A doktori iskola harmadéves hallgatója, 29 éves. Régóta foglalkoztatta a színház mint társadalmi fórum, rendezni azért kezdett, mert úgy érezte, ezen a területen van annyi szabadsága és önállósága, hogy egész univerzumokat teremtsen. Nyolcadik évét tölti a Színház- és Filmművészeti Egyetemen; színházi rendező szakon, bábrendező szakirányon végzett, és úgy érzi, nagyon sokféle nézőponttal, mindenféle világlátással találkozhat a tanárai révén, így megvan a szabadsága és az önállósága a saját útja megtalálására. Nemrég elvállalta a Doktori Önkormányzat elnökségét. A blokád alatt, ha csak tud, részt vesz a fórumokon, néha moderátori feladatokat is vállal. „Az egyetemen jellemzően mindenki túl elfoglalt ahhoz, hogy megismerkedjen más osztályok hallgatóival. Jó látni, hogy a fórumokon most az egyetem összes polgára képviselteti magát, minden szakirányról, egyenlőség van, mindenki felszólalhat, együtt gondolkodunk a közös ügyekről. Ha néha lassú is, fárasztó is, a bázisdemokrácia akkor is nagyon felemelő.”

A blokád megszavazását euforikus pillanatként élte meg;

Erős választ adtunk arra, hogy a fejünk fölött akartak mindenről dönteni: oké, eddig és ne tovább! Megvédjük, ami a miénk, és visszaszerezzük az autonómiánkat.

Ugyanakkor folyamatos bizonytalanságot érez, mivel csak reagálni tudnak a politika váratlan lépéseire: „Mikor kit neveznek ki? Erőszakkal jönnek vagy nem erőszakkal? Folyamatos az elbizonytalanítás, ami miatt állandóan jelen kell lenni, és ez ellehetetleníti az élet szinte minden más területét.” Sokat ad neki az a kulturált vita, amely jellemző a fórumokon annak ellenére, hogy milyen sokfélék a felszólalók, de nagyon megviseli, ha minden energiájukat elviszi egy-egy hosszú megbeszélés, ám végül mégis kilátástalanságba torkollik.

A többi hallgatói portrét itt találhatja meg: