Az áldatlan viszonyok kialakulása 2004. április elseje utánra datálható, amikor az Országgyűlés konszenzussal elfogadta az új filmtörvényt. Amely, bár megszületése pillanatában sok hibája volt, mégis előremutatónak tekinthető. Európában ugyanis nálunk kapott először adókedvezményt a filmipar, amely ettől óriási lendületet vett. Külföldi stábok például 60-80 milliárdot költöttek a magyarországi forgatásokon - vázolta a Magyar Producerek Szövetségének elnöke.

A gond az volt - folytatta Kálomista Gábor -, hogy megígérték: évente nő majd a filmgyártásra elkölthető pénz. Ennek 2006-ban 6,5 milliárd forintnak kellett volna lennie, azonban ebből egyszercsak három lett. Akkor mindenki hallgatott, később azt mondták, nem baj, majd a kormányzat és az aktuális alapítvány vezetősége megoldja, költsük el nyugodtan, legfeljebb bankból pótoljuk. Ekkor elszabadult a pokol: ugyanis 3,5 milliárdos lyuk keletkezett a filmszakma költségvetésében, amit évente be kellett volna tölteni. Azonban ez nem történt meg, viszont a szakma úgy tett, mintha ez a hiány nem létezne. "Így 2010-re eljutottunk egy körülbelül hatmilliárdos adósságállományig."

Kálomista Gábor úgy véli, akkor kellett volna kijelenteni, hogy nem indítunk el több filmet, mert nincs rá pénz. Azonban a filmes szakma értékrendje igencsak kötődött az aktuális kormányzathoz. A kulturális minisztert csak Pistinek (Hiller), a miniszterelnököt pedig csak Ferinek (Gyurcsány) szólították, és azt mondták: "majd a Ferivel elintézem, szólok a Pistinek, és minden rendben lesz." De nem jött rendbe semmi, a probléma pedig csak göngyölődött - állapította meg a producer.

Aztán elérkezett a döntő pillanat: új elnököt választott a Magyar Mozgókép Alapítvány, és egy bizottság fölmérte a szakma helyzetét. Kiderült, hogy brutális állapotok uralkodnak. A jelentést elolvasva mindenki csodálkozva nézett, hogy "jé, nem 2,8 milliárd az adósság, hanem 6,2". Ami, ugye, nem mindegy - jegyezte meg a producer.

Kálomista Gábor felidézte: ő azt javasolta, hogy nem kellene azonnal elnököt választani, hanem készítsenek leltárt, miként is állunk, és ahhoz válasszanak vezetőt. Tudja előre az új elnök, hogy mit vállal, milyen feladatai, kötelezettségei, terhei vannak az alapítványnak. Ezzel a véleményével azonban egyedül maradt, és igen gyorsan megválasztották az új vezetőt, akit nagyon kellemetlen helyzetbe hoztak a később kiderült pénzügyi adatok.

A 2010-es választás két fordulója között a kulturális miniszter (Hiller István - a szerk.) megállapodást kötött az alapítvánnyal, hogy a hiányt kipótolja. Ez igen barátságtalan lépés volt tőle, hiszen nem sok rizikót vállalt, mert tudta, hogy két hét múlva már nem ő vezeti a tárcát. Ennek isszuk most a levét - összegezte Kálomista Gábor.