként régi tagok a mai napig. Itthon a scenerek közül számos zenészt tudunk megemlíteni, akik átugrottak a mainstreambe: Hardnoise például a V-Techben zenél, Beatman Magyarország legjobb női lemezlovasával, Ludmillával kezdett produceri és zenészi munkákba, Homen a Parahalu projektjével kap rengeteg külföldi meghívást. Sajnos, meg kell jegyeznem, a scene-t kihalás fenyegeti, mert a munkahelyek megeszik a tehetségeket, utánpótlás pedig csak kevés van. Pedig ez a szubkultúra jobb kreatív szakembereket képes kinevelni, mint az egyetem, a gyakorlati tapasztalatoknak köszönhetően pedig olyan referenciákra és ajánlatokra teszünk szert, amire egy frissdiplomásnak esélye sincsen.

hvg.hu: Miért nincsen utánpótlás?

Gargaj: Ezt főleg a gondolkodásmód problémájának mondanám. A legtöbben nem tudják megérteni, hogy azt a nagyon látványos és kapós művészetet, ami minket és a scene-t jellemez, ingyen is lehet csinálni. A kreatív szellem persze számos művészeti ágban megtalálható, de sokan az alkalmazott művészek közül sem ismerik a scene-t, nem tudják, mire jó az egész.

hvg.hu: Nem merült fel sosem, hogy szükségetek lenne egy képviselő szervre, amin keresztül pályázhatnátok, esetleg hirdethetnétek magatokat?

Gargaj: A demoscene alapvetően szervezetlen szubkultúra, viszont új tendencia, hogy több országban alakult érdekképviselet; a magyar democsapatokat az MD1 fedi le. Érdemes megemlíteni a német Digitale Kulturt, ők régebb óta vannak már a közéletben, tartják a kapcsolatot a nemzetközi cégekkel, főként az érdeklődés és a tőke miatt.

hvg.hu: Ti hogy látjátok, mi a probléma, miért látják kevesen a demoscene lényegét?

Gargaj: Mert hangsúlyosan művészeti és hangsúlyosan számítógépes, ráadásul egyszerre. Két olyan archetípust sikerült kevernie ennek a kultúrának, ami, úgy érezzük, pellengérre van állítva a mai társadalomban.  Az emberek sajnos nem is igazán tudják hová tenni a demók képi, jellegzetesen absztrakt világát. Erre jön még az, hogy fogalmuk sincs, mennyi munka megcsinálni egy ilyet, és főként, hogy minek.

hvg.hu: És erre a kérdésre mit válaszolnátok nekik?

Gargaj: „Because we can.”