Vekerdy Tamás 1935. szeptember 21-én született Budapesten.

Kamaszkorában hobónak, azaz írónak és világcsavargónak készült, de apja kívánságára 1958-ban jogászdiplomát szerzett. „Bedugtam a fülemet viasszal, és olvastam a pad alatt Galsworthy Forsyte sagáját” – mondta a HVG hetilapnak három évvel ezelőtt.

Egyetemi tanulmányait az ELTE jogi karán folytatta, majd a BTK pszichológia szakát is elvégezte. Járt Mérei Ferenc és Nemes Lívia szemináriumaira. Volt házitanító és a Nemzeti Színház statisztája, illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó pszichológia tanára.

1983-tól az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa, később tudományos tanácsadója, majd szeniora volt. Tanított a Miskolci Egyetem neveléstudományi tanszékén is.

Nevelési tanácsadókban, gyermekpszichológiai rendelőkben szerzett tapasztalatai nyomán érett meg benne a felismerés: a magyar óvoda- és iskolarendszer „gyilkolja a gyerekeket”. A nyolcvanas években kezdte tanulmányozni a külföldi Waldorf-gyakorlatot; részt vett a solymári Waldorf-iskola megalapításában. Munkája nyomán létrejött a Waldorf-tanárképzés is.

Vekerdy Tamás élete során számos díjat nyert, többek között Kiváló Munkáért díjjal jutalmazták 1985-ben, Budapestért díjat kapott 2000-ben, 2014-ben pedig Hazám-díjas lett.

Halálhírét a Facebook-oldalán is megerősítették.

Soha nem a tananyag a lényeg

Vekerdy Tamás sosem rejtette véka alá a véleményét az oktatási rendszerrel kapcsolatban. Mint mondta idén nyáron is, jelenleg

nem a világra nyitott embereket képezünk, holott évek óta tudjuk, hogy három dologra lesz szükség a jövőben: kreativitásra, kritikai érzékre és vállalkozókedvre. Ehelyett mi beszabályozott, füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk.

Többször is kifejezésre juttatta, hogy ellenezi, mi több “baromságnak” tartja az osztályozást, mondván: soha nem a tananyag a lényeg.

Vekerdy Tamás szerint az iskola tehet arról, ha az átlag műveltségi szint csökken, mert a tantárgyakból nem lehet művelődni. Abból lehet művelődni, tette hozzá, "ha a tanárnak a pórusaiból is Horatius párolog”.

Ezt a tantervet ne tartsa be!

Többször hangsúlyozta azt is, hogy a mai magyar oktatási rendszer a végletekig kicsavarja a gyereket a megemelt óraszámokkal.

“A mai magyar iskola nem embernek való, ez nem is kérdés” – fogalmazott tavaly ősszel. “Egy 1940-es, piarista órarend szerint a gyereknek maximum 5 órája lehet egy nap, ma van nulladik óra, és hetedik és nyolcadik is. Ki az a barom, aki ezt kitalálta? Ez persze költői kérdés… Finnországban négy vagy öt órájuk van a gyerekeknek, nem véletlen, hogy az oktatási rendszerük jelszava az, hogy a kevesebb több. Az iskola csak szabadságban és autonómiában tud működni. Finnországban is van alaptanterv, de a miniszter asszony ír hozzá egy levelet: ’Kedves Kolléga! Nagyon kérem, hogy ezt a tantervet, ne tartsa be! Alkalmazza a mindenkori helyhez és időhöz és az egyes gyerekekhez!’”

Stiller Ákos

Az új, idén nyáron elfogadott, a közoktatást tovább államosító köznevelési törvényről szólva Vekerdy Tamás azt mondta, szerinte "tévúton jár az egész magyar közoktatás, ha a gyerekek vagy a nemzet – hogy én is használjam ezt a szót, bár nagyon lejáratták – érdekét nézzük".

Élete utolsó évében is tartott még előadásokat, bár az októberi fellépéseit a Facebook-oldala szerint rendre lemondták. Egy tavaszi interjúban beszélt így az utolsó időszakról:

ha megkérnek, mindenféléket csinálok, mintha még élnék, de ez csak a látszat. Miért kéne olyan sokáig itt maradni?

Két évvel ezelőtt, az író 82. születésnapján összegyűjtöttünk néhány fontos gondolatát:

• A felejtésnek tanulunk. „Nem kell haladni a tananyaggal! Vizsgálatok bizonyítják, hogy a tanult anyag 75 százalékát az eminens is garantáltan elfelejti. Sőt, újabb vizsgálatokból tudjuk, hogy a 20-30 éves felnőttek a gimnáziumban megtanult anyag 9 százalékára emlékeznek úgy, hogy azt használni is tudják a mindennapi életben. 91 százalékot tehát feleslegesen tanultak meg!”
• Nem kell házi feladat. „A leckénél fölöslegesebb dolog a világon nincs! Az eminens odakeni, a többi lemásolja a szünetben az eminensről. Otthon gyakorolni? Minek? Aki tudja, az unja. Aki nem tudja, nehogy gyakorolja! Rosszul fogja begyakorolni.”
• A gyenge a folytonos harcot szereti. "A gyenge diktátor. A gyenge terrorista. Az erő kultuszában – a folytonos 'harc' kultuszában – él, mert ő gyenge. Nem engedheti meg magának, hogy elismerje a másikat. Nem élvezheti a másik másságát. Az ilyen ember szerint mindenkinek – és mindennek – olyannak kell lennie, mint ő. A többi számára fenyegető és ellenség. Csak akkor nyugszik meg, ha az egész világ körülötte: ő. Mert belül nincs meg. Ott – ahol lennie kellene – hiányzik az énmag.”
• Nem kell fejleszteni a gyereket. "A gyereket nem kell fejleszteni, ezt a legtöbb szülő tudja, csak hülyék vagyunk, és nem tudjuk megállni. Pedig éppen hogy abból lesz jó eséllyel topmenedzser, aki gyerekkorában szabadon játszhatott, akit dögönyöztek és csiklandoztak, és nem volt baj, ha kamaszkorában lerontotta a jegyeit. Az iskolának pedig semmi köze a gyerekekhez: a lányokat megbetegíti, a fiúk önvédelemből rosszalkodnak."
• A hatékony közösségek feltétele. „Az individualista társadalmakban jönnek létre hatékony közösségek. Ezeket többé-kevésbé érett személyek alkotják, szabad választás alapján, míg a kollektivista társadalmak kényszerközösségeket, álközösségeket teremtenek, amelyekre leginkább a képmutatás jellemző, illetve a 'kaparj, kurta neked is jut'-hozzáállás. Akár szocialista, akár kereszténydemokrata címszóval látják is el ezeket a rendszereket, a lényeg ugyanaz.”
• Végletes nevelési módszerek. „Egy amerikai kutatás kimutatta, hogy ugyanannyi deviáns kerül ki a két végletes nevelési módszer elszenvedőitől. Ha mindent megszabunk, vagy ha mindent megengedünk, egyformán könnyen lesz antiszociális, neurotikus. Középről kerülnek ki a harmonikus, többé-kevésbé egészséges emberek.”