A hazai szénhidrogénipar első jelentős vállalatát, a fiumei olajfinomítót 1882-ben alapították, majd az ágazat folyamatos fejlődése eredményeként az 1910-es években működő 12 feldolgozóüzemben már 560 ezer tonna olajat finomítottak.
A trianoni határokon belül 6 finomító maradt, de sorra épültek az újabbak. A kisebb feldolgozóüzemeket 1924-ben Magyar Fanto Művek Rt. néven összevonták, majd 1933-ban újabb három üzem bekebelezésével alakult meg a Fanto Egyesült Magyar Ásványolajgyárak Rt., amelyet már a 20 legnagyobb hazai vállalat között tartottak számon. A cég a harmincas évek derekán 102 "normál" és 76 mozgó benzinkutat üzemeltetett.
Ugrásszerű fejlődés következett be, amikor az angol-amerikai European Gas and Electric Co. a Zala megyei Budafapuszta határában 1937-ben ipari termelésre alkalmas mennyiségű kőolajat tárt fel. Az 1938-ban alapított Magyar-Amerikai Olajipari Rt. (MAORT) termelése 1940-ben már fedezte a teljes hazai szükségletet. A második világháborúban az olajipar súlyos károkat szenvedett, s az újrakezdést beárnyékolták a politikai küzdelmek, aminek csúcsát 1948-ban a MAORT vezetői elleni koncepciós szabotázsper jelentette.
Az 1949-ben államosított MAORT-ból öt vállalatot alapítottak, majd 1952-ben ezeket a két évvel korábban létrehozott Magyar-Szovjet Olaj Rt.-hez csatolták. A felgyorsult kutatómunka eredményeként időközben, 1951-ben felfedezték a zalai nagylengyeli olajmezőt. A hazai olajipar egységes szervezeteként 1957-ben alakult meg a Kőolajipari Tröszt, neve 1960-tól - a gázipar hozzácsatolásával - Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (OKGT).
A zalai olajmezők termelésének csökkenésével az 1960-as évektől a szinte stabilan évi kétmillió tonnás olajkitermelés súlypontja a dél-alföldi területekre helyeződött át (Algyő, 1965), s a következő évtizedekben ez a mennyiség a hazai kőolajfogyasztás 20-25 százalékát fedezte. A feldolgozó kapacitást az 1960-70-es években a százhalombattai és a tiszaújvárosi kőolaj-feldolgozók létesítésével növelték.
Az OKGT 1991-ben megszűnt, és kilenc olaj- és gázipari tagvállalata Magyar Olaj- és Gázipari Rt. (Mol Rt.) néven részvénytársasággá alakult, átvéve a kiskereskedelmi funkciókat addig ellátó Áfor (Ásványolaj-forgalmi Vállalat) tevékenységét is. A többlépcsős, 1993-ban kezdődött tőzsdei privatizáció, továbbá a zártkörű értékesítés eredményeként a 25 százalékban az ÁPV Rt. tulajdonában lévő társaság többségi tulajdona ma külföldi befektetők kezében van, részvényeit a budapesti mellett több külföldi tőzsde is forgalmazza. Kiterjedt birodalmához tartozik például a Péti Nitrogénművek Rt., és a regionális vezető szerepre törekvő cég 2000-ben 36 százalékos részesedést szerzett a szlovák Slovnaftban is.
További magyar márkák története itt
