A sztoriból megtudjuk, kik is ezek a minyonok és hogyan jutottak el Gruhoz.

Aki első olvasás után újra nekimegy a fenti mondatnak, annak kimaradt valami valószerűtlenül sárga és nem mellesleg okosan vicces dolog az elmúlt öt év popkulturális terméséből.

A minyonok kicsi, Tic Tac-szerű izék, egy vagy két szemmel, farmer kertésznadrágban. Zseniális, spanyol és angol beütéssel játszó halandzsanyelven beszélnek, nem lehet őket leszállítani a bulivonatról és imádják a banánt (ki nem?).  Fő életcéljuk mindemellett az, hogy egy arra érdemes szupergonoszt szolgáljanak.

És nincs azzal gond, hogy mindennek továbbra sincs sok értelme. Az sem valószínű, hogy az Universal fejesei hasra estek volna a fent vázoltaktól – ha mindezt így, önmagában hallják.

Minions

A Minyonok esetében viszont egy öt éve működő, sikeres franchise sokadik darabjáról beszélünk. A 2010-ben bemutatott első Gru-film óta a sárga lények bejáratott márkát jelentenek. A minyonos tárgyak legalább olyan mértékben árasztják el a világot, mint az érthetetlen okokból Kittynek integető masnis kismacskák.

Közben a rivális Pixar az elmúlt években visszavett a mindenki számára ismert gigantikus szárnyalásból (például a Szörny Rt. vagy a Verdák nem túl eredeti folytatásaival, igaz most épp úgy tűnik, visszatalál önmagához a megasikeres, megint eredeti sztorival jövő Agymanókkal). A minyonokkal körülvett, gonoszságot karrierként űző, árva, hegyesorrú Gru története közben megérdemelten emelkedett ki az animációs-versenyből.

Az első Gru-film humora, emberiessége és kedvessége közel állt az olyan mostanában hiányolt Pixar-mesterművekhez, mint a Fel!, a Nemo nyomában vagy a WALL-E. 2013-ban jött ki a folytatás, a Minyonok pedig most a 2017-re tervezett harmadik részt előzi meg. A Gru-világban a nagyjátékfilmeken túl összesen hat kisfilm is megjelent, nem beszélve a minyonos videojátékokról vagy hullámvasútról a floridai Orlandóban.

Rémegyszerű képlet alapján dönthettek tehát a Universánál, hogy az első két film önálló életet élő karaktereinek saját filmet csináljanak. A számok alapján úgy tűnik, a számítás bejött, de ahogy az a folytatás-előzmény-spinoff (a spinoffokban egy általában az eredeti filmből kiemelkedő karakter kap külön történetet – a szerk.) filmeknél lenni szokott, a tartalommal van baj.

A minyonokat bármilyen helyzetbe bele lehet tolni egészen, abszurdig fokozhatóan lehet velük játszani, de nem véletlen, hogy együtt csak Gru jelenlétével működnek igazán jól. Az egyke, komoly anyás problémákkal küzdő, elismerésre vágyó és a filmek során szeretni tanuló Gruhoz hasonlóan erős karakter nincs a most bemutatott Minyonokban.

A Minyonok történetét az idő hajnalán kezdjük. A törzs fejlődését a vízből kimászós résztől az összes koron keresztül a mindig jól használható hatvanas évekig követhetjük végig. A minyon-törzs a leggonoszabb gonoszt keresgélve általában nem tesz túl jó szolgálatot és véletlenszerűen kinyír minden útjába kerülő T-rex, Drakula vagy Napóleon kaliberű fickót.

Megunva a főnök-hajhászást, a minyonok végül saját civilizációt alapítanak valahol egy hófödte mezőn, ami leginkább a Grincsből ismert Kifalvához hasonlít. Mindez működik egy darabig, de megfelelő vezető nélkül az összes kis sárga izé mély depresszióba zuhan (ami amúgy a film legviccesebb jeleneteihez vezet). Végül a főhős Kevin oldalán egy Stuart és egy Bob nevűvel, nekivág az ismeretlen világnak, hogy megkeresse a törzs számára megfelelő, valódi gonoszt.

Minyonok

Rengeteg helyzetkomikummal megspékelt viccelős-bolondozós kalandozás mellett a hármas Scarlett Túlölő (Sandra Bullock hangja itthon Szávai Viktóriáé, aki jól hozza az ördögi kacajokat) személyében találja meg – a végre – női mestert. Kiemelkedően jó pontja a filmnek, hogy őt a valóságban képregény- és geektalálkozóként ismert Comic Con mintájára a Villian-Conon, vagyis a Gonoszbörzén ismerik meg.

Kiderül, hogy Scarlett az angol királynő koronájára pályázik, így a tér London lesz, az idő pedig egész pontosan 1968. Ennél jobb alapot nehezen találhattak volna a készítők a felnőtteknek kiszólós poénok szállításához, plusz a – Gru-filmeknél eddig is erős – soundtrack összeállítással sem lehetett túl sok gond.

A hősökkel végig azonosulni tudunk, még úgy is, hogy ennyire értelmezhetetlen anatómiával rendelkező lényekről van szó. A három főszereplő közül lazán válogathat bárki a családból: Kevin a törzsét megmenteni kész, okos és esendő vezető, meg különben is ő a legmagasabb. Stuart a „mindenkit letojok” kamasz mítoszát hozza, és gyanúsan végig be van állva. Bob, a kicsi, a világunkat amúgy is irányító cukiságot emeli új szintekre plüssmacival, esendőséggel és végtelen naivitással.

AFP / Illumination Entertainment / Universal Pictures

A szupergonoszság témáját és az egészen Godzilla-filmekig kiutaló akciózást is kipipálja a film egy „gigantikusra nőtt Kevin megmenti a világot” jelenetben, de mindez a legvégén így sem lesz több kellemesen szórakozva eltöltött pár nyári óránál.

Egy információt még ideteszünk a végére, ami önmagában annyira ellentmondásos, hogy nem is keresgélnénk az okait: a Minyonok 12-es karikát kapott. Nem mintha ez bárkit zavarna.