Szerencsém volt. Legfőképp hálát érzek

– mondta a New Yorkernek adott nagyinterjújában Sir Salman Rushdie, aki most először szólalt meg azután, hogy egy vallási fanatikus merénylő augusztusban csaknem hússzor megszúrta késsel egy nyilvános szereplésén, ezzel megvakítva őt, és részben lebénítva az egyik kezét. Rushdie-ra 1989-ben mondta ki Irán vallási vezetője a halálos ítélettel egyenértékű fatvát, amiért szerinte az író kigúnyolta az iszlámot, azóta él folyamatos fenyegetettségben az író. Az okokról és azok abszurditásáról ebben a cikkünkben írtunk:

Akik Salman Rushdie haláláért küzdenek, saját maguk ellen harcolnak

Az író elvesztette egy szeme világát, egyik karja lebénult, és a teste tele van szúrt sebekkel, mert harmincnégy év után is érvényben van a rá kimondott halálos ítélet. De olyan harc ez, amit akárhány merénylő sem tudhat soha megnyerni.

„Voltam már jobban is. De ahhoz képest, ami történt, nem is vagyok olyan rosszul” – mondja most az író. „A nagy sebek meggyógyultak. Érzem a hüvelyk- és mutatóujjam, és a tenyerem alsó részét. Sok kézgyakorlatot végzek, és azt mondják, nagyon jól haladok” – mondja, hozzátéve, nagyon nehezére esik az írás, mivel több ujjában nem érez semmit.

„Képes vagyok felállni és járni. Amikor azt mondom, jól vagyok, azt úgy értem, hogy a testem bizonyos részei állandó felügyeletet igényelnek.

Kolosszális támadás volt.

 

Here is the first photo of the indomitable @SalmanRushdie since his brutal and cowardly stabbing in August in the latest issue of the @NewYorker. This picture is a testament of both a writer's invincible spirit and the dangers of jihadi terrorism to civilisational values. pic.twitter.com/o4B7ROnGbz

— Upendrra Rai (@UpendrraRai) February 7, 2023

Rushdie úgy fogalmaz, emellett mentális sebeket is szerzett, és újra kell gondolnia a biztonságának kérdését is, mivel a fenyegetések enyhülése és Irán hozzáállásának enyhülése miatt már két évtizede újra szabadon élt.

Van ez a poszttraumás stressz szindróma nevű dolog. Így nagyon, nagyon nehéz írni. Leülök, hogy írjak, és semmi nem történik. Írok, de a fele üres, a fele szemét. Amit leírok, másnap kihúzom. Még nem vagyok túl az egészen.

„Mindig nagyon odafigyeltem, hogy ne tetszelegjek az áldozat szerepében. De azért néha azt gondolom: valaki belém mártotta a kését! Szegény én! De nem szeretném, hogy az emberek erre gondoljanak, ha a könyveimet olvassák. Azt szeretném, ha a történet vinné őket magukkal” – monda Rushdie, akinek angol nyelven most jelent meg új könyve, az indiai kormányt is kritizáló Victory City, amelynek írását épp a támadás előtt fejezte be.

Arról, fog-e valaha írni az őt ért támadásról, azt mondja: „Ha erről írnék, az legalább művészi okot ad arra, hogy rágódjak rajta.” Hozzáteszi:

Mindig azt gondoltam, hogy a könyveim izgalmasabbak, mint az életem. Sajnos, úgy tűnik, a világ nem ért ezzel egyet.

 

Még több Kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: