"Mindketten fegyverrel a kezükben haltak meg" - írta a New York Times Bonnie és Clyde halálának másnapján. A pár csapdába esett: a rendőrők már vártak rájuk louisianai rejtekhelyükön. Éppen megérkeztek a "postának" hívott titkos találkahelyükhöz - amelyről egyik "kollégájuk" apjától tudott a rendőrség -, amikor a fegyveresek "adják meg magukat" felkiáltással a kocsijuk elé ugrottak. Bonnie és Clyde azonnal a fegyvereikért nyúltak, ám használni őket már nem volt idejük. A kocsijukban Frank Hamer, az FBI különleges ügynöke többek közt egy szaxofont, három Browning géppisztolyt, egy 32-es automata Colt-pisztolyt, egy 45-ös kaliberű Colt-revolvert, hét darab automata Colt-pisztolyt, háromezer töltényt és Illinois, Iowa, Texas, Missouri, Indiana, Kansas, Ohio és Louisiana államokba érvényes jogosítványokat talált.
Bonnie Parker 1910. október 1-jén született a Texas állambeli Rowena városban, egy háromgyerekes család második gyermekeként. Négy éves volt, amikor az apja meghalt, így anyjával a Dallas melletti Cement City-be költöztek. Az iskolában kitűnő tanuló volt, a gimnáziumban még helyesírási versenyt is nyert. Bonnie 16 évesen ment férjhez, ám két év múlva férje elhagyta, emiatt a lány depressziós lett. Ez az állapot két évig tartott; 1930-ban azonban megismerkedett Clyde-dal.
Clyde Barrow 1909. március 21-én született a Texas állambeli Telecóban, ő volt az ötödik gyermek. Iskolai tanulmányait csak szórványosan folytatta, az ötödik osztályon sosem jutott túl. Tizenkét éves korában Dallas nyugati részébe költöztek, ahol apja egy benzinkutat kezdett üzemeltetni. Iskolába ugyan beiratkozott, de nemsokára, lopott pulykák árusítása miatt a rendőrság "látószögébe került". 19 éves koráig - amikor is elköltözött a szülői házból - még háromszor tartóztatta le a rendőrség. Nem sokkal később újra letartóztatták, de kimagyarázta magát - életében utoljára. Bonnie-val egy közös barátjuknál találkoztak.
Bonnie-t és Clyde-ot - négyéves együttműködésük eredményeként - halálukkor többrendbeli rablással, betöréssel és tizenhárom ember - köztük több rendőr - meggyilkolásával gyanúsították. A páros és bandája a legtöbbet, 3500 dollárt, egy benzinkút üzemeltetőjétől lopott; a sikeres akciót drága éttermekben ünnepelték meg.
Bonnie és Clyde később legendás hősökké váltak, s történetük óta szerte a világon ezt a márkanevet aggatja a sajtó a sorozatos rablásokat, gyilkosságokat elkövető szerelmesekre. Ez történt Magyarországon is a miskolci Bonnie és Clyde néven elhíresült páros esetében. Csakhogy a magyar Bonnie-nak, azaz Novák Tündének nem sikerült saját nevén olyan országos ismertségre szert tennie, mint Bonnie Parkernek. Pedig írt egy remek, irodalmilag is igényes önvallomást, jelentősebb kritikai és közéleti visszhang nélkül.
Kivételes ember élete rajzolódik ki a könyvből, s nem véletlen, hogy a Magvető Kiadó vállalkozott a kiadására, még 2001 novemberében. A kiadó igazgatója, Morcsányi Géza - miután meggyőződött róla, hogy a könyv szerzője valóban a képzetlen Novák Tünde - mentegetődző előszóval látta el a művet.
"De vajon mi a dolga egy efféle kiadónak akkor, ha olyan kézirat jut el hozzá, amelynek szerzőjét ugyan súlyos bűnök terhelik, ám az írás maga sokkal többnek tűnik, mint amilyet többé vagy kevésbé szenzációs bűnesetek főszereplői, elkövetői vagy krónikásaik szoktak írni - többnyire a közönség pletyka- és szenzációéhségére számítva?" - veti fel a kérdést az 1996-ban bűnözővé lett fiatal lány írásával kapcsolatban a kiadó. A 22 éves Novák Tünde arról az öt évről írt háromszáz oldalas visszaemlékezést, amelyet bűntársával, az előzetes letartóztatás alatt öngyilkosságot elkövetett Fekete Lászlóval töltött, s amely öt év szinte napra pontosan egybeesik az első bűncselekmény és a lebukás között eltelt idővel. Amit a kiadó az idézett előszóban a szenzációhajhászásnál többnek titulál, az nem más, mint a stilisztikai és etikai egyszerűség, a szónak a tisztasággal rokon értelmében. Ez sugárzik egy, az Interpol által is üldözött bűnöző könyvéből. Novák Tünde tökéletesen tisztában van tetteinek súlyával, nem mentegeti magát, nem magyarázkodik. Csak mesél. Élete legboldogabb időszakáról, amit már nem nyomorban, alkoholista mostohaapák erőszakoskodásának kitéve kellett töltenie, kisgyermekkorától arra kényszerítve, hogy ha enni akar: szerezzen magának. A vadóc és tanulatlan, de okos, és a szónak minden értelmében érzékeny lány 27 millió forinttal a zsebében hetekig képes volt boldogan élni májkrémen, erdőkben bujkálni normális tisztálkodási lehetőség nélkül, majd kísérletet tenni arra, hogy nem éppen feddhetetlen, de igencsak szerencsétlen anyjáról gondoskodjon - jobban, mint ő valaha róla. Később a börtönben, amikor párját, az egyetlen embert, akitől tartósan szeretet kapott, már elvesztette, még mindig képes volt arra, hogy ne csak együtt gondolkodjon, hanem együtt is érezzen üldözőivel, a sorsukat megpecsételő rendőrökkel. A páros egy bankrablást, egy betörést és három fegyveres rablást követett el, közben lábon lőttek egy gépkocsija kulcsát át nem adó férfit, és Fekete László életveszélyesen megsebesített egy őket üldöző rendőrt, Novák Tünde szerint véletlenül. A lányt jogerősen 11 év szabadságvesztésre ítélték.