A szombaton elhunyt tudós nevéhez fűződik a Nagyvázsonyi és a Kisvárdai vár és környékének régészeti feltárása, ezek feldolgozási munkái, valamint az első magyarországi számítógépes céhkataszter összeállítása mellett a nemzetközi hírnevet szerzett Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központ létrehozása,  működtetése, s a Tájak-Korok-Múzeumok népszerű ismeretterjesztő füzetek több százezres kiadása. Régészeti, muzeológusi munkájával, publikációival nagymértékben hozzájárult a magyar történelem, a magyar kulturális örökség megőrzéséhez és széles körű megismertetéséhez.
  
Éri István 1929-ben született Pécsen, 1949-52 között a Budapesti Kénsavgyár vegyipari szakmunkása volt, 1952-től 1958-ig a Nemzeti Múzeum középkori régésze, 1961-73-ig a Bakonyi Múzeum, majd a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság igazgatója volt.

A Múzeumi Módszertani és Restaurátor Központ igazgatójaként tevékenykedett 1974 és 1980 között, a Központi Múzeumi Igazgatóság igazgató-helyetteseként dolgozott 1981-től 1989-ig, majd a Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület ügyvezető elnöki tisztét töltötte be 1989-2001 között. 1996-től 1998-ig a Pulszky Társaság Magyar Múzeumi Egyesület elnöke volt. Munkáját 1995-ben Móra Ferenc-díjjal, 2004-ben Pulszky Ferenc-díjjal ismerték el.