Talán nincs a magyar tévénéző számára vonzóbb név Arnold Schwarzeneggerénél, más legalábbis nehezen magyarázza, hogy egyetlen hét sem telhet el valamelyik slágerfilmje nélkül. Persze valahol érthető – az Izmos Hollywood legtöbb tagja kizárólag akciófilmekre szakosodott, míg Schwarzeneggert mindig sikerült bepalizni egy Ikrekre, egy Ovizsarura vagy egy Juniorra, így már a gyereket is hamar hozzá lehet szoktatni az arcához. És azért a szerencse is mellé állt, mert ikonikus megjelenésében olyan zsánermesterek látták meg a múzsát, mint James Cameron vagy Paul Verhoeven.

UIP-Duna Film

De miként jut el valaki egy kis oszták faluból odáig, hogy az Empire magazin minden idők 20. legnagyobb filmsztárjának nevezze? A példa szerint úgy, hogy nem enged a szülői nyomásnak. A náci párthoz a világháború előtt önként csatlakozó édesapja egyébként is jobban kedvelte elsőszülött fiát, az 1971-ben ittas vezetése okozta autóbalesetben elhunyt Meinhardot, míg Arnolddal a kőkemény fizikai nevelésen kívül szinte egyáltalán nem foglalkozott. Azt akarta, hogy focista legyen belőle, de a fiút inkább a kaliforniai testépítők képei inspirálták, így a pálya helyett az edzőtermet választotta.

Három-négy év szigorú gyúrás után 18 éves korában megnyerte élete egyik első versenyét, amin indult: a Junior Mr. Európát, amire a katonaságból ellógva készült fel. Egy évvel később a felnőtt Mr. Európa versenyt is győzelemmel zárta, majd 1970-től kezdve hat éven keresztül ült a testépítés trónján, sorozatban hatszor nyerte meg ugyanis a Mr. Olympia nevű csúcsversenyt, mielőtt 1980-ban még egyszer elhódította a címet. Elhivatottságát sokáig illusztrálták a hollywoodi karrierjét beindító testépítő dokudrámában, az Acélizomban elhangzott szavaival, miszerint azért nem vett részt édesapja ’72-es temetésén, mert akkor épp edzése volt. Később kiderült, ez előre megírt sztori volt, de közeli ismerősei szerint ettől függetlenül mindig is hideg távolságtartással beszélt apjáról.

Lassan ötven éve, 1968-tól kezdve él az Egyesült Államokban, ahova még a testépítő-legenda, Joe Weider vitte ki, és ahol másik gyermekkori szenvedélyéhez, a filmezéshez is közel tudott kerülni. A furcsán beszélő, kimondhatatlan nevű izomkolosszus elég különös figura volt ahhoz, hogy egyből egy kis költségvetésű fantasy-vígátékban (Herkules New Yorkban) találja magát – olyan durva német akcentusa volt a forgatás idején, hogy utószinkronnal kellett kifoltozni a szerepét, amely egy a kevés közül, amiket később megbánt. Stagnáló színészi karrierjét végül pont a testépítés indította be: az 1976-os Maradj éhen! már Golden Globe-jelölést ért neki, az Acélizommal pedig a jövőbeli színész mögötti arcát is megismerhették, de az igazi áttörésre még így is várnia kellett öt évet.

AFP / Photo12 / Archives du 7e Art / Universal Pictures

Bár fizikuma és jelleme kimondottan korlátozták, milyen szerepekre pályázhat, a Conan, a barbár producerei pont az Acélizomban látott erős, céltudatos, mégis visszafogott hőst látták meg benne, amikor Sylvester Stallone vagy Charles Bronson helyett őt keresték meg a címszereppel. A fantasy óriási közönségsiker lett, gyorsan le is forgattak egy második részt, de mire a Conan, a pusztító 1984-ben a mozikba került, már mindenki egy másik Schwarzenegger-filmre figyelt. James Cameron először Kyle Reese szerepét ajánlotta fel az osztráknak, miközben a stúdió mindenképp egy forró nevet akart a Terminátor címszerepében látni – Stallonét és Mel Gibsont nem érdekelte a dolog, a stúdió által javasolt O.J. Simpsont pedig azért utasította vissza a rendező, mert nem tudta őt elképzelni gyilkosként.

A Terminátor már nem csak a nézőknek, hanem a kritikusoknak is bejött, Schwarzenegger pedig a nyolcvanas évek közepe felé igyekezhetett behozni a lemaradását, hogy ő legyen a jellegzetes évtized első számú akciósztárja. Kommandó, Piszkos alku, Predator – ma már lehetetlen ezeket a címeket nem a tévébemondó hangján hallani.

Olyan hirtelen lett olyan megkerülhetetlen figura, hogy szinte el sem hisszük, de igazából legfeljebb 15 évig volt értékelhető, viszonylag egyenletes színészi karrierje.

Hagyományos akciószerepekkel már szinte csak James Cameron látta el, igaz, a Terminátor 2 és a Két tűz között is egyértelműen Schwarzenegger legjobb filmjei közé tartozik. A nyolcvanas évek végétől azonban más területekre is kalandozott: egymást váltották az ambiciózus sci-fi/fantasy-projektek és a leghollywoodibb vígjátékok. Stephen King- és Philip K. Dick-víziókat keltett életre karrierje talán legmegosztóbb komoly filmjeiben, A menekülő emberben és a Paul Verhoeven-féle Total Recall – Az emlékmásban, és Shane Black elvetemült meta-szatírájával zavarta meg nézők millióit Az utolsó akcióhősben.

AFP / Archives du 7ème Art / Photo12

A legnagyobb értetlenséget persze az Ivan Reitman-trilógia, vagyis az a három vígjátéka válthatta ki a félelmet nem ismerő akciósztár rajongóiban, amelyek szerencsére mind olyan könnyen megjegyezhető címet kaptak, hogy ugye kapásból soroljuk: Ikrek, Ovizsaru, Junior. Bármit is gondolunk ezekről a generációk gyerekkorát meghatározó filmekről, Arnold Schwarzenegger és Danny DeVito párosának képe valószínűleg a legviccesebb dolog, amit egy moziplakáton el tudunk képzelni. A Reszkessetek, betörők! árnyékában azért a magyar tévében is el lehet kapni szezonálisan a Hull a pelyhes című karácsonyi filmjét, amely 1996-os premiere után már csak a gyalázatos emlékű Batman és Robinban játszotta el Mr. Fagy szerepét, mielőtt kivett egy hosszabb szabadságot hátsérülése miatt.

Néhány évvel és pár felejthető, egyre kevésbé sikeres filmmel (Ítéletnap, A hatodik napon, Terminátor 3) később aztán már egy hosszabb búcsút intett a mozinak – 2003. október 7-én egy rendkívüli szavazás során megválasztották Kalifornia kormányzójának. A kezdetektől a Governator becenévvel illetett színész-politikus egyszer sem vette fel az évi 175 ezer dolláros fizetését és a klímaváltozás elleni küzdelem élharcosa volt, cserébe kemény vitát szított a Republikánus Párton belül, amikor demokrata kabinetfőnököt választott maga mellé, ráadásul csaknem megtriplázta az államadósságot – igaz, a 2011-ig tartó kormányzósága alá esett a gazdasági világválság is. Politikai aktivitása ma már leginkább abban merül ki, hogy – amikor épp nem Orbánnal fotózkodik – Trumpnak üzenget.

A politikai búcsú utáni hónapok leginkább a magánéleti botrányáról szóltak. 1986-ban vette feleségül John F. Kennedy unokahúgát, Maria Shrivert, aki két fiút és két lányt szült neki – csakhogy nem ő volt az egyetlen: 2011-ben kiderült, hogy tizennégy évvel korábban az akkori házvezetőnőjüket is teherbe ejtette a színész. Schwarzenegger és Shiver a válás után közösen nevelte az azóta már felnőtt korú két kisebb gyermekét.

Egy ideig újabb akciószerepekkel próbálta visszaszerezni renoméját, de az Expendables-filmek az izgalmas cameókon túl kifulladtak, a Szupercella- vagy Szabotázs-szintű filmek pedig semmilyen színt nem tudtak hozzáadni az életművéhez. Mivel drámai próbálkozásai (Maggie, Utóhatás) is bebuktak, úgy tűnik, Schwarzi számára sincs más út, mint beszállni a nosztalgiaiparba: a legutóbbi Terminátornál azért reméljük, jobb lesz a tervezett Conan legendája, ha pedig tényleg összejön a Hármasikrek című film, Eddie Murphyvel kiegészülve, akkor a premier napján két kézzel tömjük teli a jegypénztárakat.

Schwarzi is beleállt: 6 percben elbohóckodta egy csomó filmjét

A Conan a barbártól a Terminátorig: a volt kormányzó és akciófilmhős vicces jelenetekben idézte fel életművét. Az Ikrek repülős jelenetében még énekel is!

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!