Jean-Paul Belmondo – becenevén Bébel – a francia filmes újhullám legnagyobb sztárja volt a 60-as, 70-es években: az innovatív és független, felforgató filmes irányzat minden fontos rendezője, Jean-Luc Godard, Francois Truffaut és Claude Chabrol Belmondót akarta.

Jean-Paul Belmondo 1933-ban született Párizs egyik külvárosában, Neuilly-sur-Seine-ben. Édesapja szicíliai származású szobrászművész, édesanyja festő volt. Elit iskolákba járt, de nem teljesített jól, sokkal inkább érdekelte a sport, és tinédzserként egy ideig bokszolt is. Miután azonban elkapta a tuberkulózist, elkezdett a szereplés felé fordulni. Harmadszorra fel is vették a párizsi színművészeti főiskolára, ahol megkedvelték a tehetséges, örökmozgó fiatalembert. Egyedül a kinézetével nem voltak megelégedve, óva intették, hogy ezzel az arccal a nők közelébe menjen.

AFP / JEAN CLAUDE MALLINJOD

„Bohócnak készültem, kamaszfejjel bokszkesztyűt húztam, az orrommal felfogtam jó pár ütést, mielőtt színész lettem – mesélte néhány éve, hogy honnan indult – hiába figyelmeztetett az akadémiai tanárom, hogy ilyen arccal legfeljebb ajtónállókat játszhatok, nem tudta kedvemet szegni.” Jean-Paul Belmondo tíz évet lenyomott a színházban, mire felfigyeltek rá a filmesek. 

Jean-Paul Belmondo

AFP / ROGER-VIOLLET

1958-ban kapta meg élete első filmszerepét Marc Allégret filmjében. Ugyanebben az évben az A funny Sunday című filmben egy fokkal már fontosabb szerepet kapott, ennek köszönhető Jean-Luc Godard felfigyelt rá. Godard azonnal ráosztott egy főszerepet egy 13 perces kisfilmben (Charlotte et son Jules), nem sokkal utána pedig a Kifulladásig Micheljének megformálását is ráosztotta.

A többi már történelem, hiszen a filmben nyújtott alakítása meghozta számára az átütő sikert 1960-ban. A színész 26 éves volt ekkor.

A Kifulladásig plakátja

PRODUCTIONS GEORGES DE BEAUREGAR / ARCHIVES DU 7EME ART / PHOTO12 VIA AFP

Jean-Paul Belmondo mozifilmjeinek csaknem fele a hatvanas években forgott. Szerepválasztásai bizonyították, mennyire sokrétű színész volt, sosem riadt vissza attól, hogy teljesen eltérő karaktereket alakítson. Bár a legtöbben krimikből és thrillerekből ismerik, amelyekben bűnözőket vagy éppen zsarukat formált meg, melodrámákban is játszott, a többi között Romy Schneiderrel és Alain Delonnal.

Jean-Paul Belmondo és Alain Delon a Borsalinóban

ADEL PRODUCTIONS / MARIANNE PROD / COLLECTION CHRISTOPHEL VIA AFP

Később több olasz produkcióban is játszott, például Sophia Loren oldalán. 

Sármja, kvalitásai, munkabírása elbűvölte a kritikusokat és a filmipart egyaránt, Belmondo a legtöbb kaszkadőrmutatványt is maga csinálta. 

1975-ben a Félelem a város felett című Verneuil-filmben több veszélyes kaszkadőrmutatványt is meg kellett csinálnia, melyek közben kisebb sérüléseket is szenvedett. Ezek híre később elterjedt, és beépültek a Belmondót körül lengő „férfias férfi” mítoszába. 

AFP / CERITO FILM / MONDIAL TELEVISI / COLLECTION CHRISTOPHEL

1989-ben megkapta a legjobb férfi színésznek járó César-díjat az Egy elkényeztetett gyermek utazása című filmben nyújtott alakításáért. Egy önző férfit alakított, játékáról a kritikusok azt írták, hogy nagyon érzékeny és megindító volt – az általa megformált karakter szöges ellentéte volt annak, amit addig tőle a filmekben láthatott a közönség. Ez is csak a sokoldalúságát bizonyította.

A nyolcvanas években ugyanakkor már kevesebb filmszerepet vállalt, és visszatért a színházhoz – számos klasszikus darabban játszott. 1987-ben a Kean, a színész, 1990-ben pedig a Cyrano de Bergerac címszerepében aratott hatalmas sikert. 1991-ben megvásárolta a Théatre des Variétés színházat, ahol egykor maga is szerepelt, a színháznak 2004-ig volt tulajdonosa.

2001-ben egy párizsi kórházba szállították, miután sztrókot kapott. Újra meg kellett tanulnia beszélni és járni. Amint engedték neki, ismét a színpadon állt. Utolsó filmjeinek egyike volt az Egy ember és kutyája 2008-ban, amely ugyan nagy bukásnak bizonyult, de Belmondónak – saját bevallása szerint – sokat segített a felépülésben.

2010-ben a Los Angeles-i Filmkritikusok Szövetsége életműdíjjal jutalmazta őt. Egy évvel később Arany Pálmát kapott Cannes-ban. A velencei filmfesztiválon 2016-ban kapta meg az Arany Oroszlánt, és 2017-ben César díjat kapott Párizsban. 

Belmondo az életműdíj mellé egy vallomást is kapott Sophie Marceau-tól

A 83 éves színész nem vesztette el humorérzékét a nagy ünneplés közepette sem a Velencei Filmfesztiválon, főleg amikor elárulta, miért imádja az olasz mozit. Sophie Marceau pedig megható beszédben méltatta az életműdíjast.

Sophie Marceau 2016-ban a mozi egyik legnagyobb hősének nevezte Belmondót, aki „az előadóművészetben és a szerelemben is igazi profi”, és aki hosszú pályafutása alatt szinte az összes nagy rendezővel együtt dolgozhatott. De Marceau szerint Belmondo nem csak a filmvásznon, hanem a színházban és családapaként is bizonyított.

Három héttel ezelőtt, a 88. születésnapján mosolygós képek készültek róla, akkor a gyerekeivel és az unokáival ünnepelt, köztük a legfiatalabb lányával, a 17 éves Stellával.

AFP / SAMEER AL-DOUMY

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: