Tetszett a cikk?

Válság van, de a The Armory Show művészeti vásár New Yorkban azért tartja magát. Amerika előbb dőlt be és előbb is áll talpra, mint mi, a világ másik felén? Meglehet, ez az ok. De lehet, hogy más. A művészetet nem olyan könnyű padlóra küldeni. S amíg művek vannak, gyűjtők is lesznek. A Műértő New Yorkban járt.

Az idei The Armory Show művészeti vásár – annak ellenére, hogy a nemzetközi és főleg az amerikai gazdasági válság, a gyengélkedő árverések és az őszi európai művészeti mustrák negatív mérlegei bizonytalanságot idéztek elő – szolid értékesítési arányt hozott New Yorkban. A részvételt többen visszamondták, vagy be sem nyújtották jelentkezésüket (45 galéria nem tért vissza ebben az évben), mások pedig a standjuk méretét igyekeztek csökkenteni. Mégis emelkedett a tavalyihoz képest a galériák aránya, és a művészet „nonprofit” szerelmesei, a közönség létszáma néhány ezerrel meghaladta a korábbi évekét. A december eleji Art Basel Miami Beach értékesítéseihez hasonlóan – és a korábbi évektől eltérően – már itt sem a dollármilliókat érő művek találtak gazdára, inkább a néhány százezres vagy a százezer alatti munkákat keresték, és a megfontolt gyűjtők nem kapkodták el mindjárt az első napon a vásárlást.

© Műértő
Az eredetileg 15 éve a Gramercy Park Hotel szobáiban indult progresszív, kísérletező szellemű vásár idén a modern művészetnek is teret nyitott, ezért a galériák száma 243-ra emelkedett (a tavalyi 170-ről). A 175 kortársgalériához egy külön pavilonban 68 kiállító is csatlakozott a XX. századi művészet képviseletében. A műkereskedelmi fórumot megszokott helyén, a Hudson folyó partján álló két hangárban (Pier 92 és 94) rendezték meg. Idén is a helyi kiállítók, az amerikaiak voltak túlsúlyban (106 résztvevő, 81 New York-i). Mögöttük messze lemaradva következtek a németek (26 galéria, 15 Berlinből). Majdnem hasonló számban képviseltették magukat a britek is; a londoniak 20 kiállítóval vitték a pálmát. Ez alkalommal a franciák is igyekeztek felzárkózni, és így 17 galéria szerepelt (mind párizsi). Az olasz színeket tízen képviselték, az osztrákok (csupa bécsi), hollandok, belgák és svédek 4-5 galériával érkeztek. Ázsiából 2-2 indiai, koreai és izraeli, 1-1 kínai és szingapúri volt jelen. Kelet-Európából a moszkvai Aidan és Regina, a prágai Jiri Svestka és a kolozsvári/berlini Plan B tartotta a frontot.

A festmények között a New York-i Paul Kasmin galéria Kenny Sharftól nemcsak táblaképeket, de falfestményeket is bemutatott. A vásáron harmadszor részt vevő Plan B a nemzetközileg ismert amerikai gyűjteményekben (Rubell, Hort) is szereplő Serban Savu és Adrian Ghenie kelet-európai atmoszférájú, realisztikus tájképei és életképei mellett az iráni Navid Nuur szobrait állította ki. A berlini/pekingi/szöuli Michael Shultz galéria most nem a provokatív témájú fiatal festőket, hanem klasszikus kortárs művészeket (Sigmar Polke, Markus Lüpertz, A. R. Penck) kínált. A háromdimenziós munkák között a londoni Lisson galéria standján szerepeltek például a népszerű Tony Cragg „csavaros” szobrai és Anish Kapoor márványba faragott három műve – ezek közül egy egymillió, egy másik pedig 750 ezer dollárért talált gazdára. A moszkvai Aidan orosz művészek műtárgyait – Anya Zholud fémhuzalokból készült, orvosi rendelőt ábrázoló installációját és Philipp Dontsov plasztikus figuráit – hozta el. A bécsi Meyer Kainer a jól ismert osztrák Franz West alkotásait mutatta be. A New York-i Jack Shainman galéria standját a Velencei Biennáléról ismert El Anatsui üdítőitalos üvegek kilapított fémkupakjainak tömegéből „szőtt”, falat beborító „szőnyege” díszítette.

A fotók között a moszkvai Regina galéria orosz művészek, többek között Szergej Bratkov munkáit kínálta értékesítésre. A New York-i Michael Rosenfeld 27 darabot állított ki André Kertész képeiből. A nápolyi Lia Rumma galéria Marina Abramovic, Tomas Struth és Vanessa Beecroft nagyméretű fotóit mutatta be. De Abramovic munkáit ezúttal is több standon láthattuk – így például New York-i galériásánál, Sean Kellynél.

© Műértő

A videomunkák közül az amerikai sztárművész, Bill Viola a szöuli Kukje galéria standján bukkant fel. A már említett Lisson galéria standjának külső falán jelentős közönségsikernek örvendett Christian Jankowski műve: házak tetején karikákkal táncoló ázsiai lányok könnyed, dinamikus zenével kísért jelenetei. Az installáció műfajában a londoni Sprovieri Progetti a New Yorkban élő orosz művészpár, Ilja és Emilia Kabakov alkotását tárta közönség elé.

Szintén a válságra adott válaszként szembetűnő változást mutatott a kiállítóterek berendezése. A standokon a „kirakodóvásár” jellegű, „mindent kiteszünk, amink van, csak lássák és vegyék” bemutatók helyett a tematikus, kurátori munkát igénylő kollektív vagy egyéni bemutatók domináltak. A kereskedők ez alkalommal nem az értékesítési arányoknak, hanem a szakmai kapcsolatok bővítésének tulajdonítottak nagyobb jelentőséget: a „társasági életre”, a galéria körének gyarapítására került inkább a hangsúly. Így a berlini/lipcsei Eigen+Art idén is egyéni kiállítással, Matthias Weischernek, a lipcsei festőiskola képviselőjének tárlatával jelentkezett. A zürichi Bob van Orsouw a német Anton Henning színes, absztrakt képeit, a zürichi/londoni Hauser & Wirth a közel 90 éves Hans Josephson nagyméretű, archaikus hatású rézszobrait és kisebb plasztikáit, domborműveit állította ki. Teljes egészében gazdára talált az a Gyan Panchal műveiből rendezett tárlat, amellyel a párizsi Frank Elbaz állt elő. A tematikus csoportos bemutatók közül a modern szekcióban a párizsi Lahumiere az 1950–1960-as évek geometrikus absztrakt művészetét, a houstoni Sicardi pedig az ehhez közel álló latin-amerikai kinetikus művészet nagyjainak munkáit tárta a közönség elé (Jesus-Rafael Soto). A veronai Studio la Città galéria kurátora az olasz modern művészet reprezentánsaiból (többek között Giorgio Morandi és Lucio Fontana) állított össze válogatást.

Az Armory mellett a gazdasági válságról tudomást venni nem akaró, makacs kortárs színtér képviselői további nyolc (!) művészeti vásárt időzítettek erre az időszakra. Közöttük a legjelentősebb a VoltaNY, amelyen ez alkalommal is mini retrospektív egyéni kiállításokat lehetett látni. A raktárépületben rendezett Pulse Art Fair az idén valamelyest engedett színvonalából. A Lincoln Centerben szervezett Bridge és a Red Dot pedig a kevésbé kifinomult ízlésű közönséget célozta meg. A VIP-programban idén is közel 20 magángyűjtemény titkai nyíltak meg a regisztrációs listára felkerült látogatók előtt. (New York, március 5–8.)

Bagyó Anna

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!