Első előadás
Utolsó idők

© magyarfilmszemle.hu

Aki a szemlén nem jutott be rá, és a premiert nem várná ki, a hétvégén megnézheti Budapesten a  fődíjas filmet, Mátyássy Áron Utolsó időkjét.

1997-ben járunk, a keleti határ közelében. Itt él Iván, az autószerelő, fogyatékos nővérével, Eszterrel. Iván azzal keres egy kis mellékest, hogy gázolajat hoz át a határon. Egy napon Esztert megerőszakolják a közeli erdőben. A rendőrségi nyomozás nem sok eredménnyel jár, sőt, egy idő után kezd terhessé válni Iván számára. Eszter a trauma után tovább éli megszokott életét, azonban nem hajlandó megszólalni. Iván közben szerelmes lesz Ilusba - egy frissen érettségizett falubeli lányba -, akinek a nyár végén el kell költöznie, mert felvették az egyetemre. Elérkezik az ősz, és vele együtt minden megváltozik. Iván magára marad. Tervei bukni látszanak, a rendőrök figyelmeztetik, hagyjon fel az olajcsempészettel. Ekkor egy véletlen folytán drámai felismerésre jut Eszter megerőszakolásával kapcsolatban. Már esze ágában sincs a hivatalos szervekhez fordulni, ő maga tesz igazságot.

febr.7.; Bp. Odeon-Lloyd Mozi

2B, azaz Beaumarchais és Beckett
A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió előadásai a Tháliában

Figaro házassága

© Figura Stúdió

A színész-rendező Anger Zsolt így valla  gyergyószentmiklósi Figaro-előadásról: „Egy anakronisztikus világot szeretnénk ábrázolni. A nagyon rövid felkészülésem alatt, utánanézve a világ minden tájáról az előadásoknak, vagy korban tartják, vagy commedia dell’arte-szerű világba préselik be. Azt képzeltem, annyira kiált Sevilla, az egész spanyolság, hogy egy spanyol világba rajzoljuk be ezt a történetet. Úgy gondoltam, nem kellene azzal foglalkozni, milyen korban van; térben és időben behatárolhatatlanná tesszük. A rendkívül egyszerű tér, a rendkívül egyszerű díszlet és a színeiben a vörös, a fekete és a fehér ruhák, az egész látványvilága a szenvedélyt, az elfojtott vágyat tükrözi. Minden más sallangot mellékesként kezelünk. Azt szeretném, ha a legfinomabb falatok kerülnének az asztalra. Nemcsak a táncban, a prózai jelenetekben is flamenco kell átszivárogjon, a flamenco életérzés, a szenvedély.”

febr. 9.; Bp. Thália Színház

3 tánc Beckettre

A Beckett műveiből készült mozgásszínházi produkció rendező-koreográfusa Vava Ştefănescu, aki többek között a kolozsvári Doktor Faustus tragikus históriája, Woyzeck és Hosszú péntek egyik alkotójaként ismert.

Így kommetálja a produkciót: "Az előadás az értéktelenség hangszerelése, a folyamatosan széteső világé, leereszkedés a széthullás lejtőjén, amely természetes életérzéssé válik. A szereplők városi bohócok, az eltárgyiasult ember jelképei, elvesztik rendeltetésüket, elfelejtik önmagukat és önvalójukat. Ezen a szemétdombon helyezkedik el a paradicsomi élet káprázata, a menekülés illúziója, a kilépés lehetősége. Azonban, ha feltűnik a reménysugár, még súlyosabbá válik a helyzet. A szétbomló mindenség másnap ugyanarról a pontról indul, és ez létünk örökmozgója.”

febr.10., Bp. Thália Színház 

A szólás joga
Tudósokknak tudományosan
Móder Rezső, Dunaújváros ICA Kortárs Művészeti Központ

© ICA

Egyetlen kortárs magyar képzőművész neve sem kapcsolódik olyan szorosan Dunaújvároshoz, mint Móder Rezsőé. Nem csupán rajzain, festményein és szobrászati alkotásaiban állítja középpontba az acélváros egyes markáns elemeit, egész élete szülővárosáról szól. Ezért nem meglepő, hogy az akkor még kietlen környezetben nevelkedett Móder, akinek szülei betelepült városépítők voltak, magáénak érzi a szólás jogát és naprakészen, hol költői, hol kritikus hangon szól a környezetében megfigyelt dolgokról.

Móder Rezső képversei Dunaújváros élő krónikájának mondhatók. többnyire manifesztumok, esszék, vitacikkek, azaz témájukhoz személyes indulatoktól fűtötten viszonyulnak. A művészi teljesítményt a betű kettős hatásának (mint szövegegység és mint írás-kép) felfedezése jelenti. 

Móder Rezső 1954-ben született Budapesten, jelenleg Dunaújvárosban él és dolgozik.

febr. 27-ig, Dunaújváros, ICA

 

Erre varrjál gombot!

Az öltés művészete -Nemzetközi kortárs hímzések
illetve "Ahogy a varrócérna kerüli a gombot" - kézimunka-technikák és -eszközök a kortárs magyar képzőművészetben

© Iparművészeti Múzeum

Az öltés művészete című kiállítás anyagát képező nemzetközi, nyílt pályázatra épülő biennálét az angliai Hímzők Céhe (Embroiderers' Guild) szervezte a Coats Craft Europe támogatásával azzal a céllal, hogy bemutassa az öltés szerepét a kortárs művészetben.

A jelenlegi, hetedik biennáléra 37 országból összesen 608 művész 944 munkája érkezett be. Ebből nemzetközi zsűri választotta ki azt az 56 alkotást, amely 13 ország művészeinek alkotását mutatja be. A bemutatott művek anyaghasználata, technikái és az alkotók művészi felfogása igen változatos.

Ezzel párhuzamosan átfogó képet kapunk a "progresszív vírrás" hazai állásáról is. "Ahogy a varrócérna kerüli a gombot" - szól a kiállítás címe. Ez vidézet az MR1 - Kossuth Rádió folytatásos meseregényének egyik dalából. De nem a varrás, a hímzés és eszközeik használatára utal, hanem arra a hosszú, számos részből álló folyamatra, amelynek során a különböző öltéstechnikák használata s a varrással való foglalkozás fontos szerephez jutott a kortárs magyar képzőművészet színterén.

A textíliák készítése és díszítése mint hagyományosan női tevékenység elsősorban a "gender" fogalmával leírható társadalmi szerepekhez és ezek változásaihoz kapcsolódik, illetve a munka és a szabadidő viszonyának kérdését veti fel.

Kiállító művészek: Benczúr Emese, Berhidi Mária, Borsos Róbert, Csáky Marianne, Gőbölyös Luca, Gulyás Gyula, Háy Ágnes, HINTS, Imre Mariann, Kapala Györgyi, Lénárd Anna, Lovas Ilona, Magyarósi Éva, Suzanne Nagy, Rácmolnár Sándor - Hetényi Judit, Rutkai Bori, Somogyi Laura, Szabó Eszter Ágnes, Szenes Zsuzsa, Szenteleki Dóra, Szövényi Anikó, Tarr Hajnalka, Vincze Ottó / A kiállítás kurátora: Pilinger Erzsébet

 március 22.-ig, Bp. Iparművészeti Múzeum

Kék hangjegyek, kék Duna
Blue Note Trip - Where Dance Meets Jazz: DJ Maestro (NL) feat Erik Truffaz (CH), Santa Diver lemezbemutató

© Blue Note

Az A38 Hajó új partisorozata harmadik állomásához érkezik - a dzsessz történetének legfontosabb kiadója, a Blue Note fantasztikus archívumából a holland DJ Maestro válogat.

A Blue Note Trip sorozatában megszokott, hogy a partikon neves vendégzenészek működnek közre. Ezúttal a zseniális svájci-francia trombitás, Erik Truffaz csatlakozik, hogy a nujazz jegyében ötvözze az élő koncert varázsát a partihangulattal.

Erik Truffaz a kortárs nujazz egyik legkimagaslóbb egyénisége. A Svájcban született francia trombitás egy gyerekkorában hallott Miles Davis-szám hatására kóstolt bele a zenébe. Zenéjében keveredik a hiphop, a cool, a bop, az arab muzsika, a spoken word, sőt az utóbbi időben izgalmas kirándulásokat tesz a pop irányába is.

A hazai előzenekar jóval túllép a "felvezető hangulatkeltés kötelező feladatán": a kitűnő magyar quartet, a Santa Diver első lemezét mutatja be a Blue Note Trip keretei között. a tagok megfordultak dzsesszegyüttesekben, mint a Free Style Chamber Orchestra, a Nigun, a Budbudas, a Kamu, underfground formációkban, mint a Kampec Dolores, a Chakra Hacker vagy a Pop Ivan. Az izgalmas stíluskeveredésből kitűnő lemez született.

febr.7.; Bp. A38

 

Különböző irányok
Marika, a szamovár és a tornacipő

Kiss Endre: Marika lilában © INDA

Három fiatal festő új munkáit mutatja be új kiállításán az INDA Galéria. A művészek a hagyományos ábrázoló festészetben végzett tanulmányok után kezdtek bele a konvencióktól eltérő utak keresésébe. Mindhárman különböző irányokban indultak el.

Sudár Péter a mélylélektani önarcképsorozatot követően egy levegős, akvarellszerűen könnyed képsorozatot állít ki.
Rolik Ádám csendéletei nagy változásokon estek át, és a mostaniak egy popos techno végeredményt mutatnak.
Kiss Endre pixeles portréi nagy homogén színfelületekkel keverednek egy művön belül.

A különbözőségük ellenére közös bennük a saját környezetükre való érzékenység, az önreflexió, a munkában való folyamatos aktív kutató jelleg és az állandó megújulás.  Az INDA a fiatal festők legújabb munkáinak bemutatásával folytatja a megkezdett sorozatát a festészet legújabb tendenciáinak feltérképezésében.

febr. 28-ig, Bp. INDA

Nem lájtos 
Light Music, Swinging Door
kompozíciók karmesterre-szólistára, kivetítő eszközökre és interaktív rendszerekre,  táncosra és élő elektronikára

Light Music © Trafó

Egy este, két világ: interaktív zene tánccal és élő elektronikával, és egy multimédia darab egy szólistára, aki egy személyben ütőhangszeres és karmester. Kivetítők, táncosok, zene és elektronika különleges találkozása ez – az élményre garancia a Rosas társulattal és a Forsythe balettal is sokat dolgozó Thierry De Mey neve és Szigetvári Andrea személye, akit a Making New Waves kortárs zenei fesztiválról ismerhet a kíváncsi közönség.

Thierry De Mey (B): Light Music (2004) - 20’

A Light Music című, „karmesterre/szólistára” és a különös fény-árnyék hatásokra komponált darabot első ízben 2004 márciusában a lyon-i zenei biennálén mutatták be . A mozgás által keltett hangok és a tánc-mozdulatok újraértelmezésével a darab különleges élményt nyújt: a megvilágított kezek folyamatos mozgásából adódó formák és az utánuk maradó lenyomat irányítja a zenei anyagot.  A zene és a mozgás néha szimbiózisban él, máskor összeütközik, egymást hol segítve, hol akadályozva.

Thierry De Mey filmes, zeneszerző, ütőhangszeres. Társ-alapítója volt a Maximalist! és az Ictus zenekaroknak, melyek több darabját is előadták. De Mey darabjait ezenkívül előadta többek között az Arditti vonósnégyes, a Hilliard Ensemble, a London Sinfonietta. A tavalyi Képek Ideje Fesztiválról is emlékezhetünk Thierry de Mey nevére: az ARTE filmválogatásában a William Forsythe koreográfiájából rendezett One flat thing reproduced című táncfilmjét láthatta a közönség a Művész moziban.

Szigetvári Andrea (H): Swinging Door / Lengőajtó – 30’

A darabhoz az inspirációt Shunryu Suzuki egyik szövege adta, ahol a légzés folyamatát lengőajtóhoz hasonlítja: “amit énnek nevezünk, az csak egy lengőajtó, ami aszerint mozog, ahogy beszívjuk és kiengedjük a levegőt. Csak mozog. Ez minden. Amikor az elméd elég tiszta és nyugodt, hogy kövesse ezt a mozgást, akkor nem létezik semmi, nincs én, nincs a világ, nincs elme, nincs test, csak a lengőajtó."

A Swinging Door forrása a torok hangzásai (beszéd, légzés) és elképzelt lengőajtók hangimitációi voltak. A darab elektroakusztikus zenei loop-ok, felvett hangokból előállított, különböző tempójú, periodikusan ismétlődő ritmusképletekből áll. Egy-egy zenei periódust (fordulatot) több, nem feltétlenül egyenletes szakasz alkot. Az előre felvett, átdolgozott és élőben átalakított hangok mozgását a két táncos, Ladányi Andrea és Bánki Zsolt keze vezérli, melynek pozícióját videókamera követi.
A táncosok mozdulataikkal megjelenítik a loop-on belüli ritmust és karaktert.