A galambokat már nagyon régóta használja az ember rövid, szöveges üzenetek továbbítására. Az állat akár 800 km-t is repülhet egy nap, és természetesen jóval gyorsabban, mint egy lovas hírnök. Az időszámításunk előtti korokból már elég szép számú feljegyzés maradt ránk, hogy mikor kik és mire használták a galambok páratlan képességeit. A római időkből maradtak fenn feljegyzések, miszerint a római légiók is galambokkal tartották a harctéri összeköttetést, egész konkrétan Iulius Caesar vette nagy hasznát a galamboknak Gallia meghódításakor. A galambokat külön nekik szerkesztett, szekérre szerelt dúcokban szállították, és a római flotta hajóin is voltak ebből a madárfajtából. Számos ostromnál a szorult helyzetben lévők a galambok segítségével kértek segítséget, és/vagy juttattak el fontos információkat az ellenséges csapatok létszámáról és más fontos jellemzőjéről.

A középkorban már lehet azt mondani, hogy a galambok általi üzenettovábbítás általánossá vált. Zrínyi Miklós is megírta a Szigeti veszedelem című eposzában, hogy a magyar segélykérést továbbító galambot az oszmán elhárítás sikeresen blokkolta - írja a blog szerzője. A galambok hadtörténetéről bővebben olvashat a Lemil blogon, kattintson!