A világot bejárta a már nem fiatal és közelről sem sztártípus előadó, Paul Potts története. Elnéző mosolyok közepette kezdett bele a versenybe. Aztán óriási hang szólalt meg, olyan, amely ritkán jön ki még a legképzettebb tenoristák torkából is. Egyszerűen mögötte volt az egész addigi élete. Az akkori tévéműsor egyik zsűritagja, Simon Cowell most producerként jegyzi a filmes megvalósítást.

Klasszikus karriersztori: az egyszeri, a legkisebb fiú elindult stb. Hihetnénk, ilyen történetet csak szívet facsaró, szívbemarkoló fordulatokkal lehet megvalósítani. Itt mindez két óra felhőtlen, nevetős moziélmény, néhol „na, ezt már nem hiszem el”-részletekkel, olyannyira balfék néha a főhős. Mindannyiunk gyerekkorában volt az osztályban a kövér gyerek, a szemüveges gyerek, a mindenki bokszzsákja gyerek. Potts éppen ez. Még a neve is őrület, Paul Potts. Gúnyolják is bőven. Látjuk, ahogy mindig egyedül kullog, de leginkább fut a többiek üldözése elől.

Paul kitalál magának egy másik világot, és adottsága is megvan ehhez: az énekelést. És nem az éppen aktuális popslágereket, hanem az operákat kedveli. Ez lesz az ő szerencséje, de addig ő a kirekesztett, a magányos kisfiú, majd nagyfiú. Marad neki a futás a többiek elől. Fiatal felnőtt kora a megaláztatások, a próbálkozások és a kudarcok sorozata.

Így aztán egészen másképp értékeli majd a sikert, amely visszavonhatatlanul elkövetkezik. Persze a kudarcok vissza is fordíthatták volna és akkor maradt volna számára a biztos, de közelről sem nagy ívű karrier lehetősége. A mobiltelefon-üzletben eladóként dolgozó fiatalemberből kisfőnök, majd nagyobb főnök, egyre emelkedő fizetéssel, középszerű élettel.

Paul Potts szerencsés, mert adott pillanatokban mégis szinte mindig jót lépett. Nem a sors dobta elé a „ki se kell nyújtanod a kezed”-megoldást. Megnyer egy kis helyi versenyt, a nyert pénzt egy Pavarotti-kurzusra fordítja, de akkor még nem jön a siker – még nem. Legjobb döntése pedig, amikor az egyetlen barátnő, a társkereső oldalon megismert lány mellett kitart, holott egy pillanatban egy bombázó kolléganő jelölt is bejelentkezik nála.

A tehetségkutató versenyre, a Britain’s Got Talentre is be kell adni a jelentkezést. Anélkül nem megy. Nem kis vállalás részéről. Bekerül. Giacomo Puccini Turandot című operájából a technikás Nessun Dorma áriát adja elő. Itt már tudja, mindent vagy semmit. Az életéért énekel 37 évesen. Még a filmről készült rövid kis ismertetők is kihangsúlyozzák, Paul nem kifejezetten megnyerő külsejű. Nem igazán karizmatikus.

A hang ereje

Igazi ipari, munkás közegben mutatja meg a rendező, David Frankel a felemelkedés, a kiugrás nagyon mai sztoriját. A valóságban is itt és így élt élhetett Potts, de a filmben a rendező kihangsúlyozza a szürke közeget, a háttérben mindig ott tornyosuló gyárakat, a kohót például, ahová a történet során egyszer be is tekinthetünk, mint hősünk egy lehetséges választására. Dolgozhatna ott is apja óhajára. Ez a környezet az, melyből a kiemelkedés – lehetsz te Nagy-Britanniában, vagy Mongóliában – sehogy sem könnyű, inkább reménytelen és mindenképpen belátható, adott keretekkel bír. Általában. Potts a kivétel.

A történet ma, a tehetségkutatók világában nagyon aktuális. A feldolgozás pedig sokszor hagyományos, jól bevált módszerekkel, fordulatokkal operál. Jókat derülünk. Ezért aztán csak egy-egy pillanatban szorul össze a torkunk, épp úgy, mint a zsűri tagjainak. Ez a jelenet a valódi versenyből kivett képekkel került be a filmbe.

Nagy sztori és jó sztori. Sokakhoz juttatja el azt a műfajt, az operáét, melyhez néha meg kell érni, fel kell nőni. Ma ezek után érdemes megint rákeresni a 2007-es versenyre, Paul Potts berobbanására. A számok beszélnek. Biztos, hogy van, aki többször kattint – és ez sem véletlen. Én voltam ma a 121 456 116.

A hang ereje (One Chance)
Szereplők: James Corden, Alexandra Roach, Julie Walters, Colm Meaney, Mackenzie Crook, Jemima Rooper
Rendező: David Frankel
Magyarországi premier: 2014.03.06.