Az 1743. május 24-én született, orvosként vagyont szerző, műkedvelő természettudós és filozófus Marat a francia forradalom kitörése után kizárólag a politikának szentelte magát. Ő dolgozta ki a forradalmi diktatúra elméletét, amelyet végül a Robespierre vezette jakobinusok valósítottak meg. Radikális nézetei miatt képviselőnek nem választották meg, ezért saját pénzén indított és teljes egészében maga által írt lapja, A nép barátja hasábjain akarta befolyásolni a politikát. (A lap utolsó száma Marat halála után egy nappal, 1793. július 14-én, a Bastille ostromának negyedik évfordulóján jelent meg.)

Wikipedia

Mindenkit támadott, akit a nép ellenségének tekintett: az udvart, a párizsi városházát, a Nemzetgyűlést, ezért sokszor volt üldöztetésben része, de a párizsi tömegek bálványozták. A monarchia bukása után, 1792 őszén végre bejutott a Konventbe, ahol a Hegypárt tagjaként ostorozta a mérsékelt girondistákat. Azok 1793 elején bíróság elé állították, de felmentették, és a nép vállán vitte vissza az ülésterembe. A fellázított tömeg által körülvett Konvent 1793. június 2-án 27 girondista képviselőt zárt ki, a jakobinusok kerültek hatalomra. Robespierre-nek ezután már nem volt szüksége Marat-ra, aki elszigetelődött, megromlott egészsége miatt már a Konvent üléseire sem járt.

Gyilkosa, Marie-Anne Charlotte Corday d'Armont 1768. július 27-én született egy elszegényedett normandiai nemesi családban. Anyja korai halála után egy caeni zárdában nevelkedett, majd nagynénje vette magához, aki örökösének is megtette. A girondista, az ókori Róma és a felvilágosodás eszméinek bűvöletében élő lányt egyre jobban elborzasztották a forradalom eseményei: a királyság megdöntése és XVI. Lajos kivégzése, a girondisták eltávolítása és kivégzése, a jakobinusok forradalmi terrorja. Végül úgy döntött, hogy az ókori hősök példáját követve ő is megszabadítja hazáját egy zsarnoktól. Áldozatának Marat-t szemelte ki, akit a rémuralom legnagyobb felelősének tartott, jóllehet politikai befolyása már csak a tömegekre terjedt ki.

Corday 1793. július 9-én Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című munkájával a hóna alatt Párizsba utazott, a piacon vásárolt egy konyhakést, majd levelet fogalmazott, amelyben kifejtette tettének indítékait. Először azt tervezte, hogy a Konvent színe előtt végez áldozatával, de megtudta, hogy Marat már nem látogatja az üléseket. Ezután július 13-án délben egy állítólagos caeni összeesküvés leleplezésének ígéretével akart bejutni a forradalmárhoz, de annak menyasszonya elutasította. Este már nagyobb szerencsével járt, a súlyos bőrbetegsége miatt fürdőkádjában dolgozó Marat hajlandó volt fogadni. A forradalmár éppen egy papírlapra írta a neki diktált neveket, amikor a lány szíven szúrta a ruhája alól előrántott késsel.

La muerte de Marat, (1860)
Óleo de Paul Baudry. pic.twitter.com/yvW2crjFXB

— Rea Silvia (@ReaHistoria) 29 January 2018

Corday a helyszínen, nyugodtan várta be letartóztatását, tárgyalása július 16-án kezdődött. (A július 14-i ünnepségek Marat halála miatt abban az évben elmaradtak.) A méltóságteljesen viselkedő vádlott a bíróság előtt kijelentette, tettét egyedül követte el. "Megöltem egy embert, hogy megmentsek százezret" – mondta utalásként Robespierre szavaira, amelyeket a király halálra ítélése előtt mondott.

A halálos ítéletet másnap, 1793. július 17-én mondták ki, és azonnal végre is hajtották a hírhedt nyaktilóval. Közvetlenül a kivégzés után az egyik alkalmi hóhérsegéd felkapta a levágott fejet a kosárból, és pofon ütötte – a legenda szerint az arc a felháborodástól elpirult. (A férfit, Marat elszánt hívét a kivégzés szabályainak megsértése miatt később három hónapra bebörtönözték.) A jakobinus vezetők elrendelték a holttest felboncolását is, mert nem hitték el, hogy a tett elkövetésére egy nő egyedül, férfi segítsége nélkül is képes lett volna, de csalódásukra Corday érintetlennek találtatott, így az ügyet nem bolygatták tovább.

Radical journalist and French revolutionary Jean-Paul Marat was assassinated on this day in 1793. pic.twitter.com/vqsXbayFrY

— Jacobin (@jacobinmag) 13 July 2017

A nemes eszméktől vezérelt, de politikailag tájékozatlan lány tette céljával ellentétes hatást ért el. Marat mártírnak kijáró temetésben részesült, a terror öngerjesztő folyamata új erőre kapott. Az akció erősítette a jakobinus vezetők nők iránti ellenszenvét is, és nagyban hozzájárulhatott Marie Antoinette októberi kivégzéséhez.

Corday a XIX. századtól már hősnőnek számított, aki életét adta hazájáért – megítélésének megváltozására jellemző, hogy a klasszicista David 1793-ban készült, Marat halála című képén a meggyilkolt forradalmár szinte szentnek van beállítva, Baudry 1860-ban készült képén viszont már csak mellékalak a felmagasztosuló Charlotte Corday mellett. Alakja számos könyvet, képet ihletett, a költő André Chénier ódát írt hozzá, Lamartine könyvet szentelt neki, ő nevezte el a "gyilkosság angyalának". Corday központi szereplője Peter Weiss Marat/Sade című darabjának is.

Charlotte Corday conducted to her execution (1889). Artist, Arturo Michelena (1863-98). In 1793 Corday was executed by guillotine for the bath tub assassination of radical Jacobin leader, Jean-Paul Marat. #Art #FrenchRevolution pic.twitter.com/GnN3q0VClT

— The Long Victorian (@longvictorian2) 1 December 2017