Megjelent Naomi Wolf: Vagina - A New Biography című könyve, amely a női nemi szerv kulturális reprezentációján keresztül taglalja a nőiességről, a nőkről kialakult különböző társadalmi képzeteket és a nők társadalomépítő szerepét. Eközben a nők forradalmi szerepének élő bizonyítékai, a vaginájukat Putyin elleni lázadásra használó Pussy Riot tagjai közül ketten börtönbüntetésüket töltik. A fennálló rendszer elleni mocorgás egyik magyar női kulcsszereplője a 80-as években Bárdos Deák Ágnes, a Kontroll Csoport underground zenekar énekesnője volt.

hvg.hu: Mit gondol a Pussy Riot performanszáról?

Bárdos Deák Ágnes: Azt tették, amit a lelkiismeretük diktált, mint ahogy mi is azt tettük annak idején. Csak mi nem merészkedtünk olyan messzire, mint ők. Igaz, a Brezsnyev-érában még nem is volt internet, simábban el lehetett tüntetni a lázadókat.

hvg.hu: Mi volt a Pussy Riot valódi célja az akcióval? Hiszen a Putyinnal való szembeszállás mellett, az internet korában akciójuk egyúttal egy ügyes marketing fogás is lehet a világhírhez. Vajon számítottak arra, hogy  mostanra a fél világ értük fog tüntetni?

B.D.Á.: Az volt a céljuk, ami minden demokráciára vágyó ember célja, ami a mi célunk is kellene, hogy legyen, minden lehetséges eszközzel felhívni figyelmet a hatalom diktatórikus jellegére, tiltakozni és lázadni a diktatórikus működés ellen. Az internet használata lehetővé teszi a legszélesebb körű figyelemfelkeltést. Oroszországban ugyanúgy, mint nálunk és a többi helyi diktatúrában: a demokratikus  jogok  védelmére olykor nem marad más eszköze a civil társadalomnak, mint az, hogy a világ nyilvánosságához forduljon.

Bárdos Deák Ágnes: "Ők velünk bármit megtehetnének."

vegyeskazetta.hu

Minél nagyobb a nyilvánosság, annál nagyobb a szolidaritás és annál inkább meghátrál a hatalom -  ha szerencséje van az embernek. Aki él a nyilvánosság világméretű eszközével, az internettel, az világméretű hírnévre is szert tesz, ez természetes. De kétlem, hogy egy Malcolm Mclaren (a Sex Pistols menedzsere – a szerk. ) nélkül valaha is akkora sztár lehet a Pussy Riot zenekarból, mint amekkora a Sex Pistols-ból lett annak idején.

hvg.hu: Egy diktatórikus rendszer szempontjából mennyire jó húzás  a Pussy Riot három tagjára kiszabott két év börtönbüntetés? Főleg úgy, hogy még a pravoszláv egyház vezető testülete is könyörületet kért a három elítéltnek?

B.D.Á.: A diktatúra nem gondolkodik azon, hogy jó húzás-e amit lép, mert a diktatúrának teljhatalma van: senki nem kéri számon rajta a tetteinek következményeit.  Legalább is ezt képzeli minden diktátor. Elég fura szerepzavar, mert előbb - utóbb minden diktatúra megbukik, az a tapasztalat.

hvg.hu: A Kontroll Csoport és a Pussy Riot is a diktatúra ellen lázadt/lázad. De míg utóbbi mellé odaállt a fél világ (politikusok, világsztárok, írók), addig a Kontroll mellett „csak” a számaikat egymás között másolt kazettán terjesztő közönség volt. Soha nem akartak híresebbek lenni, szélesebb közönségnek énekelni, esetleg slágereket gyártani?

B.D.Á.: Slágereket gyártottunk – csak nem annak a rétegnek, akinek a Petőfi és Kossuth rádió gyártotta slágereket. Ennél híresebbek  akkor lehetettünk volna, ha két és fél év után nem oszlik fel a Kontroll Csoport. De a mi hatékonyságunk  amúgy sem a dalaink népszerűségén volt mérhető, hanem azon a politikai-kulturális változáson, amit, többek közt, mi is generáltunk.

hvg.hu: A Kontroll Csoport 1980-ban alakult. Bár ezek az évek már valamivel enyhébbek voltak a korábbi a 60-as 70-es évek diktatúrájánál, de azért politikai töltetű, rendszerellenes számaikból csak kompromisszumok árán adhattak volna ki lemezt, így inkább másolt kazettákon terjesztették a számokat. Mi volt Önökkel szemben a hatalom legdurvább megnyilvánulása?

B.D.Á.: A cenzúra.  Ez látszólag csak annyi volt, hogy nem jelent meg egy lemez, vagyis egy se, hogy egy-két alkalommal nem engedélyezték a koncertet. De valójában mindez a megfélemlítés, a hatalomfitogtatás része volt.

artpool.hu

Mint, ahogy az is, mikor megjelentek a rendőrök a koncerten, volt, hogy kutyás rendőrök, mi meg pofázhattunk a színpadról ha mertünk, mikor igazoltatták vagy elvitték a közönség hátsó soraiban állókat, vagy megverték őket, mint Miskolcon 1981-ben, ha jól emlékszem. Ez mind arról szólt, hogy ők velünk bármit megtehetnének. És persze voltak, akikkel meg is tették.

hvg.hu: Soha nem foglalkoztak azzal, hogy milyen következménye  lehet magukra nézve egy-egy szám eléneklésének?

B.D.Á.: Dehogynem, folyton azzal foglalkoztunk: egyre jobban éreztük magunkat, hogy minden riogatás dacára azt csinálunk amit akarunk, és feldobott minket, hogy a közönségnek milyen sokat jelentenek a dalaink.

hvg.hu: A 80-as években is nagy bátorság kellett a szókimondáshoz, lázadáshoz, mégis ez a korábbinál már enyhébb politikai időszak jobban kedvezett az undergroundnak. Csak visszanézve látjuk ezt így? Akkoriban nem voltak annak tudatában, hogy komoly veszélyben azért nincsenek, „legfeljebb” nem lesz állásuk? Mi volt a legrosszabb eshetőség, amivel számoltak?

B.D.Á.: Néha volt állásunk, néha meg nem volt. Kerestük a helyünket: én az éneklésben, a szövegírásban, a kiállásban meg is találtam.  A legrosszabb lehetőség az lett volna, legalább is számomra, ha nem próbálhattam volna ki annyi mindent.

Müller, BDÁ, Kistamás: egyre jobban érezték magukat

artpool.hu

Ha olyasmit kellett volna csinálnom, ami vállalhatatlan számomra. Ha rosszul kellett volna éreznem magam a bőrömben. De ezzel nem is számoltam, mert szellemi szabadfoglalkozásúként ezt el lehetett kerülni, mint, ahogy a Közveszélyes Munkakerülést is.

hvg.hu: Miről énekelne ma a Kontroll Csoport, ha létezne még?

B.D.Á.: Arról, amiről egy pesti fiú-zenekar, a Puszi együttes énekel: „ A raboskodó Geréb Ágit engedd ki!”