A meztelen Robert Opel

Az Oscar-díjátadók történetében máig az egyik legemlékezetesebb pillanat, amikor 1974-ben a gála házigazdája, David Niven mögött egy békejelet mutató pucér férfi futott át a színpadon. Niven, aki éppen Elizabeth Taylort készült bejelenteni, aki abban az évben a legjobb filmnek járó díjat adta át, először meghökkent, majd gyorsan kapcsolt. „Hát nem csodálatos belegondolni, hogy valószínűleg az egyetlen dolog, amivel ez a férfi mosolyt fakaszt, ha levetkőzik, és feltárja a hiányosságait?” - tette fel a kérdést. (A jelenet teljes egészében megtekinthető a YouTube-on.)

A meztelenkedő Robert Opel - aki egyébként fotóriporterként dolgozott - a producer segítségével jutott be a díjátadóra. Ahhoz, hogy elérje a színpadot, át kellett verekednie magát a háttérben lógó nehéz függönyön. Cserébe viszont nem 15 perc hírnevet kapott: a tévéközvetítésnek hála, napokig róla beszélt a világ. Opel 1978-ban galériát nyitott San Fransiscóban, teret adva a meleg képzőművészek erotikus alkotásainak. Egy évvel később itt gyilkolta meg két férfi.

A székeken ugráló Roberto Benigni

Az Oscar-gálán megszokott a könnybe lábadó szem - még a legnagyobbaknál is megesik, hogy a feszültség és az öröm cseppfolyós formában jelentkezik -, ahogy a zokogás vagy a hisztérikus nevetés sem vált ki különösebb megrökönyödést senkiből. Önfeledt örömével és tombolásával Roberto Begnininek 1999-ben mégis sikerült megdöbbentenie a világot. A legjobb külföldi filmnek járó Oscar-jelölteket Sophia Loren konferálta fel, aki a boríték felbontása után nemes egyszerűséggel csak annyit mondott: „Roberrrto”. Benigninél ekkor elpattant valami, őrült módjára felugrott az előtte ülő székének támlájára, majd vadul egyensúlyozva haladt előre - természetesen székről székre. A színpadon sem tudta visszafogni magát, miután átvette a díjat Az élet szép című filmjéért, első mondata így hangzott: „ez az öröm pillanata, és én meg akarok csókolni mindenkit”. A második Oscarnak, amit pár órával később a film főszerepéért kapott, már visszafogottabban örült: csak a széksorok között rohangált.

A testvérszerető Angelina Jolie

Az első filmjével nemrég rendezőként is debütált Angelina Jolie a világ egyik legjobban fizetett színésznője, három saját és három adoptált gyermek anyja, Brad Pitt felesége, vagy majdnem felesége: sokaknak a tökéletes nő mintaképe. A látszat viszont csalóka, mindenki Angie-jének igencsak vad korszakai voltak. Második házassága a nála évtizedekkel idősebb Billy Bob Thorntonnal, akivel egymás vérét fiolába zárták, majd a nyakukba akasztották, valamint állítólagos leszbikus kalandjai és bensőséges kapcsolata bátyjával állandó csemegét kínált a bulvárlapoknak. Utóbbinak a 2000-es Oscar-díjátadón, és az azt követő partin is tanújelét adta.

Jolie az Észvesztő című filmben lejátszotta a vászonról a visszatérésben reménykedő főszereplőt, Winona Rydert, bezsebelve a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscart. „Meg vagyok döbbenve. És annyira szeretem a bátyámat...” - ezekkel a szavakkal nyitotta köszönőbeszédét a Billy Bob Thornton mellől kikászálódó, láthatóan sokkos állapotban lévő, akkor még fekete korszakát élő Jolie, aki zárt ruhájában és fenékig érő, hollószínű hajával még nem volt igazán sikkes. Később egy fotósnak sikerült megörökítenie, amint a színésznő egyik kezében az Oscart szorongatva szájon csókolja bátyját. A kép bejárta a világot, és bár Jolie igyekezett egyszerűen elintézni a dolgot, mondván, szereti a bátyját, és ő így örült a sikernek, az akció bekerült a botrányosnak titulált Oscar-momentumok közé. Az biztos, hogy jó reklámfogás volt.

A csók(ol)os Adrian Brody

HVG Archív

Nem tudta visszafogni magát az első jelölését azonnal díjra váltó Adrian Brody, amikor 2003-ban A zongorista főszerepéért átvehette az Oscart. Egy ihletett pillanatban elkapta a díjat átnyújtó Halle Berryt, és szájon csókolta. „Istenem!” - ez volt Brody első reakciója, amikor elengedte Berryt, aki láthatóan nem vette zokon az örömteli gesztust. Ahogy a kollégák sem: Jack Nicholson és Nicholas Cage - akik éppen lecsúsztak a díjról - jót kacagtak a jeleneten.

Pár másodperccel később Brody beszédében azt ecsetelte: nem tudja felfogni, hogy ő kapta a díjat. Amikor elhangzott a neve, először csak annyit értett, hogy A-val kezdődik, aztán rájött, hogy ez bizony ő lehet. Az elkenődött rúzsát a színpadon maszatoló Halle Berryt sem kell félteni: amikor 2002-ben a Szörnyek keringője főszerepéért átvehette a díjat, hisztériás rohamot kapott.

A bojkottot hirdető, öntörvényű Marlon Brando

A bűvös Oscarról ritkán mondott le valaki. Egyikük Marlon Brando volt, aki 1973-ban megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat Vito Corleone megformálásáért (A keresztapa). A színész elítélte, hogy az amerikaiak lenézték, megalázták és gyakran bántalmazták az őslakosokat.

Sacheen Littlefeather

AP / Archív

A gálára Brando a bennszülött aktivistát, Sacheen Littlefeathert küldte maga helyett, aki apacs öltözékben lépett a színpadra, és egyetlen kézmozdulattal elhárította a szobrot, amit Roger Moore nyújtott felé. Littlefeather elmondta, hogy Brandót képviseli, aki lemond az Oscarról, és noha megkérte, hogy olvasson fel egy hosszú beszédet, ő idő hiányában lemondott erről. A közönség fújolt és tapsolt, az indiánlány pedig frappáns indoklás után távozott a színpadról.

Emlékezetes pillanatok - a fekve nyomó Robert Palance

Sok millió tévénéző lélegzete akadt el, amikor 1992 márciusában a 73 éves Jack Palance köszöngetés helyett belefogott egy anekdotába, majd a legjobb mellékszereplőnek járó Oscart a pulpitusra téve egykezes kinyomásokkal demonstrálta, hogy öreg színész nem vén színész. Palance az Irány Colorado! című filmben nyújtott alakításáért kapta meg a díjat, olyan nagyágyúkat maga mögé utasítva, mint Tommy Lee Jones, Harvey Keitel vagy Ben Kingsley.

A félénk Marlee Matlin

Amikor 1987-ben a süketnéma Marlee Matlin vitte el a legjobb női főszereplőnek járó díjat az Egy kisebb isten gyermekeiért, Jane Fonda, Sissy Spacek, Kathleen Turner és Sigourney Weaver elől, a világ nemcsak a hatalmas szemüvegkeret mögött eltűnő, fura hajdíszt viselő 22 éves lányt láthatta, hanem egy színésznőt, aki hang nélkül is boldogult. Jeltolmács segítségével Matlin elmondta: nem készült köszönőbeszéddel. A filmkészítők, a rendező, a család és a barátok rövid méltatása után csak annyit mondott: „Szeretlek titeket”.