A magyar kormány képviseletében Deutsch Tamás internetes trollkodás- és sértegetésügyi miniszterelnöki biztos a minap bejelentette, elkészült a nagy mű: a kormány Digitális Oktatási Stratégiát hirdet!

Bármilyen kezdeményezést, ami az oktatás digitalizációját szolgálja, érdemes lenne támogatni. Akármilyen csökött, akármilyen megkésett, akármennyire végiggondolatlan is a terv, minden forint, ami valóban megjelenik a közoktatás digitalizációjában – és nem fideszes zsebekben köt ki ezen a jogcímen – jó helyre megy. A magyar oktatás ugyanis már ma is olyan mértékben lemaradt a világtól, beleértve a közép-kelet-európai régió képzési rendszereit a kódolás területén is, hogy itt a lehető legbutább, legfideszesebb ráfordítás is jobb, mint a semmi.

No de nézzük, mit tudunk eddig erről az elképzelésről.

Először is, a Digitális Oktatási Stratégia (e cikk lezárásának időpontjában, augusztus 4-én) nincs fent a neten, sem a kormány honlapján, sem máshol. Vagy kézzel írták, vagy nem létezik, vagy egyszerűen odáig sem jutottak el, hogy kitegyék valahová online.

Másodszor: az árulkodó név. A stratégia DOS néven fut. A DOS egy először 1966-ban (!) megjelent operációs rendszer volt, idén ünnepelhetnénk 50. születésnapját. Öregebb a kockaladánál. Igazi jelentősége a mindennapi felhasználók számára nagyjából a 90-es évek elejéig volt, ekkor már a ma ismert Windows elődei igen elterjedtek voltak, 1995 után pedig gyakorlatilag eltűnt a mindennapokból. A névválasztás túlmutat önmagán: ez a kormány 2016-ban egy tényleg évtizedek óta lejárt technológiával szeretne haladni a korral. 

Sergey Ryzhov

Az igazi baj persze nem ez, hanem az ígérgetésnek tökéletesen ellentmondó, kártékony politika. Ma gyakorlatilag minden, minket körülvevő ország jobban áll informatikai képzésben, mint Magyarország. Csak ebben az országban 22 000 informatikus tudna egyik napról a másikra elhelyezkedni, ennyien hiányoznak a piacról. Ehhez képest ez a kormány:

• Szűkítette és leépítette az informatikaoktatást az iskolákban,
• Csökkentették az informatikai óraszámokat (alsó tagozatban nincs, a felső tagozatban összesen 8 óra jut informatikára),
• Az iskolai számítógépparkok korszerűtlenek, lerohadnak, de nem szánnak pénzt a pótlásukra,
• Fel sem merült, hogy a programozás, a kódírás bármilyen módon megjelenjen a közoktatásban,
• A tanteremfelújításra indult Öveges-programot a NAV szerint bűnszervezet-szerűen lopták szét,
• Borzasztó minőségű, sokszor ideológiailag is problémás papírtankönyvekre költ az állam, miközben érdemi digitális tananyagfejlesztés nem történik.

A magyar kormány vagy nem érti, hogy az informatika a társadalmi mobilitás egyik leghatékonyabb, legolcsóbb csatornája 2016-ban, vagy nem akar társadalmi mobilitást. Egyik rosszabb, mint a másik.

Ehhez képest:

• Nagy-Britanniában a programozás alapjait az általános iskolai tananyag részeként tanítják,
• az Egyesült Államok 4,124 milliárd dollárt fordít informatikaképzésre a normál oktatásfinanszírozáson felül,
• Finnországban szeptembertől megkezdik a kódolás tanítását más tárgyakba integrálva az általános iskola szintjén (a finn rendszer ennél összetettebb, de a lényeg világos: szeptemberben elkezdik)
• Európa legtöbb országában tervezik a programozás-oktatás általános megjelenését a közoktatásban,
• nagyjából a világ minden táján azt próbálják megfejteni a közoktatást építők, hogyan integrálhatják a kódolást a közoktatás mindennapjaiba.

De elég, ha csak átnézünk a szomszédos Kolozsvárra, milyen jelentősége van annak, hogy egy térség hogyan áll az informatikához, mennyire támogatja a tudás elterjedését.

Ma a programozás alapjait csak piaci alapon, fizetős tanfolyamokon és táborokban sajátíthatják el a magyar gyerekek. Ez egyébként nagyon jó dolog: az ország akkor sem áll le, ha az aktuális kormánya épp idióta rombolást folytat a közoktatásban. A kormány munkáját látva mégis siralmas, hogy egy ágazat, ahonnan 22 000 ember hiányzik országon belül, ahonnan 6-700 000 fő hiányzik Európában, nem az állam támogatása mellett, hanem az állam idióta politikája ellenére halad és sikeres. Alapvetően elhibázott gazdaságpolitika, torz adórendszer, szegényellenes intézkedések közepette működik a képzés, azaz a magyar kormány akkor sem tudna több kárt okozni az informatikaképzésnek, ha ez lenne a meghirdetett célja. Szomorú belegondolni, hogy ettől még az Orbán-kormány működési előképének bátran tekinthető egypártrendszer is előbbre látott az informatika területén. 1981-ben a Művelődési Minisztérium Iskolaszámítógép néven indított programot, amelynek célja számítógépek iskolai beszerzése és a BASIC-programnyelv oktatása volt tanároknak és diákoknak egyaránt. 

Innen nézve nincs túl sok okunk a bizakodásra a senki által nem látott DOS-t illetően sem. Miután a magyar kormány másfél éve meg akarta adóztatni az internetet, most pedig sikeresen szorította ki az országból a személyszállítást megújító Ubert, nehéz elhinni, hogy hirtelen rájöttek volna, rossz úton járnak. Ráadásul a bejelentő sajtótájékoztatón Czunyiné Bertalan Judit arról beszélt, hogy ez a stratégia nem „kiváltja”, hanem „kiegészítésként alternatívát kínál az iskoláknak és a pedagógiai módszertannak”. Mivel a Nemzeti Alaptanterv összesen 10 % mozgásszabadságot hagy a magyar tanároknak, ezt a kijelentést tekinthetjük egyszerűen hazugságnak.

Nyári lufieregetést látunk. PR-t, sajtótájékoztatót, nagy szavakat, amik mögött nincs semmi, csak ugyanaz az évtizedekkel ezelőtt rekedt, magába forduló, bezárkózó és buta kormányzás, amit hat éve látunk. A kormány, amit az az Orbán Viktor vezet, akinek a Várba tervezett erkélyes irodájáról papírtérkép van az irodájában, de számítógép nincs. Akinek egyik jobbkeze, Kubatov Gábor szerint semmi köze a számítógéphez.

Márpedig láttuk: amit Orbán nem ért, amivel nem tud mit kezdeni, azt megpróbálja felszámolni, leállítani, esetleg ellopni vagy megadóztatni. Ezeket nem lehet az internettel, ráadásul túl sok szabad információ áramlik rajta, nincs az a hivatal, amelyik meg tudja büntetni vagy zsarolni az internetet, így jobb hagyni az egészet. Ez nagyjából egy közép-ázsiai diktatúra mentális felkészültségének a szintje.

Ez a kormány nem képes hozzájárulni ahhoz, hogy Magyarország alkalmazkodjon az információs korhoz. De ettől még a feladat itt van. Már az Y-generáció sem várja meg, amíg bármelyik kormány képes felnőni a valóság átalakulásához, az utánuk jövők – Z-generáció, „Alfa-generáció” – pedig már egészen más fogalmakban gondolkodnak, mint a hazai politika egyáltalán.

Ezért kell azonnali, határozott változás. Új szemléletre, új gondolkodásra és épp ezért új kormányra van szükség ahhoz, hogy a magyar közpolitika a helyes irányba fordulhasson. Minden módon támogatnunk kell a digitális tudás terjedését. Eszközöket, tudást és szabadságot kell adnunk a magyar gyerekeknek, tanároknak és szüleiknek is, mindenkinek, hogy közelebb kerüljenek az információs korhoz. Nem az a cél, hogy mindenki programozó legyen, hanem az, hogy mindenki értse a mai kor logikáját és működését. Így változtathatjuk meg gondolkodásunkat és ezáltal lehetünk sikeresebbek az életünkben, és így lehetünk újra sikeres ország.

Velük ez nem fog menni. A változás akarat kérdése.

A szerző oktatáspolitikus, az MSZP országgyűlési képviselője.