Különleges képességek népmeséje
Hipervándor

© Intercom

Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok! Gyerekkorunkban talán mi is hallotunk a mesékben effélét. Hát, most itt van; a "bárhol levés" különleges képessége. Igaz, ára van...

Davey majdnem meghal. De némiképp ez a szerencséje. Balesete során felfedezi, hogy van egy különleges képessége: bármikor, bárhova el tud jutni egy pillanat alatt. Szabadon mozog a világban, ha szeretné, húsz naplementét néz meg egy éjjel, barátnőjével a karjában egy szempillantás alatt megkerüli a Földet, vagy bankot rabol egy távoli kontinensen. Bármit megtehet - egészen addig, amíg nem találkozik valakivel, aki ugyanazt tudja, mint ő. Akkor kell rájönnie, hogy a magafajtájúak élete egyáltalán nem egyszerű. Attól kezdve, új társával kényszerű szövetségben, már csak a saját és szerettei életét próbálja megmenteni. Ami nem olyan egyszerű, mint a piramisok tetején napozni vagy belépni egy tokiói ajtón és kilépni Rómában a túloldalon: ellenségeik veszélyesek és mindenre képesek.
 
Jumper; amerikai sci-fi film, 2008; r.: Doug Liman

Ezek vagytok ti (meg mi)
Ádám almái

© adamsapplesthemovie.net

Eszmék, téveszmék, életek, játékok méreggel és ellenméreggel. Az Ádám almái egy modern, vallásos mese a jó és a rossz harcáról. Adam, aki neonáci, egy Ivan nevű papnál teljesít közszolgálatot. Adam azt a feladatot kapja Ivantól, hogy süssön almás pitét a templom előtt álló almafán termő almából. Az almafa termése ki van téve a madarak és a kukacok támadásainak, ráadásul villám is sújtja. Ivan úgy véli, az ördög packázik velük, Adam szerint viszont mindez Isten műve, hiszen a gonosz talán nem is létezik.

Adams abler, dán-német vígjáték, 2005; r.:Anders Thomas Jensen



A hvg.hu előrejelzése!
Ujj a város ütőerén
Krétakör: Pestiesti

© Trafó

A város lüktetése, emberei, terei, furcsaságai. Budapest már nem az a szürke, este 10 után kihalt, fáradt metropolisz, mint a nyolcvanas években, s nem is az az átalakuló, nyüzsgő televény, mint a kilencvenesekben. Nagyváros. És pont. Kelet-Európában; ez még hozzátartozik a tényvázlathoz. Van benne minden: meló, szerelem, őrület, bűn, pénz, nyomor,  móka, kacagás, halál.
 
Az előadás sorvezetője a Pesti Est, azaz a jól ismert, ingyenes, mindenütt hozzáférhető programmagazin. Rajta keresztül nappalaink-éjszakáink.

Az előadás látványtervezői, jelmeztervezői és színházi kihívás. Az alkotásokat színészek mutatják be, ezáltal a megszokott divatbemutatók világától eltérően nem egy hideg, csupán a szépségre, esztétikára illetve filozófiai gondolatokra épülő látványshow-t tervez a társulat, hanem egy élő színészi játékkal telített, a résztvevők sokoldalúságát kihasználó előadást. Közreműködik a Krétakör társulata és vendégeik.

"A város történéseit átlátható rendszerként tálaló nyomdai termék három dimenzióssá növelve kaotikus, víziószerű eseménylánccá válik. Tele mindenki számára ismerős hangulatokkal, élethelyzetekkel, tele önreflexióval és öniróniával, híján minden komolykodásnak. Nem mutat rá váratlan, új dolgokra, csak önfeledten játszik, cinikusan az orrunk alá dörgöl. Két órára beszippant, egy csöppet megszédít, aztán mindenkit útjára enged a pesti estében " - írja az elaődás egy kritikusa. A Krétakör most zsinórban játssza produkcióját; ha pesti vagy, azért, ha nem, akkor meg azért érdemes ott lenned.

márc. 13-18; Bp. Trafó


Előadás sztrájk idejére
Keletipu
síndarab

© ujszinhaz.hu

A Keletit mindenki ismeri. Apokaliptikus helyszín, valljuk be, bármennyire is őrzi az épület homlokzata az egykori grandeur-t, odabent feltárul Budapest - és sokat szenvedett kis országunk - minden  nyomorúsága. Mégis szerethető. A Keleti teátrális, a Keleti profán. Szimptomatikus és szimpatikus. A mi helyünk, a mi terünk, innen indulunk, ide érkezünk. Ez akár slágerszöveg is lehetne, de nem az; Rudolf Péter kiindulása inkább. Efféle érzületektől vezérelve írhatta darabját kollégáival, Búss Gábor Olivérrel és Hársing Hildával az Új Színház társulata számára.

"Egy darab sín, amelyről még senki nem tudja biztosan, hová vezet. És körülötte egy egész ország... Állunk a peronon, várunk, a vonat persze késik, és a mindennapi rohanást hirtelen megszakító rövid szünetben kénytelenek vagyunk körül nézni ebben a XIX. század végén épült gyönyörű csarnokban.

Hatalmas káosz tárul a szemünk elé. Fülsiketítő a zaj, szemünket vakító színes fények szennyezik, kevés a hely, nagy a tülekedés, elcsípünk egy-egy kihallatszó rövid beszélgetésfoszlányt, de a bennük felvillanó komikus vagy tragikus történetek, melyek egy óriási mozaik apró darabkái csupán, rendszerint töredékek is maradnak, de úgyis sejtjük mindnek a végét… És ha szerencsénk van, a gomolygó tömegben nem lopják el a pénztárcánkat, nem lejmol le erőszakosan egy kolduló embertársunk, próbára téve szociális érzékenységünket, nem borul ki váratlanul a bőröndünk, és tartalma nem keveredik el a mindent elborító, egyre növekvő mocsokkal és szemétrengeteggel… " - írja Hársing Hilda az előadás dramaturgja.

márc. 9. (valamint 22. és 30.); Bp. Új Színház

Három a holland-magyar igazság
The Piano Trio Revisited - Zongoratriók új utakon

Trio BraamDeJoodeVatcher © Trafó

A trió az egyik legrégibb felállás a jazzben. Most a Trafóban két, egymástól igen eltérő úton járó zongoratrió koncertje lesz a bizonysága annak, hogy kreatív muzsikusok mindmáig képesek új tartalommal megtölteni ezt a régi formát.

Jef Neve Trio

Jef Neve billentyűs, Piet Verbist basszusgitáros és Teun Verbruggen dobos öt éve alapította a Jef Neve Trio flamand jazzegyüttest, mely azóta folyamatos sikerrel koncertezik. Kiváló zenei tudásuk mellett a zenészek közötti szemmel látható összhangnak és jókedvnek köszönhetően koncertjeik igen jó hangulatúak, minden fellépésük igazi élmény. Három eddig megjelent albumuk szinte azonnal bestseller lett, és a nemzetközi sajtóban is kedvező visszhangra talált. Második lemezük – It’s Gone – 2005-ben elnyerte a legjobb külföldi jazzalbumnak járó neves Radio Klara-díjat, a harmadik – Nobody is Illegal – a legtöbb példányban eladott jazzlemez lett Belgiumban, és 18 más országban kezdődött meg a terjesztése. Az eddigi kritikák lelkesen méltatták az albumot. A Trio bejárta a világot, Európától a Közel-Keleten át Dél-Amerikáig adott koncerteket, mindenhol zajos sikerrel. Jef Nevét számtalan díjra jelölték már, közülük a ZAMU-díjat el is nyerte jazz kategóriában.

Trio BraamDeJoodeVatcher

Szokványos felállása ellenére a Trio BraamDeJoodeVatcher semmiben sem hasonlít a hagyományos jazztriókhoz. A csapatban hárman is játszanak a holland jazzélet legegyénibb figurái közül, akik számára az improvizáció és a kaland éppoly nélkülözhetetlen eleme az életnek, mint a levegő. Mindhárman tökéletesen egyenlő szerepet játszanak, zenéjük mindig az adott pillanatban hozott döntéseknek megfelelően halad a legkülönfélébb irányokba.

A Trio BraamDeJoodeVatcher rövid, erőteljes darabokban, magas színvonalú zenei interakciókkal csillogtatja meg tudását. Hol tomboló erő, hol finom költőiség jellemzi zenéjüket, amely azonban sohasem torkollik romantikus klisékbe. A dobos, Michael Vatcher, a nagybőgős, Wilbert de Joode és a zongorista, Michiel Braam között régóta fennálló zenei rokonság eredménye a lehető legmagasabb szintű intuitív játék – kötött formák, tudatos tervezés és szerepmegosztás sohasem állnak a zene útjába.

És akik a triókat kiegészítik:

Michiel Braam - Ágoston Béla duó

A hazai jazzélet egyik legeredetibb figurája, a szaxofonos Ágoston Béla (Zuboly, Agostones, Agoston quARTet, Dél-Alföldi Szaxofonegyüttes, stb.) régi álma volt, hogy az általa igen nagyra tartott Michiel Braam holland zongoristával egyszer közös produkciót hozhasson létre.




Egy úr a jazz-fővárosból
Michael Camilo

© Millenaris

Camilo egyszerre virtuóz muzsikus és zeneszerző. Akár jazzről, akár latin, komoly- vagy könnyűzenéről legyen szó, Camilo valamennyiben egyedülállót tud alkotni. Rendkívüli zongorajátékán átsüt a szenvedély és a spiritualitás, s egyszerre van benne jelen a rendkívüli tapasztalat és technika, valamint egy rendkívül invenciózus, újító és bátor egyéniség játékstílusa.

Camilo 1954-ben született a Dominikai Köztásaságban. Kilenc évesen már konzervatóriumba járt, majd tizenhat éves korában a Nemzeti Szimfónikus Zenekar tagja lett. 1979-ben New Yorkba költözött, ahol a patinás Julliard School-on tanult.

Sokat játszott a latin jazz legnagyobbjaival (Tito Puente, Jaco Pastorius, Randy Brecker, Airto Moreira, Flora Purim), majd visszatért Domninikába, hogy a Nemzeti Szimfonikusok karmestereként Beethovent, Rimszkij-Korszakovot és Dvořákot vezényeljen.

Ezután visszatért New Yorkba, ahol a jazzélet első vonalában sorra készítette lemezeit, többek között Joe Lovanóval, s lépett fel a világ legrangosabb fesztiváljain, valamint nyerte el a legrangosabb díjait.

Mára a legendás Berklee School of Music professzora, Grammy-díjjal többszörösen kitüntetett zenész, aki leggyakrabban triójával lép fel a Newport Jazz Festival-tól a világ valamennyi kimagasló fesztiváljáig, koncertterméig és jazz-klubjáig Svájctól, Törökországon át Japánig, mint kiemelten elismert vendég.

Hozzánk Spirit of the Moment című legújabb lemezének bemutató-turnéján érkezik triójával.

márc 9; Bp. Millenáris