„Felhívjuk illetékes köreink figyelmét arra a javaslatunkra, hogy Németh Antal önkéntes nyugalomba vonulása esetén hívják meg a Nemzeti Színház igazgatói székébe Lorenz Kjerbüll-Petersent.” A kultusztárca urának, Hóman Bálintnak címzett ironikus jó tanács 1936 februárjában, a Szép Szó című folyóirat beköszöntő számából érkezett. Az I. P. monogramú szerző azért nyilvánította szükségesnek a fél évvel korábban „puccsszerűen” kinevezett színi direktor leváltását, mert az egyebek mellett „Hóman-boynak”, „szakképzett dilettánsnak” titulált rendező, állítása szerint, plagizálás bűnébe esett: az említett német szerző művéből kölcsönzött hét évvel korábbi doktori disszertációjába.

Dr. Németh Antal – aki a színházi szokásokra fütyülve egész életében rigorózusan ragaszkodott a neve előtti két betűhöz – már megszokhatta ugyan a „balról és jobbról egyaránt érkező aljas hajszákat”, e vádat azonban „érthető” felháborodással fogadta. Az ügy súlyára tekintettel pedig azt ígérte, hogy az őt befeketítő állításokra hamarosan „alaposabban” is visszatér. Ezt azonban sohasem tette meg.

A történetet részletesen a HVG e heti számában olvashatják.