"Kezdő színészként elindultam a Cinecittába (a legendás olasz filmstúdió, mely az ötvenes és hatvanas években sorra termelte a jobbnál jobb filmeket, például Fellinitől), de egyszerűen nem találtam a helyet, ezért szomorúan hazaindultam Párizsba. Nem sokkal később azonban jött egy távirat Vittorio De Sicától, hogy szerepeljek a filmjében Sophia Lorennel együtt" – sztorizott még fiatalkoráról, és első találkozásáról az olasz filmesekkel közvetlenül az életműdíj átvétele után Jean-Paul Belmondo csütörtökön a Velencei Filmfesztiválon. Belmondo nem csak így udvarolt az olaszoknak:

Játszhattam Sophia Lorennel, ó! Gina Lollobridgidával, ó!  Claudia Cardinaléval, ó! Ez három jó ok, amiért imádom az olasz mozit

– mondta a színész, akinek rövid megnyilatkozása természetesen szűnni nem akaró tapsot kapott a teremben.

A köszöntőbeszédet Sophie Marceau mondta a díj átadása előtt. A francia színésznő szerint Belmondo rengeteg nőt tarthatott a karjaiban filmekben, többek között őt magát is (a Kellemes húsvéti ünnepeket! című moziban játszottak együtt), amit sohasem fog elfelejteni. A mozi egyik legnagyobb hősének nevezte Belmondót, aki "az előadóművészetben és a szerelemben is igazi profi", és aki hosszú pályafutása alatt szinte az összes nagy rendezővel együtt dolgozhatott. De Marceau szerint Belmondo nem csak a filmvásznon, hanem a színházban és családapaként is bizonyított.

hvg.hu

Mint ismert, Belmondo 2001-es szélütése óta már kevés szerepet vállal, de egy-egy filmben még azért feltűnt az utóbbi években is. Legutóbb De Sica A sorompók lezárulnak című neorealista filmjének remake-jében (Egy ember és kutyája) láthattuk komolyabb szerepben.

Korábbi bővebb cikkünket Belmondo pályafutásáról itt olvashatja.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!