"Egy állat vagyok, egy matyó" – egy kedves ötvenes, bajszos partiarctól kapjuk ezt a választ arra a kérdésre, a régi, vagy az új Gödör tetszik-e neki jobban. A szavaiból azt hámozzuk ki, neki mindegy. Sziámit üvöltve felavatta az új Gödör Klubot a pénteki nyitónapon, ma pedig megy az Akváriumba a Kerekes koncertre, mert "ott vannak a lányok", és állítólag még "heveskedni" is lehet.

Kilenckor érkezünk meg Budapest egyik legkísértetiesebb, legkihaltabb falanszter jellegű szellemházába, a Király utcába. A Central Passage esetében először csak azt nehezményezték a kritikusok, hogy ronda, néhány hónappal az átadás után viszont az is kiderült: a kivitelezés minőségével is komoly gondok vannak.

A 271 lakásos komplexumot 2008-ban adták át, de azóta sem igazán sikerült életet lehelni belé. Ezért, bár nagyon frekventált helyen van, a Gödör sokat kockáztat a helyválasztással.

A képre kattintva tekintse meg galériánkat!

Túry Gergely

Kívül tágasabb

Bent lenni kicsit még nyomasztó, a legjobb dolgok viszont itt nem is a tánctéren, hanem a bejárat előtt történnek. Részben mert ez az egyetlen terület, ahol az új Gödör színeket enged meg magának. A szürke, rideg falból növények nőnek ki - mintha Madrid egyik legizgalmasabb épületének, a Caixa Fórumnak 24 méter magas függőleges kertjét látnánk kicsiben -, előtte színes raklapfotelekkel. Kevés bulizó fiatal megy el mindemellett egy jól beállított Instagram fotó nélkül.

És ott van a bejárat előtt Robi is, a kétgyerekes apuka, aki három hónapja nem mozdult ki otthonról, most viszont nagyon szeretné meghallgatni a Sziámit meg a Zagart. Persze nem sikerül - kilenckor már nem lehet jegyet kapni, ezért sokan a tíz-húsz perces csodavárás után csalódottan távoznak.

Robi tovább kitart, fejben megszerkeszt egy lehengerlően meggyőző dialógust a jegyárusítókkal arról, miért is kéne pusztán amiatt beengedni őt, hogy köztisztviselőként dolgozik, de végül elmarad a bevetés.

Annyival tudjuk kisegíteni, hogy elmeséljük, mennyire piros Müller Péter sapkája, megmutatjuk, milyen koreográfiával dolgozik a színpadon, és felajánljuk, hogy elénekeljük neki a Kicsi-kicsiszolt követ.

Túry Gergely

Arc nélkül

Aztán visszamegyünk a szürkeségbe, mert a Gödör Klub egyelőre nem sokkal barátságosabb, mint maga a passzázs. Arculata nincs, stílusa nincs, de ha belegondolunk, a réginek sem volt, mégis működött. Sosem ezen múlt.

A vidéki kultúrházak tombolaárusító asztalaira hajazó bútorokat a ruhatárnál vetették be, az Erzsébet tér lépcsőiről jól ismert asztalok és székek a Kávézó nevű sarokba kerültek, a régi Gödörből áthozott rozsdaleves piszoárokat pedig a dohányzó udvarból nyíló koedukált vécében szerelték fel. (Ezen a ponton azért felrémlett bennünk a mondat, amivel a második fellépő Mississippi Big Beat beat boxosa melegített: "What is this shit?". Igazi minimalista recycling.

Sok még a kihasználatlan, holt tér, itt-ott lógnak még a zsinórok a falból, és hiányzik egy-egy darab a plafonból is, de ők is elismerik, hogy a hely csak 90 százalékban van kész (szerdára viszont állítólag minden klappol majd).

Mire elég?

Az igazi rajongókat természetesen nem zavarják ezek a hiányosságok, betöltik a réginél jóval szűkösebb táncteret, felvonultatják az alternatív headbangelés minden típusát, felszabadultak, megélik a bulit, kezdik belakni a még szokatlan teret. És jól teszik.

Túry Gergely

A hatszáz férőhelyes klub működési engedélye megvan (a nyitás napján sikerült pontot tenni a Terézvárossal zajló tárgyalások végére), a büfé viszont este tízkor bezár, kit tudja még, meddig. Az első napon még ingyen itallal kárpótolták a vendégsereget mindezért, de nagy valószínűséggel ebből nem lesz rendszer.

A vezetőség tervei szerint egy újabb sikeres tíz évbe vágnak most bele, és egy szigetet próbálnak csinálni a Belvárosban. Kérdés, elég-e a Gödör brand a túléléshez, és a régi csapat változatlan lelkesedése és hite önmagában képes-e pótolni az Erzsébet tér zölddel körbevett varázsát?