Szedzsima Kazujo és Nisizava Rjúe húsz éve dolgozik együtt. Mindketten nagyágyúnak számítanak a szakmájukban. A páros nőtagjának, az 59 éves Szedzsimának még azt is elhittük, hogy lelkes a budapesti munkáért, a nála tízessel fiatalabb Nisizaváról pedig annyi talán kiderült, hogy protokollt tekintve laza. Mindenesetre Converse-ben jött aláírni.

November végén derült ki, hogy a japán Sanaa építésziroda terve nyert a norvég Snøhettával szemben (a tavaly októberben kiírt meghívásos pályázatra összesen kilencen jelentkeztek, köztük a szándékosan érvénytelen pályamunkát leadó magyar Zoboki iroda).

A japán páros még csak egyszer járt a Ligetben, eddig Pestről küldött dokumentáció segítségével terveztek. A parktól le vannak nyűgözve, legalábbis bármiről kérdeztük őket, a „fák” és a „zöld” visszatérő szavak voltak. „Gyönyörű a helyszínünk. Éppen középen van, különleges, ahogyan körülveszik az emberek” – mondta Nisizava.

Szedzsima Kazujo és Nisizava Rjúe

Fazekas István

Arról, hogy az új Nemzeti Galéria a szép múltú Petőfi Csarnok helyén épül fel, a japán építészek mindössze annyit hallottak, hogy koncertek voltak itt korábban és működött valami kávézó is. A jelenlegi Galériát a Várban most nem tudták megnézni, nem volt elég idő, de legközelebb lesz.

Budapestről Szedzsimának a rövid látogatás alatt nagyon jó benyomása lett. „Tiszteletre méltó, ahogyan a történelmi emlékek megmaradtak, hogy ebből a szempontból nem turistásodott el a város. Még számomra is nyilvánvaló a történeti folytonosság – ezt érezni az utcákon, a város hangulatán is.”

Nem értették, miért kérdezzük, mi motiválta őket a magyar Nemzeti Galéria megépítésében. Különleges lehetőségnek tartják, főleg a park szerepe miatt.

Sztárok a pályán

A Liget korábban behozott már egy másik, szintén ismert japán szakembert a projektbe: Fudzsimoto Szou a Hungexpo helyén épülő Magyar Zene Házát húzhatja fel 2018-ig. Ekkora nevek ekkora beruházásokban korábban még nem dolgoztak Budapestnek. Az általunk megkérdezett építészek, a képzőművészeti színteret ismerő szakemberek alapvetően elválasztják a Liget Projektet több éve övező, ezer szálon futó professzionális, civil és politikai vitát a japán építészek elismert teljesítményétől. Csak a Galériával kapcsolatban ugyanis a Sanaa általában pozitív, várakozó megítélése szinte elveszik a problémák között.

Alapkérdés az intézményeket tömörítő, centralizáló múzeumi negyed koncepció jogosultsága, a Galéria Várból való elmozdításának erősen politikus oka, vagy akár a tény, hogy a képzőművészeti színteret a rendszerváltás óta példátlan befolyással uralja a konzervatív kormányakarat. A Liget jelképes projekt. A magától értetődő civil szempontok mellett (ne vágják ki a fákat, ne rombolják le a Kertemet) Budapest arculatát hosszú időre meghatározó, komoly turisztikai szempontokról is szól. Mindebben a Nemzeti Galéria szerepe szimbolikus tényező.

MTI / SANAA építésziroda

„Közösen, sok (szak)emberrel együtt elgondolkozni (...), vajon mennyi kiállítótérre lehet szüksége még Budapestnek (...), hány múzeum átépítését és költöztetését bírja el reálisan a város úgy, hogy mindez 30-50 éves távlatban is fenntartható lehessen” – írta például korábban Mélyi József művészettörténész azzal kapcsolatban, mit hiányol a szakma, amely azt hánytorgatja fel, hogy a gigantikus vállalkozás – az új középületek összköltsége a mostani tervek szerint 75 milliárd forint – mögött jelenleg egy ember, a miniszteri biztos Baán László áll.

A világos, konszenzusos üzenettel bíró tervezés hiánya annyiban tűnhetett fel a japán építészeknek, hogy pályázásuk ideje közben változott a projekt. A Galéria mégsem lesz összevonva a most Művészetek Palotája mellett működő Ludwig Múzeummal, így körülbelül húsz százalékkal csökkent az épület nagysága. Emellett az Ötvenhatosok terén Városligeti Színházat építenek Fotómúzeum és Magyar Építészeti Múzeum helyett.

Nem csupán múzeum

„Nem tudtunk erről korábban, de mikor megérkeztünk, mindenki erről kezdett kérdezni” – reagált Szedzsima arra a kérdésre, hogy hallottak-e a projektet körülvevő vitákról. „Próbáljuk megérteni a helyzetet, figyelünk, és érdekel minket az emberek véleménye” – folytatta.

Nisizava hozzátette, hogy ehhez több idő kell. „Számunkra az az érdekes, hogy tiszteletben tartsuk a természetet és harmóniában legyünk a parkkal.” Szedzsima arról is beszélt, hogy kevés az a terv, amivel mindenki százszázalékosan egyet tud érteni, de persze szeretnék, hogy az emberek szeressék, amit építenek. Valószínűleg ez a jövőben kiderül majd: az építészek szokták követni a projektjeiket, megnézik, hogyan funkcionál, amit létre hoztak. „Igyekszünk a legtöbbet kihozni magunkból” – mondta még Szedzsima.

MTI / SANAA építésziroda

Arra kérdésre, mennyiben tekinthető progresszívnek a központosított múzeumi negyed gondolata, Nisizava diplomatikusan válaszolt. „Az, hogy a Nemzeti Galéria ekkora parkba kerül, szerintem szuper dolog. Mi nem csak múzeumi épületet szeretnénk építeni, ami érdekes a képzőművészet kedvelőinek. A múzeumot szeretnénk összekötni a parkkal, hogy mindenki számára nyitott területet hozzunk létre. Folyamatosságra törekszünk az építészet és a természet között. Szerintem ez más valami lesz, mint amit itt korábban ismertek az emberek.”

Szedzsima azt mondta, nem szükséges feltétlenül sűríteni, de a Liget esetében izgalmasnak tartják a múzeumok közötti kapcsolatteremtés szerepét. „A művészet az egyik legfontosabb kommunikációs eszköz abban, hogy megértsünk más embereket, történelmet, kultúrát. A művészet különböző nézeteket és gondolatokat terjeszt. A múzeum persze arra is való, hogy művészetet lássunk benne, de alapvetően arra is jó, hogy nyílt térben teremtsen kommunikációs lehetőséget.”

A park teljes megújítására a Városliget Zrt. idén tavasszal hirdet majd tájépítészeti tervpályázatot. Az új Nemzeti Galériát várhatóan a második ütemben, 2019-be adják át.