hvg.hu: Közel másfél évtizedig voltál a hazai zenei paletta állandóan változó alakja. Hogy érzed, sikerült megtalálnod önmagad?

Kozma Orsi: Van, aki szerint zenészként sohasem lehet igazán megállapodni. Ennek ellenére én úgy érzem, megtaláltam önmagam, ám, hogy zavarosabb legyen a helyzet, pont a kísérletezésben. Szerintem az a sorsom, hogy egy csapásirányt követve ugyan, de új utakat keressek. A hangomnál, habitusomnál fogva alapvetően simulékonynak számítok, otthon érzem magam a zenei eklektikában, szeretek stílusokat összemosni. A legnagyobb kihívásokat, elismeréseket és pofonokat is különböző műfajokban kaptam, mindössze azért, mert engem bármilyen hangzásvilágba könnyen be lehet illeszteni. Az egyetlen, élettérre vonatkozó kikötés, hogy énekesnő vagyok: ezen túl csak a játékosság számít.

hvg.hu: Van olyan korábbi zenei terméked, melyhez ma már nem szívesen adnád a neved?

K.O.: Nincs szégyenkeznivalóm, mindent felvállalok. Visszanézve, még a zsákutcáknak is megvolt a maguk értelme. 18-19 éves koromtól kezdve, vokalistaként például megszámlálhatatlanul sok formáció megszámlálhatatlanul sok lemezén működtem közre: ha ezek nincsenek, a felbecsülhetetlen színpadi rutinon túl például sohasem tanulok meg profiként viselkedni és dolgozni a stúdióban. Evidens volt hát, hogyha fejlődni akarok, ezt és így kell csinálnom.

Kozma Orsi

Van, hogy előkerülnek a sok évvel ezelőtti szárnypróbálgatások felvételei, amiknek döntő többségét most is korrektnek tartom. A napokban küldött nekem valaki egy saját UFO-válogatást megjegyezve, hogy ebben meg ebben a számban milyen jó a hangom. Kell ennél több?

Persze, volt nekem is pár jobb sorsot érdemlő, kitekintő projektem, mint a Tereskova vagy az Eat me. Szívem csücskei, de be kell látni, hogy az nem alternatíva, ha bezárkózom az elefántcsonttoronyba és még csak meg sem próbálok megfelelni a piac igényeinek. Nekem fontos, hogy amit csinálok, az ne ossza meg a közönséget: szeretem, ha mindenkinek tetszem.  

hvg.hu: Mennyire van jelen az életedben a Jazz+Az féle Geszti-Dés vonal?

K.O.: A Jazz+Az anno a mainstream legfelső kategóriáját jelentette. Sohasem lehetek elég hálás a sorsnak azért, hogy egy ilyen volumenű produkció által válhattam közismertté. Egy ilyen zenekar pozícionál, Geszti, illetve Dés nélkül most biztos nem tartanék ott, ahol tartok. Van, hogy ma is úgy azonosítanak, hogy Kozma Orsi a Jazz+Azból. Ez teljesen oké, ezzel tudok azonosulni, erre büszke vagyok. Várom is már a januári Dés-életműkoncertet, ahol pár szám erejéig újra össze- és színpadra áll majd a zenekar.

hvg.hu: Visszatérő szereplő vagy a női magazinok lapjain, sőt tavaly még a Glamour, év nője címére is esélyes voltál. Mennyire tartod fontosnak a feminista törekvések hangsúlyozását?
 

K.O.: Rettentő jó érzés, ha ilyen elismerésben részesítenek, bár a külön díjazás és a rengeteg formális körítés szerintem kissé komolytalanná teszi a témát.

Az tény, hogy művészeti pályán sokkal nehezebb nőként érvényesülni. Annak idején, mikor otthon bejelentettem, hogy színésznő szeretnék lenni, anyukám teljesen kiakadt. Aztán a történetem énekesnői posztban teljesedett ki: akkor végképp fogta a fejét. Sokáig nem tudtam hova tenni a dolgot, most már viszont értem és megértem az aggodalmát. Versenyhelyzetek, napi huszonhat órás munkaidő: valóban nem kis fába vágtam a fejszémet.

Ellenben engem még nem kezeltek másként csak azért, mert nő vagyok. Szerintem pont egy ilyen szubjektív területen, mint a zene, csak a teljesítmény számít. Egy hosszú comb önmagában maximum pár perc rivaldafényre elég. Legalábbis én szeretném ezt hinni.

hvg.hu: A hazai zeneipar is válságban van. A piac nőtt meg, a kereslet ment össze, esetleg mindkettő?

K.O.: Panaszkodhatnék egy sort, hogy mennyivel kevésbé megy most minden, mint akárcsak tíz évvel ezelőtt, de nem sokat érnék vele. A mindennapok általános válságán túl a jelenlegi parkolópálya fő oka a lemezipar szó szoros értelmében vett halála. Emlékszem, a Jazz+Azzal még százezer példányos eladásaink voltak, most meg örülünk, ha koncertek után elvisznek pár lemezt. A szakma végérvényesen átköltözött az internetre, a régi piac összeomlása miatt a CD hanghordozóból egész egyszerűen egy feltupírozott névjegykártyává vált.

A szakma is felhígult, a piac is telítődött. A tehetségkutatókkal lehetetlen tartani az iramot, a csatornák nézőtömegei pedig meg vannak győződve arról, hogy nekik márpedig azokra az ott, helyben készült sztárokra van szükségük. Legalábbis amíg ki nem jön a következő évad. Az meg megint egy külön kérdés, hogy sok zenésznek miért kell ma kismillió, papíron jól menő formációban játszania, hogy be tudjon fizetni minden csekket.

hvg.hu: Mi lehet a megoldás? Irány külföld?

K.O.: A kvartettel már kipróbáltuk magunkat jópár helyen. Jártunk szinte az összes környező országban, de nyugatra is nyitottunk, turnéztunk Németországban is. Most mentem volna Belgiumba, de ezt le kellett mondani a terhességem miatt. Tehát próbálkozunk, a nagyobb előrelépéshez viszont ki kéne költözni, engem pedig most még túl sok minden köt ide.