Az 1985 és 1995 között világszerte több mint 2400 újságban publikált két jó barát, egy örökmozgó kisfiú és eleven plüsstigrisének egymásra találását elmesélő Kázmér és Huba (Calvin and Hobbes) az egyik legsikeresebb amerikai képregény, gyűjteményköteteiből még tizenöt évvel a sorozat befejezése után is évi félmillió példányt értékesítettek, 2010-re összesen majdnem 45 millió darabot.

Magyar fordításban az 1990-es évek elejétől jelent meg különböző képregényfüzetekben és folyóiratokban, a képsor gyűjteménykötetekben való kiadását Nikowitz Nóra fordításában a Vad Virágok Könyvműhely kezdte meg 2007-ben.

A négynapos angouleme-i nemzetközi képregényfesztivál a franciák legrangosabb rendezvénye a maga nemében, és a világ egyik legnagyobbja az évi 200 ezer látogatóval.

Az idei rendezvényen botrányt okozott, hogy a dél-koreai kormány támogatásával külön kiállítást szenteltek a második világháborús ázsiai szexrabszolgaság témájának. Dél-koreai művészek képsorain, képeken és videókon japán katonák rabolnak el és bántalmaznak koreai nőket.

Az Én vagyok a bizonyíték című tárlatot 17 ezer érdeklődő kereste fel, és a Yonhap dél-koreai hírügynökség szerint a látogatók közül többen először szembesültek a második világháború idején Koreában szexrabszolgaságra kényszerített nők történetével.

Tokióban a kormány szóvivője sajtótájékoztatón nehezményezte a szexrabszolgaságnak szentelt képregényszekció megtartását, Párizsban pedig a japán nagykövet nyilatkozatban sajnálkozott amiatt, hogy úgymond politikai célokból "kiforgatják" a fesztivál célját.

A japán kormány szerint a tárlattal a fesztivál "téves álláspontot" tesz magáévá, amely tovább komplikálja az amúgy is kényes japán-dél-koreai viszonyt. A japán nagykövetség francia, koreai és angol nyelvű brosúrát terjesztett a fesztiválon a japán álláspontról.