Hétfőn indul a parlamenti szezon
Két alkotmánybíró és az új kultuszminiszter megválasztásával kezdődik s a rendszerváltást követő harmadik köztársasági elnök személyéről tartott szavazással fejeződik majd be a hétfőn induló tavaszi ülésszak. A koalíció eltökéltségét lakmuszpapírként fogja jelezni az ügynöktörvény sorsa.
© HVG |
A választási ciklusok derekán nem nehéz lesújtó képet festeni a köztársaság legfőbb hatalmi intézményéről. Az alkotmányos szervek ázsiója – a menetrendszerűen bekövetkező „szezonális" kiábrándultság nyomán – hosszú évek óta a választások közötti félidőben a legalacsonyabb. Így az sem különösebben meglepő, hogy a T. Ház bizalmi indexe 2002-höz képest a múlt esztendő végére jelentősen visszaesett, miként az egy, a Magyar Gallup Intézet által végzett s a napokban nyilvánosságra hozott vizsgálat eredményéből kiderült.
Egy másik cég, a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet e tárgykörben már 14 éve folyó kutatássorozatából ugyanakkor azt is tudni lehet erre azonban az elmúlt napokban valamilyen oknál fogva még utalás sem történt , hogy az Országgyűlés megbecsültsége 1998 óta egyértelműen magasabb, mint amilyen az azt megelőző években volt.
Feltűnő az is, hogy az Országgyűlés Hivatala által 3,5 millió forintért megrendelt Gallup-kutatás iránya mennyire egybe látszik esni a jelenlegi házelnök, „a parlament presztízsének folyamatos csökkenése" miatt aggódó Szili Katalin politikai preferenciáival. Több nőt, kisebb parlamentet, erőteljesebb civil szervezeti képviseletet – ezek a kutatás legfőbb üzenetei, amelyek nem sokban térnek el az elnökasszony vesszőparipáitól.
A heti ülésezési rendhez 2002 nyarán visszatért Országgyűlést kétségkívül nem övezi nagyobb bizalom, mint az Orbán-korszak csak háromhetente összehívott „redukált parlamentjét", ahol számottevő mértékben korlátozták az ellenzék jogait (HVG, 2002. február 2.). A képviselőház respektje a jelek szerint nemcsak azon múlik, hogyan működik a Kossuth téri masinéria, hanem hogy a választók összességében mennyire elégedettek az aktuális hatalom tevékenységével, az ország kondíciójával s a politika irányvonalával.
© Túry Gergely |
Ha elfogadnánk, hogy egy törvényben elrejtve más törvényeket is meg lehet változtatni – érvel Dávid –, akkor például az elektronikus aláírásról szóló jogszabályban akár az állattenyésztésről hozott törvényt is átalakíthatnák.
A HVG rendelkezésére bocsátott, szakmailag kimunkált, tízoldalas beadványában az alelnök azt is kifejti, hogy „e jogalkotási megoldással – miután a jövő évi költségvetés az egyik legfőbb »fokmérője« a mindenkori végrehajtó hatalom stabilitásának" – akár olyan további törvényt is el lehet fogadtatni, „amely, ha önállóan kerül (...) a jogalkotó asztalára, talán nem is biztos, hogy ilyen simán elfogadást nyerne". A „durva kodifikációs hiba" miatt Dávid tíz paragrafus részleges megsemmisítését kéri az AB-től.
A sors iróniája csak az, hogy a felülvizsgálatot most történetesen éppen az a politikus kezdeményezi, akinek igazságügy-miniszteri működése idején, 1999-ben alkotta meg a képviselőház az eddigi legterjedelmesebb (összesen ötven jogszabályt módosító) salátatörvényt.
A jelenlegi Országgyűlés teljesítményét persze az is minősíti, hogy eddig már tizenegy általa megszavazott törvényt nyilvánított alkotmánysértőnek az AB. Ráadásul a Ház a Donáti utcai bírák által előírt törvényalkotói penzum jelentős részét sem tudja évek óta teljesíteni: jelenleg mintegy tucatnyi tárgykörben terheli alkotmányos mulasztás a képviselőket.
Ami pedig a Ház működésével kapcsolatos menetrendszerű botrányokat (megtorpedózott rendkívüli ülés, ellehetetlenített vizsgálóbizottságok) illeti, ezek alighanem addig követik egymást, amíg a mai formájában hatályban marad a konszenzusos parlament illúziójára épített 1994-es házszabály, amely igencsak széles körű jogosítványokkal ruházta fel a mindenkori ellenzéket. Az elmúlt évtized parlamenti eseménytörténete ugyanis arról árulkodik, hogy az Országgyűlés belső alkotmányát voltaképpen csak 1994 és 1996, illetve 2002 nyara és 2003 ősze között engedte maradéktalanul érvényesülni az éppen kormányzó koalíció.
A túlságosan nagyvonalúnak bizonyult hatályos ügyrendet előbb vagy utóbb alighanem szükséges lesz felváltani egy olyan házszabállyal, amely a jobb- és a baloldal számára ellenzékben és kormányzati pozícióban egyaránt elfogadható.
A jelenlegi koalíciónak egyelőre azonban elemi érdeke, hogy mintaszerűen működtesse a képviselőházat. 1867 óta ugyanis először vezetheti csaknem két éven át egy olyan miniszterelnök a kabinetet, aki parlamenti mandátum, vagyis közvetlen választói felhatalmazás (illetve a háború előtt felsőházi tagság) nélkül nyerte el hivatalát.
A kormányfőnek ebben a legitimitását formálisan nem érintő, ám mégiscsak rendhagyó helyzetben nyilván minden elődjénél erőteljesebben kell érzékeltetnie, hogy a parlamentnek felelős kormányt vezet. A miniszterelnök azonban nem csupán demokratikus elkötelezettségét, de legfőbb politikai ellenfelétől eltérő közjogi preferenciáit is jelezheti azzal, hogy maximálisan tiszteletben tartja az Országgyűlés ellenőrző jogosítványait. Gyurcsány az elmúlt hónapokban egyelőre ennek tudatában látszott működni: az ülésnapok többségén (60,7 százalék) beült a miniszterelnöki bársonyszékbe, s ilyenkor valamennyi (1990 óta hivatalban volt) elődjénél aktívabbnak bizonyult.
Az MSZP számára 2004 a sebességváltás éve volt, 2005 pedig a padlógáz éve lesz – ezekkel a bombasztikus szavakkal igyekezett várakozást ébreszteni az idei politikai évad iránt még karácsony előtt Hiller István pártelnök.
A kormánypártok által jelölt Bragyova András és az ellenzék bizalmát élvező Kovács Péter februárban esedékes alkotmánybíróvá választásával kezdődő ciklus az új államfőről tartandó szavazással zárul majd le júniusban. Ez utóbbi kapcsán az egyik legfőbb kérdés az, képes lesz-e olyan személyt ajánlani az elnöki posztra a koalíció, akit a jobboldal (vagy annak egy része) is hajlandó támogatni.
© HVG |
Az első, majd a második itthoni Stasi-hivatalt – az 1996-ban megnyitott Történeti Hivatalt, illetve a 2003-ban indult Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárát (ÁSZTL) – ugyanis paradox módon olyan kormányok szervezték meg, amelyeket egykori MSZMP-sek vezettek. Most először fordulhat azonban elő, hogy a vezető kormánypárt, a volt reformkommunistákat tömörítő MSZP nem külső kényszer – egy AB-döntés (1994), illetve Medgyessy Péter miniszterelnök múltjának leleplezése (2002) – hatására tesz meg egy újabb lépést a pártállamban élők információs kárpótlása érdekében – hanem szabad akaratából.
Az ÁSZTL-dokumentumok (valószínűleg még mindig csak részleges) közzététele egyébként csak azt jelentené, hogy az Európai Unió új kelet-közép-európai tagállamai közül utolsóként Magyarországon is széles körben hozzáférhetővé válnak az egykori spiclik és a III-as főcsoportfőnökség hivatásos állományú tagjainak adatai.
Az egyelőre naponta változó új „ügynöktörvény"-tervezet lakmuszpapírként jelzi majd, hogy a Gyurcsány–Hiller páros végül is a régi nómenklatúra foglya marad-e, vagy az állambiztonsági lobbival szemben valóban érdemi változtatásokat képes keresztülvinni. Egy újabb visszatáncolás – Medgyessy 2002-es retirálása után – villámgyorsan hiteltelenítheti a harmadik MSZP–SZDSZ-kormányt.
Egy koncepciózus s a kezdeményezőkészségét hosszú távon megőrizni képes koalíció ugyanakkor eddigi parlamenti stratégiájának korrigálására kényszerítheti a Fidesz-MPSZ-t is. Feltűnő, hogy az ellenzék vezére, aki 1999 óta hagyományosan február első csütörtökén mondja el parlamenten kívüli évértékelő beszédét, az idén változtatott az eddigi menetrenden, s csak a hétfői parlamenti nyitány után két nappal lép majd saját közönsége elé.
Arról, hogy a fiataldemokraták elnöke esetleg a jelenlegi Országgyűléssel kapcsolatos eddigi magatartását is felülvizsgálja-e, s 1997. szeptember 16-a óta először hajlandó lesz-e ellenzéki politikusként megszólalni a T. Házban, egyelőre semmit nem tudni. Orbán Viktor 2002 óta a jobboldal afféle spirituális vezetőjeként lép fel, aki tulajdonképpen bárhol – Eger főutcáján, Szeged főterén, Dabason a sportcsarnokban, Szegeden a Dóm téren, Nagykőrösön a református templomban, Budapesten az Uránia mozi kávézójában vagy éppen (mint az előző hétvégén) a Hajdú-Bihar megyei Pocsaj községben – hajlandó beszédet mondani, csak és kizárólag a képviselőházban nem. Ott, mint egyszer utalt rá, pártjának és alvezéreinek kell vitézkedniük.
Az exminiszterelnök visszatérését a parlamentbe néhányan már a jobboldalon is sürgetik, Stumpf István volt kancelláriaminiszter szerint ennek már 2003-ban meg kellett volna történnie. Bármennyire kritikusan viszonyulnak az emberek itthon az alkotmányos rendszer központi intézményéhez, egyre többen vélik úgy: egy ellenzéki vezér a parlamentáris demokráciában nem bojkottálhatja egy teljes cikluson keresztül a képviselőházat. Ahol Orbánnal nagyjából szemben foglal helyet ezentúl a Fidesz egyik hajdani ideológusa, Bozóki András, a jelenlegi ciklus harmadik kultuszminisztere.
BABUS ENDRE
