Húsz év után elkészült a Jankovics-féle Az ember tragédiája rajzfilm

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
MTI
Tetszett a cikk?

Sikert aratott Jankovics Marcell Az ember tragédiája című egészestés rajzfilmjének vasárnap esti világpremierje, amelyet az Anilogue animációs filmfesztivál keretében tartottak az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A több mint húsz évig készült produkció rendezője elmondta: most már csak azt szeretné elérni, hogy ne csak számítógépen, hanem filmszalagon is elkészüljön a munka.

December 8-tól a mozik is játsszák Az ember tragédiáját, amelynek forgatókönyve 1983-ban született, de a 160 perces alkotáson Jankovics az idén végezte el az utolsó simításokat. "Mivel a film két és félórás, valójában nem moziba, hanem eredetileg is DVD-re szántam. A Tragédia forgalmazója, a Mozinet azonban nem akar lemondani a mozis bemutatásról. Azért most is a DVD-megjelenést tartom a legfontosabbnak, mert az a vágyam, hogy minden gyereknek, aki az iskolában tanulja kötelező olvasmányként, ott legyen a polcán esetleg a Fehérlófia, a János vitéz és az Ének a csodaszarvasról című filmem mellett" - mondta el a Kossuth-díjas rendező a premier szünetében.

Felidézte, hogy mivel annak idején a filmhez a Duna Televízió is adott négymillió forintot, 2000 után a csatornán az elkészült színeket külön-külön levetítették. A magyar animáció egyik legnagyobb vállalkozásaként értékelt alkotásból elsőként a három jövőben játszódó részt, az űr, az eszkimó, majd a falanszter színt forgatta le, még a kilencvenes évek elején. "Utoljára a londoni színnel készültem el, ez volt a legdrágább, 140 millió forintba került, ezért hagytam utoljára. Tudtam, hogy ez lesz a leghosszabb, és bíztam benne, ha már az összes többit meg tudtam csinálni, talán erre a 28 percre is akad pénz. A színben 1854-től, a londoni világkiállítástól a második világháború utáni korszakig jutunk, egy lázálomszerű jelenbe, amelyben már az én fiatalságom és jelenem is benne van bizonyos értelemben" - mesélte Jankovics Marcell.

Utolsó határidőként 2014-et, a Madách-évfordulót tűzte ki maga elé, és mint hangsúlyozta, nagy öröm számára a mostani ősbemutató. "2011 is Madách-év: százötven éve tette le a darabot az asztalra az író. Ez a premier ugyanakkor Szőcs Gézának is köszönhető. Nem kértem, a kulturális államtitkár maga ajánlotta fel a segítséget a befejezéshez. Ugyanis az európai uniós magyar elnökség végén a film egy angol feliratos DVD-jével akarta megajándékozni a záróünnepség meghívott külföldi vezetőit" - jegyezte meg. Hozzátette: nagyon sajnálja, hogy a produkció csak számítógépen létezik, ugyanis a filmes változathoz jelenleg csak a régi, rossz minőségű hangfelvétel van meg. Az egész művet zeneileg Mozart Requiemje fogja össze, de mint a 70 éves filmes kifejtette, nem gondolja, hogy ez egyes színekben anakronizmusként hat.

"A darab maga is egy álomutazás, és az álmokra jellemző, hogy anakronisztikusak. Elég régóta foglalkozom álmokkal, könyvet is írok a mese, a film és az álom kapcsolatáról. Pontosan tudtam, hogy anakronizmus Mozartot hallani Egyiptomban, de ahogy Madách is ürügyként használta az egyiptomi színt, hogy a fáraók isteni hatalmáról és az egyéni szabadság kiteljesedéséről szóljon, én sem tekintettem a magam számára előírásnak úgy bemutatni Egyiptomot, amilyen ténylegesen volt. A görögöknél is csalok, hiszen a vázafestéses korszakok egymás után következtek, nem egyidejűleg, ahogy összetömörítettem. Az álom dramaturgiáját követtem, ami látszólag kaotikus, pedig nagyon is szigorú rendszere van. A sűrítés vagy a tömörítés, amelyre az animáció is képes, jellegzetes álomtechnika. Ha lehet valaki filmesben álomszakértő, akkor én annak tekintem magam" - jelentette ki az alkotó. Mint hozzáfűzte, az egyes színek azért készültek mind más stílusban, mert különben képregényszerű lett volna a film.

Madách szövegét tartalmilag is kiegészíti az animációval teremtett világ, a hosszú darabban komoly szerephez jut a szöveg és kép pontos ritmusa. "A gyors és a lassú részek váltakozása nagyon fontos. Egyiptomhoz hozzátartozik, feszültséget is teremt a piramis építésének monotóniája. Ez a háromezer évig tartó kultúra hosszabb, mint a mi civilizációnk, és ezt valamilyen módon érzékeltetni kellett. Az ott elhangzó gondolatokból csak kiszemelgettem azokat, amelyek igazán fontosak. A görög szín, mint a demokrácia kritikája nagyon szerencsésen alakult, mert akkor dolgoztam rajta, amikor már megízlelhettem, hogy milyen a demokrácia. Jól ábrázolja azt a hektikus, hisztériás világot, amit ma is megélünk a politikában és a közbeszédben. Aktuálisnak mutatja azt a képet, amit arról a korszakról Madách festett".

Jankovics Marcell elmondta, hogy a filmben Ádám és Lucifer dialógusát hangsúlyos belső monológként ábrázolta, ezért nem mozog a szereplők szája. "Lucifer valójában Ádám része, árnyéka, ez a Paradicsomi színben és később a londoni részben is kiderül. Fontos, hogy a néző rájöjjön: Ádám egyben Lucifer is".

A rendező bízik abban, hogy a képi világ hozzásegíti a fiatal közönséget az archaikus szöveg megértéséhez. "Ez is egy cél. Eddig nem csalódtam abban az elvárásomban, hogy gyerekeknek csinálok filmet. A Fehérlófia is megfogta az egészen kicsiket, az Ének a csodaszavasról a kisiskolásokat, és most már a Tragédia hosszabb részleteinek bemutatóin is azt tapasztaltam, hogy belefeledkezve nézik a gyerekek. Hiszek a zene és a vizuális hatások szerepében, és ha nem is értik az egész szöveget, felébred bennük a vágy, hogy később megértsék".

Az ember tragédiájának díszbemutatója a Bécsben és Budapesten párhuzamosan zajló Anilogue nemzetközi animációs filmfesztivál egészestés rajzfilmjeinek versenyprogramjában volt. A fesztivál budapesti záróeseményén a közönség nagy tapssal fogadta az alkotókat, köztük a szereplőknek hangjukat kölcsönző Szilágyi Tibort, Usztics Mátyást, Bertalan Ágnest, Széles Tamást és Molnár Piroskát.