Tetszett a cikk?

Vízilabda szurkoló lett, mert az összekacsintós, külön pénzt adó viszonyokat nem szereti, a tiszta viszonyokat viszont igen. A sport világa Magyarországon bizonytalan, azokkal a problémákkal küszködik, mint amelyekkel az ország – mondja a miniszterelnök, aki a fiával érkezett néhány napra Pekingbe.


hvg.hu: Szerencsésnek mondhatja magát, rögtön kifogott egy vízilabda győzelmet és egy birkózó ezüstöt…

Gyurcsány Ferenc: Ha az eddigi teljesítményekre gondolok, akkor azt kell mondanom, szerintem ne lógassuk az orrunkat, inkább emeljük meg a kalapunkat. Van három ezüstünk, egy bronzunk, a helyezésekről nem is beszélve.

hvg.hu: Épp Füleky András, a vívók szakágvezetője mondta a napokban, a világ sportja annyira kiegyenlítődött, hogy örülnünk kell a negyedik, ötödik, hatodik helyeknek is.

Gy.F.: Magánemberként azt mondom: dehogy akarok a negyedik, ötödik helynek örülni, én az elsőnek szeretnék, s ez így normális. A versenyző győzni akar, a néző győzelmet akar látni, és ebben pont ez az érdekes. Ha Fodort megkérdezték volna az olimpia előtt, hogy látatlanban elfogadja-e az ezüstöt, szerintem elfogadta volna, most viszont, hogy döntőt vívott, nyilvánvalóan szomorú. Érzelmileg úgy normális, hogy elsők akarunk lenni.

hvg.hu: Ehhez feltételek is kellenek.

Gy.F.: Tény, hogy nagyon sok minden hiányzik a magyar sportból. Sportminiszterként láttam belülről. Azoknak is igazuk van, akik azt mondják, hogy lehetne erre többet költeni, higgye el, én leszek az utolsó, aki azt mondja, hogy nem, hozzáteszem, hosszú a sora azoknak, akikre költeni kell. Viszont, aki csak annyit tud mondani, hogy lehetne rá költeni és nem tud többet hozzátenni, annak nincs igaza.

hvg.hu: A hiány gyakran bizonytalansághoz vezet.

Gy.F.: A sport egy kicsit olyan, mint az ország, tele van dilemmával, orientációs kérdésekkel, érdemes-e áldozni, lehet-e kevesebb befektetéssel előrébb jutni. Nem azt mondom, hogy értékválságban, de mindenképpen egy átalakuló értékvilágban vagyunk, s ez a sportban is látszik. Ezt nem lehet különválasztani. Nincs két Magyarország, hogy mondjuk, az egyik oldalról az ország bizonytalankodik, merre menjen, mi az érték és mi nem, közben pedig van a sport világa, amely nem bizonytalankodik. Ők is bizonytalankodnak, ők is azokkal a problémákkal küszködnek, amivel az ország.

hvg.hu: Valami megoldás csak van.

Gy.F.: Miután vége az ötkarikás eseményeknek, mindenki hazamegy, készülnek elemzések, az Olimpiai Bizottság, a szövetségek értékelni fogják a történteket, és mindenki végiggondolja, hogy mit lehet tenni. Egyébként meg nincs miért szégyenkeznünk, ráadásul sok van még előttünk, úgy hogy ne vonjunk le következtetéseket. Abban igaza van Füleky Andrásnak, hogy átrendeződött a világ, új versenytársak jelentek meg, de meg kell vizsgálnunk, megtettünk-e mindent annak érdekében, hogy tartani tudjuk a lépést velük? Nem biztos, hogy nem lehet javítani a helyzeten.

hvg.hu: A kínai sportlövők el sem utaznak edzőtáborba, mert olyan berendezésük van, amely szimulálni tudja bármelyik magaslati klímát. Hol tartunk mi ettől?

Gy.F.: Kína az egy külön történet. Van egy ország, amely a világ legszegényebb országai közé tartozott, aztán 1979-ben egy nagyon világos reformpolitikába kezdett. Ez nem a sportról szólt. Nekik ez az olimpia is több mint sport. Kína úgy jelenik meg, mint a világ egyik vezető hatalma. Olyan feltételeket teremtettek, amit szinte senki sem tudott eddig, de hozzáteszem, a sport nem erről szól. Kínában a sport túllépett önmagán, nekünk viszont nem ez a minta. A régiókat kell néznünk, a nagyjából hozzánk hasonló nagyságú, erejű országokat kell megvizsgálnunk, Lengyelországtól Horvátországig, ők hogyan szerepelnek? A nálunk fejlettebb, nagyságban összehasonlítható országok, mint Finnország, Svédország, Norvégia, hogyan szerepelnek? Így reális az összehasonlítás.

hvg.hu: Régebben is megelőztünk nálunk nagyobb és fejlettebb országokat.

Gy.F.: Az, hogy nekünk volt egyszer egy aranycsapatunk, hogy voltuk 8-9-ikek a ponttáblázaton már nem számít, itt senki nem ad érmet a múltért. Mégis azt mondom, hogy pokoli ajándéka a világnak, hogy létezik a sport, izgulni kell ezekért a fiatalokért, mert ők feltették életük első 20 évét erre. Fontos, hogy ne tűnjenek el egy pillanat alatt, mert a csillag ragyogása nagyon szép, de vajon tudunk-e róluk gondoskodni 20-30 év múlva?

A kedvencek (Oldaltörés)


hvg.hu: Az utóbbi idők egyik égető kérdését fogom feltenni önnek, van szmog Pekingben?

Gy.F.: Laikusként azt mondom, én nem látok, nem érzek szmogot. Mielőtt megkérdeznék, a kínai állam költségén egy szálloda 24-ik emeletén lakom, ahonnan messze el lehet látni, de szürke szmogot nem láttam, csak párát, esőt, ködöt, bár nem én vagyok a legjobb időjós.

hvg.hu: Meddig marad és mire jut még ideje?

Gy.F.: Három napot vagyunk még itt a fiammal, Tamással. Az a fő szabály, hogy mindenhová kimegyünk, ahol magyarok vannak, de ellátogatunk az olimpiai faluba is, aztán kézilabdára. A lányok tegnap fantasztikusak voltak, délelőtt a kötelező program az úszás, majd vízilabda természetesen, de kilátogatok a kajak-kenusokhoz is, bár őket verseny közben már nem láthatom. Ha meg éppen nem lesznek magyarok, akkor Tamás fiam dönt, aki egyébként vízilabdázik és a család fő sportrajongója. Még azt is meg tudja mondani, hogy Norvégiában kik futballoznak, amit én csodálok.

hvg.hu: Nem hagyhatom ki, vannak kedvencei?

Gy.F.: Azzal kezdeném, hogy miniszterelnökként nem maradt aktív viszonyom a sporttal. Az összekacsintós, megsimogatós, külön pénzt adó viszonyra gondolok, mert én nem ilyen vagyok, ezt nem is szeretem. Mondom ezt azért, hogy mentegessem, azt, amit mondani fogok. Nagyon régóta magammal cipelem a vízilabdához fűződő vonzalmamat, amit könnyű mondani, mert sokan így vannak vele. A vízilabdázóknál nagyon tiszta viszonyok vannak, világos kritériumok, és egy nagyon jó csapatszellem, ami persze most átalakulóban van. Kásás generációja lassan elmegy, jönnek a fiatalok. Ez egy nagyon nehéz időszak a magyar vizipóló életében. Látszik is az eredményeken, hogy időnként vannak gondjaink, de szorítok, hogy ez az átmenet jól menjen. Elmondhatom magamról: vízilabda szurkoló lettem .

Kolozsi Ildikó/Peking

Váratlanul nyugdíjba vonult az Intel vezérigazgatója, a befektetők bizalmáért küzd a chipgyártó

Váratlanul nyugdíjba vonult az Intel vezérigazgatója, a befektetők bizalmáért küzd a chipgyártó

20 centis kést vitt magával az iskolába egy ózdi fiú, egyik tanárját akarta megtámadni

20 centis kést vitt magával az iskolába egy ózdi fiú, egyik tanárját akarta megtámadni

Hány éve van még hátra? Ez az alkalmazás tudományos adatokkal számolja ki, meddig élhet még

Hány éve van még hátra? Ez az alkalmazás tudományos adatokkal számolja ki, meddig élhet még

Az értéktőzsde hozzáadott értéke: így segítheti a vállalkozását

Az értéktőzsde hozzáadott értéke: így segítheti a vállalkozását