Make Believe Ballroom, 1932

Az első DJ-szettet Martin Block követte el 1932-ben. Míg a világ első lemezlovasa Charles Lindbergh aviátor fiának elrablását taglalta, beszéde alá különféle bakeliteket kevert. Hallgatói azt hitték, Block egy bálteremben beszél hozzájuk, miközben a háttérben a legjobb amerikai tánczenekarok lépnek fel.

Papp Gábor Zsigmond dokumentumfilmes 2002-ben készítette el a Partik népe című filmjét, amely Budapest partyhelyszíneit járja végig: az alkotásban olyan klasszikus partik jelennek meg, mint a Cinetrip, a Frankhegy, a Hyperspace, a Citadellában rendezett Jungle Jazz, a Vidámpark és persze a Sziget Fesztivál.

"Három operatőrt 'fogyasztott el’ a film" - emlékszik a hvg.hu-nak a rendező. "A terepszemlén és a forgatásokon igyekeztünk végigjárni az akkori színteret, a partykat estétől hajnalig. Olyan volt számomra, mintha egy addig ismeretlen, új univerzumba léptem volna. Mint amikor a fizikában megjelent az atomfizika; addig is léteztek összefüggések, de a fizikusok mindent új módon kezdtek látni. Így éreztem magam én is" - mondja Papp, akit az akkori benyomásairól kérdeztünk.

"Egyrészt olyannak tűnt, mint minden popkulturális divat, másrészt viszont meglepett az ideológiai megalapozottság és a dolog kulturális összefüggés-rendszere. Megszólaltattunk partyszervezőket, DJ-ket, főként a Tilos Rádió körül indult figurákat, de ideológusokat is. DJ Naga vagy Kömlődi Ferenc igazi teoretikusai voltak a színtérnek."

A film elkészültekor - ahogy ezt több külföldi és hazai riportalany meg is erősítette a dokumentátorok kamerája előtt - a magyar fővárost előkelő helyre sorolták Európa party-színterei között. London, Berlin, Budapest – sorolta DJ Palotai is a filmben, azaz dobogós helyezésünk volt.

Papp szerint főként a város adottságai, különleges és változatos helyei miatt. A Frankhegy, a budapesti török fürdők, a Széchenyi, elhagyott gyártelepek, egy régi erőd, a Citadella, a szürreális Vidámpark és persze a Hajógyári sziget; ezek változatos és sajátos városi party helyszínek. "Rétegződött a közönség a stílusok és a színhelyek szerint is; a CineTrip vagy Frankhegy intellektuálisabb közönséget vonzott, míg mondjuk a Vidámpark vagy a Hyperspace plebejusabb szórakozás" - mondja a rendező.

DJ Krush Budapesten

Hiába sok a feltörekvő vagy feltörekedni próbáló fiatal a színtéren, mindenki tudja, hogy a DJ-zés teljes embert követelő, kemény feladat - mutat rá a hvg.hu munkatársának DJ Krush, a hazánkba látogató legismertebb japán zenész. Véleménye szerint ugyan félelmetes sebességgel fejlődik a technológia és számos új eszköz áll a DJ-k rendelkezésére, ez önmagában kevés. Csak azok képesek megmaradni a szakmában hosszú távon, akik érzést visznek a számok mögé és többet tudnak adni a kifinomult technikai képességeknél.

Budapest szórakoztatóipari térképe jelentősen átalakult a szóban forgó film elkészülte óta. Romkocsmák (WB, Szimpla), tipikusan városi színterek (Convintető, Fecske), nyári nyitott megabulik (Zöld Pardon), stílusok szerint polarizálódó klubvilág jellemzi. Már az elektrót vagy a technót sem nevezhetjük korstílusnak, a ma tizenévesei nem feltétlenül samplereket, hanem (újra) elektromos gitárt ragadnak. Vajon a magyar főváros tartja még előkelő helyét az európai party-rangsorban?

"Mindenképpen!" – vágja rá kérdésünkre a környékbeli országokban sokszor szereplő DJ Ludmilla. "Ha neves külföldi DJ-vel beszélgetek a fellépéseimen, azzal az egyöntetű véleménnyel találkozom, hogy egyfajta speciális hangulata van az itteni közönségnek és örömest térnek vissza hozzánk. Számos világot járt producer magyar bulikról készült videókkal illusztrálja a honlapján, hogyan is néz ki egy jó fellépés. A titkunk az őszinteségünkben és a felkészültségünkben rejlik: ha egy szett igazán jó, megkapja a maximális elismerését, de ugyanolyan kíméletlenek vagyunk, ha valami nem jön át. Köszönhető ez annak, hogy nagyon el vagyunk kényeztetve nívós külföldi fellépőkkel, komoly összehasonlítási alapunk van".

Ez azt is jelentené, hogy egy népszerű hazai DJ tele van fellépésekkel. Ludmilla árnyal a képen: "A heti két fellépés általánosnak mondható. Egyre változatosabb helyszíneken, sokszor külfölddel fűszerezve. Közben azért látszik a stílus anyátlanodása, szó szerinti undergroundba szorulása. Elenyésző az utánpótlás breakbeat lemezlovasokból/producerekből, illetve sok DJ átpártolt a közérthetőbb 4/4 ritmusképletű vonalra. Minden erőnkkel a stílus felvirágoztatásán vagyunk, ezért is alapítottuk meg a saját kiadónkat, az Ayra Recordings-ot, amely folyamatosan kapja az ifjú hazai zenészek kiadatlan munkáit".

A többes szám itt Beatman és Ludmilla közös munkájára utal, ketten nem csak DJ-k, hanem zenéket is írnak, leginkább a breakbeat és az electroclash területén. “Amióta mi adjuk ki a zenéinket, tökéletes képet kapunk arról, mely országok preferálják leginkább a zenéinket. Az eredmény sokszínűsége egészen megdöbbentő, de az eladást tekintve a fő színterek az Egyesült Államok, Ausztrália, Anglia és Franciaország."

Az elektronikus tánczenében a nemzetközi színtér tehát nyitott, kis példányszámú rétegkiadványokkal meg lehet jelenni a piacon. A lemezipar átalakulása persze nem hagyta érintetlenül az elektronikus tánczenék kiadói és terjesztői hátterét sem. Visszaszorult a bakelitkiadás és -terjesztés is, ezáltal egyre nagyobb veszélyben vannak az ezekre építő apró labelek (kiadók) is, hiába játszott a DJ-kultúra óriási szerepet a bakelitlemez, mint fizikai hanghordozó túlélésben a CD-korban. A jelenlegi felmérések szerint éppenséggel a CD-eladások csökkennek jobban. Erre panaszkodott a budapesti fellépése előtt megrendezett sajtótájékoztatón DJ Krush, a japán hiphop/lounge szcéna (és egyben a japán elektronikus zene) Európában legismertebb neve, miszerint a probléma kulturális és földrajzi távolságoktól függetlenül pontosan megegyezik az európai viszonylatokkal.

Netlabel

A netlabelek olyan lemezkiadók, amelyek a zenéket ingyen, digitális formátumban terjesztik. A zenészek megtartják szerzői jogaikat szerzeményeik felett, többek között a Creative Commons-licensznek köszönhetően. Érdemes meghallgatni a német iD.EOLOGY vagy a magyar Kevlaar kiadványait.

"A legtöbb DJ-k által játszott tánczenei műfajban nagyon fontos, hogy ki játssza az új, friss zenéket. A sztárDJ-k ugyanis slágercsinálók, a kiadóknak érdekük volt őket zenékkel ellátni" - vázolja a hátteret Vályi Gábor (DJ Shuriken), a BME MOKK (Média Oktató és Kutató Központ) oktatója, aki jónéhány éve a Replika című társadalomtudományi folyóirat elektronikus zenével foglalkozó számainak szerkesztésben is részt vett. "Korábban a DJ-k belső köre elsőként kapott a bakelitekből, most azonban, ha valaki megcsinál egy számot, elküldheti nekik a neten közvetlenül is. A kiadók is egyre kevesebb bakelitet küldenek, inkább linkeket, amelyekről letölthető az új zene. Volt egy lojális réteg, amely megvette a neki tetsző fájlok alapján a bakelitverziót, de CD-vel és mp3-akkal is lehet DJ-zni (jó minőségű fájlokat is lehet venni az online lemezboltokból), így egyre kevésbé fontos a bakelit. A laptop DJ-zést segítő, lemezjátszó alapú interfész-megoldások, mint amilyeneket a Final Scratch és a Rane Serato Scratch Live kínál,  ma már mindent tudnak, amit korábban csak lemezzel lehetett."

Első látásra komplikáltnak tűnhet a NI Traktor

A bakelitet imitáló szoftveres és hardveres megoldások száma egyre csak gyarapszik. DJ-programok terén az évek alatt a csúcsra küzdötte fel magát a Native Instruments Traktor, az a program, amelyben egérrel és billentyűzettel bár, de egyszerre akár négy mp3-számot vagy azok részleteit is egymásba lehet keverni. Ehhez és a rivális szoftverekhez egyre több olyan számítógéphez köthető keverőpult-hibrid jelenik meg, amelyekkel kívülről lehet vezérelni a funkciókat, a Traktor Scratch programmal pedig bakelitet imitáló mű-lemezjátszókon lehet a számítógépen tárolt mp3-zenéket szkreccselni.

Az asztalra helyezhető, súlyos eszközök mellett könnyebb alternatívának ígérkezik a világ első zsebben hordható DJ-rendszere. A Pacemaker közössége március 5-én, a DJ-világnapon nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt és teszi elérhetővé a különleges hardverrel készített mixeket. Az egy kézben elférő Pacemaker egyben zenelejátszó és keverő is, amelyről nemcsak a DJ-hardvereket szemléző blogok áradoznak, hanem jól láthatóan az egyik legelismertebb techno-DJ, Richie "Plastikman" Hawtin kezeiben is kedvező fogadtatásra talált.

Hawtin elismerése mindenesetre kevés a DJ-szakma mobilizálódásához, ehhez pedig azok a nagyobb gyártók, például a NuMark által készített hardverek sem járulnak hozzá nagy mértékben, amelyek komplett rendszerként funkcionálnak, csak egy zenékkel teletöltött iPod-ot kell beléjük illeszteni. A DJ-k hagyományos státuszszimbóluma várhatóan az elkövetkező évtizedben is a Technics lemezjátszó marad, amelyet a ranglistán némi státusz- és imázsvesztéssel követ a CD, mint munkaeszköz (amelyben a Pioneer CDJ-szériája viszi a prímet). Az iPodos keverő vagy a Pacemaker mellett egyéb technikai bravúrok is fellelhetőek az elektronikus élőzenei fellépések során, a japán Daito Manabe és TCY például a Nintendo Wii-irányítóját használja, azzal integetnek a levegőben, ha a zene hangzását akarják megváltoztatni.

A változatos lehetőségek korában, amikor bármiről szinte azonnal értesülhetünk, az új zenékről másképpen tájékozódnak a DJ-k és a közönség is, ez pedig a kis kiadók mellett a terjesztők számára is rossz hatással van. Régebben a rengeteg előadó között a kiadó neve alapján is lehetett tájékozódni, fejti ki Vályi Gábor. "Irányítótoronyként összegyűjtötték az előadókat. Ma egy új zene a webre kerül fel először, s ha például a MySpace-en megtalálod, ugyanúgy kapsz róla referenciákat. Ez a folyamat épp a kiadó tevékenységét helyettesíti. A régi kiadói modell inkább a netlabelek tevékenységében él tovább. Ezek webes kiadók, amelyek általában ingyen letölthető módon teszik közzé a zenét."

A DJ-k által képviselt technikai repertoár és kultúrkör a kilencvenes évek fellángolásait követően teljesen elfogadottá vált, manapság jóval kevésbé érezhető az elektronikus, illetve analóg-gitáros zenei műfajok közti ellentét. Az új évezred első évtizedében egyre több fúziós projekt lát napvilágot, amelyekben DJ-k közreműködnek élő zenekarokkal a színpadon, valamint kisebb reneszánszát éli újra a hangszeres zene a klubokban. A négynegyedes ütemekkel dübörgő technónak sem kellett eltűnnie ahhoz, hogy a könnyedebb és fogyaszthatóbb elektronikus hangzás (mondhatni, a partizene) beépüljön a hagyományos felállású zenekarokba. A garázsrockkal vagy punkkal ötvözött tánczenét a nyugati zenei sajtó, főként az NME New Rave-ként hivatkozik az új ötvözetre, amely párhuzamban áll a techno-rave műfaj fluoreszkáló, vibráló, élénk külsőségeivel, valamint az elektronika előtt is ravenek nevezett gitáros műfajjal.

A fúzió azonban nemcsak egyirányú, hiszen megjelentek már a piacon több éve azok a zenei szoftverek is, amelyek kvázi élő funkciókat tartalmaznak a DJ-k által alkalmazott lehetőségek mellett (ilyen például az Ableton Live). Borosi Gábor zenész, aki a DJ-színtéren és hangszeres zenészként is dolgozik, így kommentál: "A stúdió kijött a színpadra. A DJ különböző technikákkal élőbbé varázsolja a zenélést; tehát nem lemezjátszókkal dolgozik és nem a zenék egymásutánisága adja ki a program ívét, hanem gyakorlatilag élőben számot ír; hozzáadja a különféle funkciókat."

Borosi felrajzolja a trendet is. "A DJ-kultúra a kilencvenes évekbeli csúcsa után átalakulóban van. A DJ-k többnyire betagozódtak a szórakoztatóipari kínálatba, és vannak persze a sztárDJ-k, akik mintha még mindig a 90-es évek farvizén eveznének. Közben pedig a színpadon egyedül, a lemezjátszói mögött álló DJ mintha lassan eltűnne, azaz inkább, átalakulna: összeolvad a zenekarokkal."