A színdarab az Amerikába emigrált filmsztár visszaemlékezéseiből villant fel képeket. Megjelennek életének fontos szereplői, köztük férfiak a múltjából: szerelme, erőszakos felfedezője és kihasználója, valamint nemtörődöm apja, akinek a hiánya sodorta feltehetőleg a lélek sötét szakadékaiba és a siker vakító reflektorai közé.     

A darab szerzője, Apáti Miklós két Karádyt jelenít meg a műben: egy fiatalt, aki fürdött a sikerekben; és egy időset, aki életének utolsó nagy döntésére, a hazatérésre készül az amerikai kalapszalonban, de ez már nem adatik meg neki.     

Merő Béla rendező azt mondta: nem az érdekelte a darabban, hogy mennyire aktuális vagy divatos ma Karády Katalin, hanem az „izzó és izgalmas nőt” kereste benne, azt, hogy milyen hatással lenne rá, mint férfira, ha találkoznának.     

Hozzátette: a művésznőről napjainkra emblematikus kép alakult ki, pedig valójában nagyon keveset tudunk az életéről. Karády Katalin birkózott a múltjával, a hazaszeretettel, hogy legenda maradjon-e, vagy hazatérjen Magyarországra, „abba az országba, ahol a nyilasok kitörték a fogát és sörös üvegekkel dobálták meg”.     

A főbb szerepekben Horváth Margit, Liszi Melinda, Babócsai Réka, Tege Antal és a Jászai-díjas Kovács Frigyes látható. A produkciót Vozár M. Krisztián zongorajátéka teszi teljessé.