A Cloverfield Lane 10-nek a címén kívül egyetlen egy köze van a 2008-as talált kamerás szörnymozihoz, a Cloverfieldhez: mindkettő a J.J. Abrams körül kialakult alkotói bagázs terméke. Vagyis van benne valami, ami – ha máshogy nem is, bár itt pont igen – marketing-ügyileg feldobja az egészet. Míg a nyolc évvel ezelőtti darab az egyik első olyan film volt, amit a vírusmarketing eszközeivel promóztak be, a Cloverfield Lane 10 pont, hogy egy idejétmúlt eszközt vetett be: egyáltalán nem promózták.

Kevesebb mint két hónappal a premier előtt, 2016 januárjában, az első előzetes megjelentetésével derült ki, miről is van szó: Abramsék a Cloverfield szellemi örökösének nevezik, ami hangulatában hasonlít a 2008-as filmre, de nemhogy azonos szereplők nincsenek benne – nem is ugyanabban az univerzumban játszódik.

UIP-Duna Film

Talán nem kell részletezni, hogy egy olyan időben, amikor egy film marketingjét gyakran már egy évvel a bemutató előtt elkezdik, és amikor egy forgatás első napja után már teli van a Twitter lesifotókkal, mekkora teljesítmény szinte teljes titokban tartani egy olyan film készítését, amelyben azért nem lelkes amatőrök vesznek részt, hanem mondjuk John Goodman vagy a népszerű scream queen Mary Elizabeth Winstead.

Tulajdonképpen már most azt kéne mondanom, hogy irány a mozi, úgyhogy innentől már csak akkor olvasson tovább, ha szüksége van még egy kis infóra, és nem bánja, ha emiatt minimálisan csorbul a moziélmény.

Az utóbbi által alakított Michelle épp egy láthatóan nagy balhé után menekül, minél messzebb a férjétől, amikor hirtelen autóbaleset éri. Amikor magához tér, már egy kis betonszobában találja magát, a falhoz láncolva, az egyetlen lehetséges kiutat pedig egy atombiztosnak tűnő ajtó jelenti. Különböző hangok hallatszódnak az ajtón kívülről, de nem biztos, hogy Michelle akarja látni, ki vagy mi mászkál odakint.

UIP-Duna Film

Aztán kénytelen szembesülni vele. A nagydarab, zilált külsejű Howard (John Goodman) lép be az ajtón, aki szép lassan próbálja a halálfélelem határán mozgó lánynak elmagyarázni a saját igazát: ő tulajdonképpen megmentette a lányt, azzal, hogy lehozta a bunkerébe, mert kint mindenki meghalt, nukleáris háború zajlik, ráadásul a helikopterek hangjából ítélve valószínűleg az oroszok vagy a marslakók intéznek támadásokat Amerika ellen.

Michelle fejében ugyanazok a gondolatok kavarognak, mint a nézőében: ez a csávó megőrült? Látszólag nem akarja bántani, akkor lehet, hogy mégis igaza van? Hogy lehetne innen kimenekülni? Egyáltalán szükség van rá?

És ami igazán zseniálissá – és a szimpla szűk térbe zárt, horror-elemekkel dolgozó thrillerek helyett Abrams-kompatibilissé – teszi a filmet, az az, hogy a fogvatartó (esetünkben Howard) helyett a fogvatartott (a nagy manipulátornak bizonyuló Michelle) irányítja a történéseket. Ezzel egyrészt a néző is sokkal jobban bele tudja élni magát a főhős szerepébe, vagyis sokkal nagyobb lesz a komfortérzete, amikor valami sikerül, de egyben a tétek is nagyobbak – vagyis amikor szorított helyzetbe kerül Michelle, bennünk is felmegy az adrenalin. Másrészt pedig a film egyik legnagyobb kérdésére – azaz ki is valójában Howard, és mi a célja – adott aktuális válaszunk is jóval ambivalensebb lesz.

UIP-Duna Film

De van egy harmadik szereplőnk is: a tipikus déli, farmon nevelkedett, egyszerű Emmett (John Gallagher Jr., akit legtöbben talán a The Newsroom Jimjeként ismerhetnek) Howard régi ismerőse, aki láthatóan a két nézőpont közt tengődik: úgy érzi, nincs oka megkérdőjelezni Howard összeesküvés-elméletét, de közben a lány kételye is ragadósnak tűnik. Ez a trió pedig jobb híján, szépen lassan elkezd családként viselni – a diszfunkcionális fajtából.

J.J. Abramsre jellemző, hogy szereti a mainstreamben ismeretlen rendezőknek megadni a kezdő löketet: Dan Trachtenberg eddig reklámokon kívül egy rövidfilmmel vetette észre magát, a Portal nevű videojáték alapján készített 7 perces darab hamar kultikussá vált a gamer-társadalomban. Trachtenberg igazi műfajfilmes zseniként pozícionálta magát a Cloverfield Lane 10-zel, aki a thriller, az akció és a sci-fi váltogatása mellé még egy adag humort is be tud csempészni a filmjébe. A forgatókönyv tökéletes ritmusáról pedig sokat elmond, hogy a Whiplash író-rendezője, Damien Chazelle is besegített a munkálatokba.

A kamarathriller hálás műfaj, hát még, ha ilyen feszesre húzzák. A Cloverfield Lane 10 az év eddigi legnagyobb meglepetése – már az is önmagában meglepetés, hogy eljutott a magyar mozikba. Nem érdemes kihagyni.

A 10 legjobb kamarathrillert ebben a cikkben szedtük össze.