Az európai nyelvek egy részében a húsvétot jelentő szó a pészah (elkerülés) alatt fogyasztott kovásztalan kenyérre, a pászkára utal. A pászka szó a görög bibliafordítással vált elterjedtté, és az ortodox egyház szóhasználatában egyszerre jelöli a húsvétot és az eredeti zsidó jelentéséhez képest újraértelmezett elkerülést a halálból az életbe, a földről a mennyekbe. Erre utal az angolban ritkábban használatos passover elnevezés, míg a közismert Easter inkább a tavaszköszöntésre, akárcsak a német nyelvben az Ostern (Oestra vagy Ostara tavaszistennő a germán mitológiában).

A cseh, a szlovák, a lengyel nyelvben a húsvét elnevezése megint másra, a feltámadást megelőző Nagy Éjszakára utal. A magyar nyelv profán bájjal a húsevést emeli a feltámadás ünnepének lényegi tulajdonságává. Az ugyanis nem a hús elvételét, hanem a nagyböjt utáni magunkhoz vételét jelenti.

Egybecsengő dátumok

A 325. május 20. és július 25. között Niceában tartott első egyetemes zsinat határozata alapján, a húsvét dátumát a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapra rögzítették, és kiszámítását, kihirdetését Alexandria püspökére bízták. A húsvét-számítási metódusban, alapjaiban ma is egyetért a kettészakadt egyház római katolikus és ortodox fele, ennek ellenére mégis eltérő eredményre jutnak, aminek az oka, hogy az ortodox egyház Julius Caesar-féle ókori, a nyugati egyház pedig az ennél pontosabb Gergely naptárt használja. Akad ugyan elvi megállapodás egy egységes számítás rendszerre, ám Isten malmai ez ügyben is lassan őrölnek.

A nyugati kereszténységben a húsvét mindig március 21. és április 26. közé esik. 2015-ben a nyugati keresztény húsvétot április 5-én, a keletit egy héttel később, április 12-én ünneplik. (A zsidó húsvét, a Peszah   az idén április 3-12. közé esik.)

Szimbólumok szintjei

Amiben az egyház és a hívők milliói vélhetőleg maradéktalanul egyetértenek, az a gasztronómiai hagyomány. A hagyományhoz kötődő húsvéti ételek egyszersmind jelentések hordozói is. A húsvéti ételszimbólumok három szintjét a közvetlenül Jézushoz kötődő (bárány, „Isten báránya”), a nyomaiban pogány rítusok (tojás = újjászületés, sonka = szerencse, sütemény/kenyér = termékenység, bárány = áldozat) és a modern értelmezések (cukrok, játékok, kosárkák) elemei adják. A húsvétnak, szerte a világon, a pogány múltban is ünnepelt tojás és a germán tavasz istennő (Oestre/Ostara) szent állata, a nyúl, a legelterjedtebb szimbólumai.

MTI / EPA / Michael Reichel

A Holdból a földre

Aki látott már baknyulakat tavasszal, párzás idején gyilkos agresszivitással küzdeni, aligha tekinti a nyulat kedvesen megbújó, riadt jószágnak, pláne nem olyannak, amilyet a kereszténység szent ünnepével kapcsolatba hozhatnánk. Talán ezért is van, hogy a húsvéti nyúl, annak ellenére, hogy a számos keresztény kultúrában elterjedt és elfogadott, soha nem kapott specifikus keresztény értelmezést.

A nyúl évezredek óta a mesék, mitológiák, vallások szereplője. A kínai kultúra holdbéli nyula a Holdon növő babérfa alól gyűjti össze azokat a gyógynövényeket, amelyekből a halhatatlanság elixírjét készíti. Az ókorban általánosan elterjedten élt az a hit, hogy a mezei nyulak hermafroditák. Plinius és Plutarkhosz is ebben hittek. Az az elképzelés, hogy a mezei nyulak a szüzesség elvesztése nélkül is képesek szaporodni, vezetett el a Szűz Máriával való asszociációkhoz. Talán emiatt is, de a mezei nyúl a középkori keresztény templomok, festmények népszerű motívuma lett, különösen Észak-Európában, sőt, a zsidó széder esti imakönyv (hágádá) ábrázolásaiba is bekerült, és a pészáhi hagyománynak is része lett.

MTI / EPA / Patrick Pleul

A nyúl és a tojás kapcsolatára számos elképzelés él. Ezek egyike az alvilág germán istennőjéhez, Hélhez kötődik. A mese szerint, a nyúl eredetileg madár volt, ám Hél haragjában négylábúvá változtatta. A húsvéti nyúl (Osterhase) első, ráadásul tojással együtt történő említése Georg Franckenau német gyógyszerész és botanikus húsvéti tojásról írott „De ovis paschalibus – von Oster-Eyern” című, 1682-ben megjelent művében olvasható. „… a húsvéti nyuszi egy fészekalja tojást rejt el a kertben, a fűben, a bokrokban, s így tovább, és a felnőttek, szakadatlan kacagás közben azt akarják, hogy a fiúk keressék meg őket.” A húsvéti nyulak népszerűsége miatt nem meglepő, hogy az első cukorból, tésztából készülő húsvéti nyulak, tojások is éppen Németországban jelentek meg az 19. században, s innen terjedtek el Európában, Amerikában is.

Festett tojások

A tojás dekorálásának lehetősége már az Afrikában élő korai emberősök fantáziáját is megmozgatta, amit hatvanezer éves, karcolással díszített strucctojások is bizonyítanak. A dekorált strucctojás a sumér és egyiptomi kultúrában, ötezer évvel ezelőtt is gyakori. A tojás az ókori világban sokfelé, így Babilonban is szent szimbólum. Úgy hitték, hogy egy csodálatos méretű tojás hullott az egekből az Eufrátesz vizébe, s ebből a csodálatos tojásból kelt ki a szerelem istennője. A misztikus tojás gondolata a világ számos pontján felbukkant. Rómában, a szexualitással hírbe hozott bacchanáliák ceremóniáinak része. A tojás a termékenység (halhatatlanság, megfiatalodás) szimbóluma, ezért is kacsolódik a krisztusi feltámadáshoz, újjászületéshez. Ennél praktikusabb ok, hogy a korai keresztény böjti rendben, a negyvennapos húsvéti nagyböjt alatt sokfelé még tojás sem lehetett enni, amitől a (húsvéti) tojást még kívánatosabb lett.

MTI / H. Szabó Sándor

A pirosra festett tojás ötezer évvel Krisztus előtt az életerő és a barátság jelképe volt a tavaszi napéjegyenlőség idején. A messzi régmúltban, Kínában jelent meg az a szokás, hogy a gyermekeknek a boldogságot és hosszú életet jelképező piros színre festett tojás vittek a születésnapjukra. A festett tojások ajándékozása a perzsáknál is fellelhető. A tojás a kereszténység szimbólumrendszerében újabb tartalmakat nyert, s a tojáshéj annak a sziklasírnak lett jelképe, amelyből Jézus harmadnapra feltámadott.

A tojásfestéshez különféle növények főzeteit használták. A barna színt a hagyma héja; a feketét a tölgy, égerfa kérge, dió héja; az arany színt a fiatal almafa kérge, vagy a körömvirág; a lilát a mályvavirág szirmai; a zöldet a rozs fiatal hajtásai, vagy a meténg levelei; a rózsaszínt a cékla levei szolgáltatták. A színeknek régiónként változó jelentése lehetett. A piros talán a legrégibb szimbólum a színek között, s igen sok jelentést tulajdonítanak neki. Lehet minden, s mindennek az ellenkezője is. Ez az éltető vér, a menny, az éj, az öröm, a boldogság, a remény, a házasság, a szeretet színe is. A tojás piros színe Krisztus vérét (és a pogány tüzet) jelképezi.

Benn a bárány

A húsvéti liliomok, pillangók, barkaágak, gyertyák, keresztek, oroszlán (Jézus = a bűnön és halálon győztes Júda oroszlánja) társaságában, a megszentelt ételek közül a húsvéti bárány az ünnep legkifejezőbb szimbóluma. A húsvéti bárány ószövetségi előképe az Egyiptomból való szabadulás előestéjén kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel elfogyasztott páskabárány. A bárány sütése nálunk is szokás, sokhelyütt – például Erdélyben – nem is képzelhető el a húsvét bárányétel nélkül.

AFP / Ingo Wagner

Bár kétségtelen, hogy nem veheti fel a népszerűségi versenyt, a kereszténység előtti pogány Európában a szerencsét szimbolizáló sonkával, ami nélkül tényleg elképzelhetetlen a húsvéti asztal.