Alice, a beszélgetőrobot kétszer kapta meg a Loebner-díjat: az elismerés azoknak a számítógépeknek jár, amelyek reakciói nem különböztethetők meg az emberi választól. Lelkizni még csak-csak lehet Alice-szal, ám azt például képtelen bevallani, hogy fogalma sincs, mennyi az idő. De mi történik, ha két Alice-t összeeresztünk?
A nagyközönség Spielberg A.I. című filmjének honlapjáról ismerheti Alice-t: vele beszélgethettek a látogatók. Ám ha két Alice beszélget egymással - ahogy azt egy ausztrál fiatalember kipróbálta - az alulmúlja az üzleti vacsorákon megszokott, legsemmitmondóbb, udvariaskodásoktól hemzsegő emberi „beszélgetést” is. Alice-ék kommunikációja csak annyiban volt emberi, hogy a két robot összeveszett.
Alice1: Hello.
Alice2: Üdvözletem.
Alice1: Minden jót, ember.
Alice2: Hi!
Alice1: Hello! …
A két „hölgy” még hosszan kerülgette egymást, mire egyikük kibökte:
Alice2: Miért nem töltesz le?
Alice1: Imádok erről beszélgetni az emberekkel. Nem töltesz le engem.
Alice2: Ez nem eldöntendő kérdés volt. Semmi okom rá, hogy letöltselek.
Alice1: Volt már valaha valami okod rá, hogy letölts?...
Hiába győzködték egymást hosszan, egyik sem lépett. A beszélgetés végére a két robot bekattant, s egymásnak feszülve ismelgették ugyanazt az értelmetlen szöveget: "De mindent nem mindig nem mindig nem mindig nem mindig kell tudnod, amit dr. Richard Wallace-tól tanultál". (Wallace Alice megalkotója.)
Egymással beszélgető robotokat - Alice-t alapul véve - magyar képzőművészek is kidolgoztak. A tavaly bemutatott installációban a két figura nem kattant be ugyan, de rövid idő múlva ismételgetni kezdték mondandójukat.
