A török kiűzése után ferences szerzetesek segítségével költöztek Mohácsra – a továbbra is oszmán uralom alatt álló Balkánról – a horvát etnikumú sokácok. Hozták magukkal kultúrájukat, szokásaikat, amelyek közül a busójárás a legismertebb. Festett fa maszk mögé bújva, birkabőrbe öltözve, derekukon kolomppal, kezükben botot, buzogányt lóbáló férfiak vonultak az utcákon a farsangi időszak végét jelezve.

Félelem járta át a téli estéket

Nem ismerjük a népszokás pontos eredetét, jelentését és célját, de a régi időkben mindenképp többről volt szó, mint a mai köztudatban élő télűzésről – mondta el a hvg.hu-nak Szojka Emese főmuzeológus, a Néprajzi Múzeum munkatársa. A paraszti világban az ember együtt élt a természet ritmusával, a tél a bezárkózásról, túlélésről szólt. A hosszú tétlenség, a véget nem érő téli esték a világítás nehézségeivel párosulva elragadták az ember fantáziáját.

AFP / Kisbenedek Attila

Így vált a tél a démonok, a gonosz megjelenésének idejévé, a különböző hiedelmek nyomában pedig a félelem járt. Az emberek ijesztgetésével a busók ezt a kollektív félelmet jeleníthették meg démonjaik szemébe rázva buzogányukat, várva a tavaszt, az újjászületést. Hangoskodva, kolompolva és botot rázva jártak házról házra, ahol különböző tevékenységeket végeztek. Immár néma csendben.

Hölgyek szoknyája alá nyúltak

Megkocogtatták a sarkokat, a kemencét, hamut szórtak az állatokra, szalmára, küszöbre. Egyfajta gonoszűző, tisztító, termékenységrítus lehetett tehát eredetileg a sokácok szokása, gyökerei minden bizonnyal a kereszténység előtti pogány időkbe nyúlnak. Kevesen tudják, hogy az első busók bizony a frászt hozták a "tisztes magyar polgárokra". Olyannyira, hogy egyesek egyenesen betiltását követelték. Valahol jogos is lehetett az ellenkezés, a korai busójárás ugyanis hasonló lehetett ahhoz, mint amikor ma a Fradi B-közép rászabadul a városra egy Újpest elleni vereség után.

A félelmetes maskarába öltözött férfiakban az álarc nyújtotta "névtelenség" nagyban oldotta a gátlásokat, amit még jobban oldott a városszerte bőségesen fogyasztott bor és pálinka. Feljegyzések szerint gyakran nyúltak a hölgyek szoknyája alá, volt, hogy szalmával kitömött döglött állatokkal csépelték egymást és a jónépet. A verekedések éppúgy hozzátartoztak az eseményhez, mint a rendfenntartó szervek közbelépése, még halálesetről is van tudomásunk. Egyszóval sokszor illetlenül, durván viselkedtek – összegzi a szakember.

Pogány idők és professzionalizmus

Mire azonban a társadalom felfigyelt e különös és értékes hagyományra, az kis híján kiveszett. Az első néprajzi leírás 1905-ben született, de ekkor már csak elvétve lehetett igazi busóval találkozni. A két világháború között turisztikai célból, felsőbb városi kezdeményezésre született újjá, azóta fejlődik és új elemekkel gazdagodik a szokás. Ilyen például a tél eltemetése koporsóban, amit a Dunán leúsztatnak, végül máglyára vetnek. Mára a hagyomány üzletivé, fesztiváljellegűvé és sokszínű kulturális rendezvénysorozattá vált, elvesztette eredeti jelentéstartalmát. Miközben még mindig összekapcsolja a pogány idők maszkjait, eszközeit az idegenforgalom modern korunkban elvárt követelményeivel.

AFP / Kisbenedek Attila

A tudomány magyarázata a busójárás eredetére, alapvető szerepére igencsak sok kérdőjelet tartalmaz. Egy jelentéstartalmában folyton változó, sőt csaknem feledésbe merült szokás esetében ez teljesen érthető is. Annyi biztos, hogy a XVIII. század elején, a megtelepedő sokácok hoztak magukkal egy maszkos, maskarás szokást, amelyhez hasonló a Balkánon és az Alpok térségében is ismert. Létezik viszont a nép ajkán egy másik, krónikákba illő törökűző "eredetmonda", amit azonban történelmi tények sajnos nem támasztanak alá. A város 1687-es felszabadulásakor ugyanis sokác népesség még nem élt a környéken.

Fuss, török!

E szerint Mohács lakói a török elől a környező mocsárvilágba menekültek. Miközben "hontalanul" tengették életüket a dunai szigetvilágban, a pogány a házaikban uraskodott, javaikat dézsmálta. Egy napon, az esti tábortűznél ősz öreg emelkedett szóra, buzdította a letört embereket, hogy vegyék kezükbe sorsukat. Fából maszkot készítsenek, fessék azt vérrel, ragadjanak fegyvert és űzzék ki a törököt otthonukból.

Az emberek így is tettek, félelmetes álarcot öltöttek, majd derekukra kolompot kötve, botokkal, buzogánnyal, kereplővel a kézben egy éjjelen átkeltek a Dunán és irtózatos hangzavart produkálva végigszáguldottak Mohács utcáin. Az álmából riadó török csak egyre gondolhatott: megnyílt a pokol kapuja, számtalan veszett ördög jött el bűnös lelkéért. Futott is vitézül, maga mögött hagyta a várost, ami így ismét jogos tulajdonosai kezére került.

Busójárás 2014

A 2009-től az UNESCO Emberiség Szellemi Kulturális Örökség reprezentatív listájára is felvett Mohácsi busójárás idén február 27-én kezdődik a Kisfarsanggal. A legfőbb esemény vasárnap lesz. Ekkor a régi népszokás központjában, a Kóló téren kezdődnek az események. A beöltözött busók, jankelék, maskarák itt gyülekeznek, itt találkoznak a Dunán csónakokkal átkelt busók az ágyús, az ördögkerekes, a szekeres, a kürtös, a teknős és más busó csoportokkal (a busócsoportokról bővebben itt olvashat). A régi elöltöltős busóágyú dörejére a különböző csoportok a főutcán át bevonulnak a város főterére, ahol szabad farsangolás kezdődik. Ezt követően a Duna-parton és a környező utcákban iszonyú zajt keltve ünneplik a farsangot. Szürkületkor visszatérnek a főtérre és a meggyújtott óriási máglya körül táncolnak, dévajkodnak az emberekkel. Ezzel ér véget a Farsangvasárnap.

A mohácsiak azonban egészen keddig farsangolnak, amikor is az újabb főtéri máglyára helyezett, telet jelképező koporsó elégetésével és körültáncolásával búcsúznak a hideg évszaktól, s köszöntik a tavasz eljövetelét.