A múzeum honlapján olvasható közlemény szerint olyan tárgyakról van szó, amelyeket az auschwitz-birkenaui rámpán végzett szelekciónál a gázkamrába kerülő embereknek sikerült megtartaniuk. Vannak köztük gyógyszeres és parfümös flakonok, ékszerek, órák, pipák, tűzgyújtók, edény- és cipődarabok, kések, kulcsok, kefék.

A múzeum munkatársai több hónapja kutattak az 1967-ben a birkenaui gázkamrák helyén végzett régészeti ásatáson megtalált tárgyak után. Az ásatásról egy korabeli dokumentumfilm alapján értesültek, az akkor előkerült tárgyaknak azonban csak egy kis része maradt meg.

Az elveszett leletek utáni nyomozást nehezítette, hogy nem él már a dokumentumfilm szerzője, Andrzej Brzozowski, és sokan meghaltak az ásatások szemtanúi közül is. Az 1989-es rendszerváltás után az illetékes intézményeket átszervezték, így a levéltári kutatás eredménytelennek bizonyult.

Az elveszettnek hitt gyűjteményre végül a Lengyel Tudományos Akadémia egyik épületében bukkantak rá 48 dobozban, darabonként csomagolva.

Piotr Cywinski, az auschwitzi múzeum igazgatója szerint a tárgyakat 1967-ben valószínűleg további kutatás miatt vitték be az akadémiára. "Néhány hónappal később, 1968-ban azonban politikai fordulat következett be, és az akkori kommunista hatalom élesen antiszemita irányt választott" – emlékeztetett Cywinski.

A megtalált gyűjteményt visszavitték az auschwitzi múzeumba, ahol a tárgyakat már leltározzák, szükség esetén konzerválják is.

Az auschwitzi koncentrációs tábort 1940-ben állították fel a nácik, az Auschwitz II-Birkenau koncentrációs tábort két évvel később. A nácik a táborokban több mint egymillió embert öltek meg, főleg zsidókat, de lengyelek, cigányok, szovjet hadifoglyok és más nemzetiségű foglyok is voltak az áldozatok között. 1947-től Auschwitz és Auschwitz II-Birkenau múzeumként működik. Az auschwitzi koncentrációs tábor az egyetlen egykori náci német haláltábor, amely szerepel az UNESCO világörökségi listáján.