Igazi finoman ironikus, csavaros húzás egy záróra című lemezzel nyitni egy karriert, de Tom Waits valószínűleg inkább arra a füstös félvilági bár-univerzumra gondolt, ami dalainak, lemezeinek és figurájának természetes környezete, a hely, ahol megszólalnak azok a gyűrött, recsegős szongok, amik a világhírnévig repítették a reszelős hangú amerikai dalszerző-énekest.

Waits az 1970-es évek elején kezdte pályafutását, a Los Angeles-i (egész pontosan: nyugat-hollywoodi) Troubadour klubban, ahol kezdő repertoárja főként feldolgozásokból, jellemzően Bob Dylan-dalokból állt. Ekkoriban dolgozott kidobóként is egy másik helyen, a The Heritage-ben, ahol egyébként ugyancsak voltak fellépései. Szóval nem nagyon kellett dolgoznia, hogy meglegyen a fazon, az az éjszakai fura alak, aki ha a színpadon és lemezeken kissé elrajzolva is, de kiadja a Tom Waits-figurát.

1971-ben fedezték fel – a Frank Zappával is dolgozó menedzser, Herb Cohen szúrta ki magának Tom Waitst –, ekkor elkészültek az első demói, majd egy másik zeneipari nagyember, David Geffen is felfigyelt rá, állítólag „padlót fogott” a dalnok előadásától, egész pontosan a Grapefruit Moon című dal győzte meg. Le is szerződtette Asylum Records nevű kiadójához.

2019-es cikkünk:

A világ legkúlabb kocsmazenésze 70 éves - Tom Waitsről Hobo, Lovasi, Sziámi

Semmivel nem összetéveszthető stílusú dalszerző-énekes-zongorista, aki alternatív és folk kategóriában is nyert Grammyt, tagja a Rock and Roll Hall of Fame-nek. Reszelős-whiskygőzös hangja rögtön felismerhetővé teszi, énekeljen bluest, jazzt, folkot, varieté-sanzont, vagy csak dörmögjön valami zajzenére. A világ legkúlabb kocsmazenésze, legjellegzetesebb karakterszínésze, és legvadabb kísérletezője. Tom Waits december 7-én ünnepli 70 éves születésnapját.

A Closing Time felvételei 1972 nyarán indultak, abban a hollywoodi stúdióban, a Sunset Sound Recordersben, ahol korábban a Doors, Joni Mitchell, és Neil Young is vett fel lemezeket. Waits ekkoriban költözött San Diegóból Los Angelesbe, hogy a zenei pályára koncentráljon. Tíz nap alatt rögzítették a tizenkét dalt – a producer folkos-countrys irányba akarta vinni a lemezt, Waits inkább a zongorás-dzsesszes vonalat szerette volna, a végeredményt ismerve valahol félúton állapodhattak meg, mindenesetre ez a lemez Tom Waits legkevésbé „recsegős” albuma.

A Closing Time, ha nem is repült el a radar alatt, de még nem kavart őrületes hullámokat, különösebben komoly eladásokat sem produkált (ma már persze kultlemez). Amerikán kívül nem is nagyon figyeltek fel rá. Hazai pályán a Rolling Stone magazin emlékezetes bemutatkozó lemeznek értékelte, a Village Voice-ban a híres kritikus, Robert Christgau veregette meg Tom Waits vállát. A lemezanyaggal amerikai turnéra indult, ahonnan kissé lehangoltan érkezett haza, ám nem sokkal később már elkezdett dolgozni második lemeze, az 1974-es The Heart Of Saturday Night dalain.

Egy későbbi Tom Waits-mű, a Black Rider az Örkény Színházban:

A világ legkúlabb kocsmazenésze 70 éves - Tom Waitsről Hobo, Lovasi, Sziámi

Semmivel nem összetéveszthető stílusú dalszerző-énekes-zongorista, aki alternatív és folk kategóriában is nyert Grammyt, tagja a Rock and Roll Hall of Fame-nek. Reszelős-whiskygőzös hangja rögtön felismerhetővé teszi, énekeljen bluest, jazzt, folkot, varieté-sanzont, vagy csak dörmögjön valami zajzenére. A világ legkúlabb kocsmazenésze, legjellegzetesebb karakterszínésze, és legvadabb kísérletezője. Tom Waits december 7-én ünnepli 70 éves születésnapját.

Borítóképünkön Tom Waits / fotó: AFP