Egyszerűbb dallamok vezetik a slágerlistákat napjainkban, mint a korábbi évtizedekben, írja a Guardian egy friss kutatásra hivatkozva. A tudósok szerint ez egy hosszabb folyamat eredménye, és részben az olyan műfajok megjelenésének köszönhető, mint a stadionrock, a diszkózene vagy a hiphop.

Madeline Hamilton, a londoni Queen Mary Egyetem kutatója ugyanakkor hangsúlyozza: ez nem jelenti feltétlenül a zene „lebutítását”, inkább arról van szó, hogy míg más aspektusok egyre összetettebbek, a dallamok ezek ellensúlyozására egyszerűsödnek. Míg korábban gyakorlatilag egy maroknyi hangszerrel készültek a számok és a komplexitást általában az ének, a vokalitás jelentette, a modernebb zenékben már sokféle réteg szerepel.

Hamilton és kollégája, Marcus Pearce az amerikai Billboard év végi kislemezlistájának top öt dalát vizsgálta 1950 és 2022 között, például Elvis Presley Heartbreak Hotel, a Beatles Hey Jude, Madonna Vogue, Lady Gaga Poker Face és Beyoncé Irreplaceable című számait. A merítést nyolc, a dallamok hangmagasságával, ritmikai szerkezetével kapcsolatos jellemzők alapján elemezték, és azt találták, hogy az átlagos komplexitás csökkent. Két nagy hullámot is megállapítottak ebben a tendenciában: 1975-ben és 2000-ben, egy kisebbet pedig 1996-ban.

Hamilton szerint az 1996 és a 2000 körül mutatkozó visszaesés részben a hiphop térnyerésének volt köszönhető, mert erre a műfajra a rendkívül egyszerű dallamok és azok gyakori ismétlődése a jellemző. Ezek a változások ugyanakkor csak részei a teljes képnek, azt is feltárták ugyanis, hogy a toplistás daloknál különösen 2000 óta több lett a másodpercenként elénekelt hang.