Mintha csak a partra vetették volna - egy éve nyűglődik a Bálna
A város új szimbólumának tervezték, azzá is vált, igaz, egészen másképp, mint ahogy azt szerették volna. Kisebbfajta csodaként élte meg az ország pont egy éve, hogy a hosszú évek alatt röhejessé váló projekt befejeződött, és a Bálna várja első látogatóit. A hatalmas komplexum azóta sem hazudtolta meg múltját. Bár elit-plázának szánták, ebből most nagyon kevés látszik. A sok üresen álló helyiség, a kevés betérő, a hatalmas csend nem épp a város kedvenc találkozóhelyét sejteti. Egyedül a Bálna déli bejáratánál található sörház dübörög az épületben, ők legalább kimunkált koncepcióval lehelnek életet a partra vetett üvegállatba.
Pontosan egy éve, egy nagyjából 2009 óta húzódó ügy lezárásaként, 2013. november 8-án nyitott ki a Bálna, leánykori nevén a CET, de az impozáns üvegépületbe sétálva továbbra is erős hiányérzet csapja meg a belépőt. Mert a Bálnából leginkább az élet hiányzik, de az nagyon. Így aztán mintha Tarr Béla Werckmeister harmóniák című filmjének cirkuszi óriásbálnája elevenedett volna meg a Szabadság híd és a Petőfi híd közötti partszakaszon: ez a bálna is lenyűgöző, de egyben félelmetesen üres, és kihalt is egyben.
A Duna-parton található Közraktársor épületeit a modern stílusjegyekkel (a holland tervező, Kas Oosterhuis egyébként fél távnál kiszállt a projektből) vegyítő épületegyüttes sokáig üresen tátongott, így a komplexum a már csak egy legyintéssel elintézett, nagyon magyar szimbólumok közé került. Az évekig húzódó sztori olyannyira követhetetlenné vált, hogy lassan már senki sem hitte el, hogy valaha beléphet a Bálnába. Aztán tavaly a fővárosi vezetés minden áron pontot akart tenni az egyre kínosabbá váló ügy végére, és végül megnyitotta az óriási alapterületű kulturális- és rendezvényközpontot. Csak hogy az a kérdésként megfogalmazódott félelem, hogy a megnyitó után fognak-e ide jönni emberek, úgy tűnik nem igazán érdekelte a fővárost.
A Bálna ugyanis nem titkoltan közösségi céllal nyílt meg, de ma egyetlen egy hely van az épület sarkában, ahol ezt a célt sikerült is elérni. Az, hogy a Bálnából nem lett szép, de üres mementó, az nagyban a Jónás sörháznak köszönhető.
A kézműves sörökért még idáig is eljönnek
A Jónás Kézműves Sörházé az egyetlen sikersztori a nagy Bálna-sagából. Hétvégéken garantált, de hét közben is sűrűn előfordul a teltház a sörözőben, ami nem is csoda, hiszen a hely üzemeltetői jókor nyitottak, jó helyen, jó koncepcióval. Jókor, mert a kis magyar kézművessör-forradalom tavaly már nem csak egy szűk réteg fantáziáját birizgálta. Jó helyen, mert időközben a Ferencváros lett a forradalom bástyája, nem hiába ebbe a városrészbe szervezi sörsétáját a Hosszúlépés-csapata. A koncepció pedig letisztult, semmi felesleg: hosszú sörcsap, krétával felírt fajták és árak, körben egyszerű asztalok.
Egy magára valamit is adó sörház számára ugyanakkor elképzelhetetlen, hogy ne legyenek saját főzésű sörök is a kínálatban, így a kezdeti bétaverzió után, ma már minden este legalább három-négy saját főzetet kóstolhatnak meg a Jónásban az ínyencek. Sokan hiányolták viszont az ételkínálatot a helyről, ez tavasszal-nyáron átmenetileg megoldódott, hiszen a sörház mellé, a Bálna előtti placcra költözött a Robur mozgó-bisztró, de a fesztiválszezon máshová szólította a mobilizált gyorséttermet. Idén ősszel azonban ez a hiányosság is megoldódni látszik, hiszen kinyitott a Jónás saját konyhája is a söröző egyik sarkában.
A Jónás ráadásul némileg megőrizte függetlenségét is a komplexumtól, hiszen a söröző külön bejárati ajtajának köszönhetően a Bálna nyitvatartási idejétől függetlenül üzemelhet, úgy, hogy a környéken senkit sem zavar. A slusszpoén pedig az, hogy talán a Jónás veszi a legkomolyabban a Bálna egyik fő irányelvét, a kulturális értékteremtést: volt már itt felolvasóest és koncert is, bár utóbbi nyilván a jó időben működőképes igazán.
Piac és dizájnboltok, de kinek?
A sörház azonban az egyetlen valóban pezsgő szeglete a Bálnának. A magyaros szuvenírektől hemzsegő ajándékbolt, vagy a parkoló szintjén berendezett piac kis üzletei már kinyitásukkor is felvetetté a kérdést: ki fog ide betérni és vásárolni?
A Bálnát elhelyezkedése miatt a turisták a Vásárcsarnok után ejtik újukba, onnan pedig nem valószínű, hogy egy újabb piactérre lennének kíváncsiak. Ráadásul a Vásárcsarnok kínálatával és hangulatával hiba is lenne versenyezni, a Bálnának épp erre kellene alternatívát nyújtania a Duna-parton sétálóknak. Hiába van a közelben a vadonatúj Fővám téri metrómegálló, a még mindig népszerű, ám nem épp csúcskorszakát élő Ráday utca, ha a Bálna egyik említett részhez sem kötődik szorosan, és olyan koncepciót sem tud felmutatni, ami bármelyik irányból érkezőnek érdekes lehetne.
Így aztán hiába van csokiüzlet, egyedi lámpákat kínáló vállalkozás vagy kézműves ajándékbolt az épületben, ha azok nem épültek bele a köztudatba – most már lassan egy év alatt sem. Ráadásul a földszinten több kiadó helyiség is üresen áll. Főleg a Fővám tér felől érkezve szembetűnő ez, így nehezen elképzelhető, hogy a pangó komplexumba puszta kíváncsiságból betérők pont a mínusz egyedik szintre merészkednének le, ha már fent nem találtak különösebb érdekességet.
Próbálkozások természetesen vannak, és egy-egy rendezvény alkalmával tényleg sikerül életet lehelni az üvegépület falai közé. Októberben indult az Antikplacc nevű kezdeményezés, melynek keretében minden vasárnap régiségek és antik darabok lepik el a Bálna piacterét. Ugyanakkor jellemző, hogy a legnagyobb sikerű rendezvények az épületen kívül, a bejárat előtti szabad területen valósulhattak meg. Volt már itt például sajt- vagy borfesztivál is, és ilyenkor úgy tűnt, a város tényleg felfedezte magának a Bálnát, azonban ezek a rendezvények csak egy-két napra tartották lázban az érdeklődőket, és ezek az érdeklődők ilyenkor maximum csak WC-t kerestek az épületen belül.
Prémium plázát akartak – ebből most kevés látszik
A rossz idő beköszöntével a betévedők bent tartása is elég nehézkesnek tűnik, hiszen hiába van palacsintázó vagy színvonalas kávézó az épületben, ha például a hatalmas komplexumban alig van ülőhely, az a kevés is, egy legókockát imitáló kényelmetlen valami. A korábban beígért exkluzív üzletekből sem lett semmi, üres kirakatok előtt pedig senki sem sétál vagy ücsörög szívesen.
Az Új Budapest Galéria Bálnába költöztetésétől pedig senki sem várhatta, hogy tömegek lepik el majd az épületet. A kortárs kiállítótér egyébként színvonalas tárlatai is mintha üres légtérben mozognának: a Bálna nevében kulturális helyszín is, de a kiállítótéren kívül erre nem sok minden utal. Ha csak az nem, hogy a második és harmadik szint, illetve a kilátórész most pár hétig filmforgatás helyszíne. Igaz, ez sem hízelgő információ a Bálnára nézve: forgatni általában olyan helyeken szokás, ahol kevés embert zavar a kivonuló filmes apparátus.
Még a nyitás előtt arról lehetett olvasni, hogy a Bálna nem akar egy sokadik, egy kaptafára készülő plázává válni, így olyan bérlőket keresnek, akik valamilyen exkluzivitást csempésznek az épületbe. Hogy ne az unalomig ismert márkák tűnjenek fel a kirakatokban. Ebből a koncepcióból azonban vajmi keveset látni egy év elteltével. Hiába szimpatikus, hogy az egyik boltban több kis kézműves ajándéktárgy-készítő kínálatából válogathat a vásárló, ahol valóban egyedi tárgyakra bukkanhat, ha az üzletből kilépve, a hiányos kihasználtság miatt sokáig nem tud másik helyre benézni.
Egy a nyitás előtti blogbejegyzésben olyan tervet is lehetett olvasni, hogy a Bálna előtti téren télen műjégpálya lesz, ami valljuk be, minden kihaltnak tűnő helyet alaposan feldobna, és mivel a környéken nincs is ilyen lehetőség, ez egy hiánypótló és népszerű kezdeményezés lehetne. Talán ilyen irányba mozdulhatna tovább a parton nyűglődő Bálna.
Amikor mégis rivaldafénybe került az épület
A sajtó mindig is kiemelten foglalkozott a Bálna-üggyel, és a jócskán elkésett megnyitó után is akadt pár emlékezetes eset, ami miatt a Bálna továbbra is őrzi, rossz értelemben vett szimbolikus státuszát. Az évforduló megérdemli a visszaemlékezést az elmúlt egy év nagy vihart kavaró eseményeire.
Egy zenekari fotózás hírértéke például az esetek döntő többségében elenyésző, még akkor is, ha olyan kaliberű művész áll modellt, mint Kovács Ákos. Az ok, amiért a nemzeti dalszerző akcióját mégis kiemelték a sorból, az a megmosolygott tízezer forint, melyet a Bálna vezetése ajánlott meg az Ákost futtató Fehér Sólyom Kiadói és Kereskedelmi Bt.-nek az épület bérleti díja gyanánt. Szerencsére a fotók remekül sikerültek.
A Bálna többnapos fesztivál keretein belül nyílt meg, a jeles alkalomból a komplexum első szintjén található Budapest Galéria is különleges, kortárs kiállítással készült, melyen többek között Szilágyi Szabolcs SILAGI meggyűrt Orbán Viktor-portrékat is magába foglaló installációját is csodálhatták meg a műértők.
Egy hagyományos kulturális- és kereskedelmi központban sajnos csak ritkán sikerült megidézni a klasszikus báli hangulatot, ahol egy jeles esemény kapcsán a közélet prominens szereplői koccintanak ambrózia koktéllal. A Bálnának viszont az utóbbi egy évben legalább kétszer sikerült ezt összehozni, hála a Fidesz zártkörű kampányzáróinak. Hab a tortán, hogy a szervezők számára semmi sem fontosabb az exkluzivitásnál, még ha ennek érdekében kartonlapokkal is kell befedniük a Bálna üvegfalait, nehogy a meg nem hívott kíváncsiskodók befotózhassanak.
Gyönyörű metaforái a Bálna zavaros financiális hátterének a komplexumot gyakorlatban megépítő, ki nem fizetett kisvállalkozók szezonális tüntetései.
Az egykori CET-projekt milliárdos nagyságrendű hitelátvállalását a Várkert Bazár rekonstrukciójáért is felelős West Hungaro Bau Kft., illetve Porto Investment alkotta konzorcium és a fővárosi önkormányzat pattogtatta egymás között, míg végül Tarlós István beadta a derekát, és papírforma szerint Budapestre hárította a rizikós törlesztés felelőségét. A folyamat legnagyobb vesztesei természetesen a Bálnán akaratlanul is ingyen dolgozó alvállalkozók, akiket még az ünnepélyes megnyitóra sem hívtak meg.
Kevés intézményben él oly közel egymáshoz a haladás és tradíció, mint a Bálnában. Szép példája ennek a gasztronómiai kisfesztiválként beharangozott, a főváros rezidens állatvédő köreiben hőbörgést kiváltó Duna-parti látvány-disznóvágás, melynek keretein belül két nap alatt harminc kevésbé szerencsés állatot dolgoztak fel. Bár az év elején a budapesti Fogasházban végül a zöld közösség megbuktatott egy hasonló kezdeményezést, a Bálnában zavartalanul zajlott a családi pálinka- és kolbászdömping.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
